Ősagárdi Krónika

A községi Önkormányzat közérdekű lapja III. Évfolyam 2-4.szám 2008. December

Ismét jön karácsony, - nap mint nap közeleg, -
belopja melegét, - tárd ki szívedet:
Gondold el, mit tehetsz, hogy mást is hevítsen
A jó, mivel téged megáldott az Isten …”
(Kővér János: Karácsonyi Óhaj)

Téli népszokások

1.1. Téli asszonyi ünnepek
Amikor a mezőgazdasági munka befejeződött, az asszonyok munkaidejüknek jelentős részét fonással töltötték. November második felében kezdődött a fonás, és gyakran farsangig tartott. Tilos volt azonban fonni az egyházi és népi ünnepeken, jeles napokon, így Borbála, Luca napján, Karácsony két napján. A fonóban beszélgetés, énekszó, játék mellett jobban ment a munka, és ez volt a társas összejöveteleknek, a népköltészet megszólaltatásának, a népdaléneklésnek egyik fő alkalma. A magyar szerelmi líra jelentős része is a fonókhoz kapcsolódott, a maskarázás, alakoskodás természetes \\\\\\"színpada\\\\\\" is a fonó volt.
November-december hónapban egy sor, női munkatilalommal kapcsolatos jeles napot is találunk, s ilyenkor szokták a lányok találgatni, ki lesz a férjük. András-napon a lányok böjtöltek, csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s akkor megálmodták, hogy ki lesz a férjük. Hasonló jósló szokások fűződtek Katalin, Borbála és Luca napjához is.

1.2. Luca napja (december 13.)

A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb Luca napja. Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén. Luca büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját.
Luca napján alakoskodni is szoktak. A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz. Ellenőrzi a fiatalokat, a lustákat megszégyeníti.
Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével Karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat. Alig van olyan falu, ahol nem ismernék a Luca székéről szóló babonás történeteket. A lucaszéken készítője minden nap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen Karácsony estéjére készüljön el. Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. Utána azonban menekül haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól.
Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán \\\\\\"kotyolni\\\\\\" járnak a kisfiúk. Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszöntőjüket. Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával \\\\\\"megvarázsolják\\\\\\" a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.
Akár tavasszal, György napján, Lucakor is szabadon garázdálkodnak a gonoszok.

1.3. Karácsony

A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben városon jelent meg először, Erdély néhány megyéjében még a háború alatt is újévkor, az "aranyos csikó" hozta a gyermekeknek az ajándékot.
A karácsonyi játékok legrégibb rétegét hazánkban is a latin nyelvű liturgikus játékok képviselik, amelyek a XI. századtól kezdve az istentisztelet részét képezték. A XVII-XVIII. században főként iskolások és laikus vallásos társaságok előadásairól szólnak a tudósítások. A XIX. századtól a betlehemezés két fő formáját ismerjük: az élő szereplőkkel (pásztorjáték) és a bábokkal előadott (bábtáncoltató) karácsonyi játékot. A jó-rossz, szegény-gazdag ellentét igen egyszerű, szemléletes formában mutatkozik meg a játékokban. A tréfát a pásztorok szolgáltatják, akik félreértik az angyal latin szavát. Tudatlanok, de jószívűek, és csekély javaikból szívesen adakoznak. A betlehemezést szintúgy, mint másféle színjátékos szokásokat adománykérő formulák zárják le.
A betlehemes játékok mellett ismerünk más, helyi elterjedésű paraszti misztériumokat és moralitásokat is. Ilyen volt pl. a Paradicsom-játék, amely Ádám-Éva napján a bűnbeesés történetét adta elő.
Főként katolikus vidékeken volt divat a karácsonyi asztal készítése (pl. Somogy megyében szénát borítottak az asztalra, és a sarkaira különböző tárgyakat: fésűt, kaszakövet, kést raktak, majd asztalkendővel letakarták).
Az ország sok részében karácsony böjtjén a csordás egy csomó vesszővel végigjárta azokat a házakat, ahol tehenet tartottak. A gazdaasszony annyi vesszőt húzott ki a csomóból, ahány tehén a háznál volt, és megcsapkodta a csordás lába szárát.

1.4. A regölés (december 26)

A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában ismert szokásának magyar változata. Ilyenkor a gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak házról-házra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. Nyelvészeink szerint a regölés név finnugor eredetű, és etimológiailag összefügghet a régi magyarok sámánjainak eksztázisba esésével is.
A XVI-XVIII. században a vízkereszt utáni első hétfőt regelő hétfőnek nevezték. Heltai Gáspár a XVI. században a regelő hetet említi, mikor az emberek isznak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe. Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben volt szokásos a regölés.
A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó lány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt regöltek össze egy legénnyel. E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek. Néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A bevezetőhöz tartozik a csodaszarvasról szóló részlet is.
A regölés első kutatója Sebestyén Gyula volt. Nem volt zeneértő - fonográffal vette fel az énekeket. Mások - főként Lajtha László - jegyezték le őket.

1.5. Hejgetés (dec.31 - Moldvai csángók)

A hejgetés célja az új esztendőben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása.
Résztvevői legények, akik elsősorban a lányos házakat keresik fel. A mondókát ostorok csattogása, harangszó, furulya, dob és a köcsögdudához hasonló "bika" hangja kísérte. A hejgetés a búza élettörténetét mondja el a mag elvetésétől a kenyér elkészültéig.

1.6. Névnapi köszöntés (december 26-27)

December 26-27-én köszöntik a magyar falvakban az Istvánokat és a Jánosokat. Tekintettel arra, hogy e két férfinév igen népszerű hazánkban, az István- és János-napi köszöntés a karácsonyi ünnepi ciklus fontos része: baráti ünneplő alkalom, mikor az ismerősök meglátogatják egymást, és munkaszüneti nap lévén, a terített asztal mellett elszórakoznak.

1.7. Aprószentek napja (december 28)

Sok helyen vesszőből font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy egészségesek, szépek legyenek.
A korbácsolás Győr-Sopron megyében a legényavatással kapcsolódik össze. A legények végiglátogatják a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolják a háznépet. A lányok szalagot kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig előre becsomagolt húsdarabokat adnak át a csoportnak. A legények ezután visszatérnek a kocsmába, s a szabadban felállított tűzhelyen megfőzik az összegyűjtött húst. Ezt fogyasztják el a közös vacsorán, ahol a legények avatása történik. Ezen az ünnepségen csak férfiak vehetnek részt.
Az avatás maga hosszú beszéd kíséretében történik, amely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével. A beszéd végén a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, utána kiadós ivás következik, majd az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz. A kislányok és az édesanyák elnéző mosollyal segítik át a kótyagos legényeket a nehéz viziten, s ezzel be is zárul életüknek ez az ünnepélyes fordulója.

1.8. Újév napja (január 1)

A télközépre eső, karácsonyi, újévi évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból sugárzott szét. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, hazánkban is csak néhány évszázad óta kezdődik ezen a napon az év.
Feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdés őszre vagy tavaszra eshetett. A nomadizáló pásztornépeknél a két időpont jelentőségét növelte a nyári legelőkre vonulás és az őszi, téli legelőkre, szállásra való visszavonulás gyakorlata. Ennek a régi, tavaszi-őszi évfordulónak emléke az őszi és tavaszi pásztorünnepekben maradt fenn, ezek azonban egy évezred alatt más jelleget öltöttek, \\\\\\"európai\\\\\\" ünnepekké váltak.
Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni. Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség.
A jósló szokások közé tartozik a hagymakalendárium készítés (12 gerezd fokhagymába sót tesznek; amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni), a szilveszteri ólomöntés (a frissen öntött ólom formájából jósolnak), a gombócfőzés (a lányok papírszeletekre férfineveket írnak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják; amelyiket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve).

1.9. Vízkereszt (január 6)

Már a XV. században jellegzetes magyar szokás volt a papság vízkereszt napi ala-mizsnagyűjtése. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét az ajtóra. A XVI. század óta dokumentált szokás a csillagozás és a csillagének éneklése. Egyes vidékeken

1.10. Farsang (Vízkereszt - Hamvazószerda)

A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás küzdelmét is.
Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. E busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a felnőtt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek.
Az farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is előadnak, ilyenkor kerül színre a tréfás halottasjáték vagy lakodalom is. A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugatdunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a leányokból, legényekből álló párok. A menet közben bohókás esküvő játszódott le. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben abban az évben nem volt lakodalom.
Régebben az ország sok részén szokás volt húshagyókedden a pártában maradt leányokkal tuskót húzatni.
Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is.
A farsang gondolatköre elsősorban a házasság témája körül forgott. Azokat a lányokat, akik pártában maradtak, farsang végén szokás volt kicsúfolni. Szatmárban pl. kongóztak: húshagyókedden a pártában maradt lányok ablaka alatt pléhdarabokat ütögettek a fiúk.
Zoborvidéken a farsang utolsó előtti vasárnapját Talalaj-vasárnapnak (talalaj-vasárnapi énekek), míg farsang vasárnapját Sardó-vasárnapnak nevezték (sardózás).

1.11. Balázsjárás, Gergelyjárás (február 3, március 12)

Balázs-napi szokás a balázsolás (Balázs püspök ünnepe): a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik, hogy ezzel a fájdalmat, betegséget okozó gonoszt elűzzék.
Balázs (a diákok patrónusa) és Gergely (I. Gregorianus pápa) napja volt az iskolások ünnepe. Ilyenkor a diákok házról házra járva jelmezesen vonultak fel, adományokat gyűjtöttek az iskolának és új diákokat toboroztak.
Karácsonyi magyar népszokások
Mendikálás
Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek. Kántálás
Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig.
Betlehemezés
Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra.
Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit.
Pásztorjárás
A pásztorjárás szereplői karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.
Ostyahordás
Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.
Pásztorok karácsonyi vesszőhordása
Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak, amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A gazdasszony a vesszővel megveregette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek.
Regölés
István napjától, december 26-tól újévig jártak a regősök. A regölés lényegében természetvarázsló
énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Különf éle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.
Borszentelés
December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.
Aprószentek napja (december 28.)
A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. Aprószent minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az Aprószentek-napi vesszőzés, az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon.


Fonó-1854

Ősagárd híres emberekkel is büszkélkedhetett. 1835-ben Fabó András (Ágostai evangélikus lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és a Történelmi Társulat tagja) lett az ősagárdi gyülekezet lelkésze, ahol 39 éven át működött és itt halt meg. 1854-ben keletkezett írásos művében hűen ábrázolja, s örökíti meg az ősagárdi lakosok keresztelési, fonóházi, lakodalmi szokásait. Ezek a szokások, hallgatólagos szabályok, népi törvényszerűségek, viselkedési formák mindig meghatároztáka közösségnek és tagjaiknak magatartását, s bizonyos cselekedeteit. Így volt ez Ősagárdon is. Művében arra inti az akkori kor emberét, ami példát szolgáltathat a mai kor emberének is a „jó szándékú emberi kapcsolatoknál nincs fontosabb” (Fabó András)
„Fonónak nevezzük azon házat, hol téli hónapokon át a leánysereg fonás végett, szombatot, vasárnapot s más ünnepeket kivéve, esténkint, legyen bár a legnagyobb sár vagy zúgjon a legdühöngőbb zivatar, összegyűl.”
Szeptember dereka táján a napok hosszabbodásával a lányok kiválasztottak a faluban egy-két házat, amelyeket fonodának alkalmasnak véltek. Ezek után engedélyt kértek a házak tulajdonosaitól, hogy hozzájuk járjanak fonni. Ha beleegyezett a háztulajdonos alkut kötöttek, amelyben a fonodának kiadó ház bérét kötötték meg. Ez rendszerint eleségből, kukoricából vagy kenderből állt, vagy abból, hogy néhány este minden lány a ház gazdasszonyának a saját kenderéből fon.
Miután kiválasztották a megfelelő házat s megtörtént az alku, a leányok az esti szürkület beállta után nem ünnepi, de a szokottnál csinosabban felöltözve gyűltek össze a fonóban.
A fonás este 10-11 óráig folyamatosan tartott, miközben tréfálkoztak, daloltak, vígan voltak. A fonó adott helyet a találkáknak is, mert esténként a legények is idejártak, hogy udvarlásaikkal, tréfáikkal, dalaikkal, társas játékokkal mulattassák a lányokat.
Társasjátékaik:Találóskérdések
Legényidézés
Lisztőrlés
Gedó
Bárányölés
Csoda
Voltak olyan játékok, mint például a Legényidézés, amit csak a legények távollétében játszottak. Farsangi időszakban minden leány egy kevés lisztet, vagy zsírt vitt s ez idő alatt pogácsát készítettek, táncoltak, vagy játszottak.
A fonók sajnos az 1940-es évek végére és az ötvenes évek elejére teljesen kihaltak.


Újabb gazdasági és használati tárgyakkal bővült a múzeum

Nagy örömünkre újabb gazdasági eszközzel bővült a múzeum gazdasági portája. Kindricz Pál egy a mai napig is működő, használható, kitűnő állapotban lévő kisgazda rostát, más néven magválogató berendezést ajánlott fel a falumúzeum számára. Az értékes, az utókor számára gondosan megőrzött mezőgazdasági eszköz a gazdasági színben került kiállításra. A 20. század elején készült gép lemezből készült használati útmutatója hasznos tanácsokkal látta el az akkori használóit, s közli mikor és hol készült a berendezés. Örömmel vettük leltárba a múzeum, a falu birtokába. Reméljük minél többen láthatják a múzeumba látogató vendégek, s büszkélkedhetünk az újabb szerzeménnyel. További használati eszközöket, díszpárnákat , kendőket is kaptunk megőrzésre Laczkovszkiné Korgyík Katalintól is. Ezek az eszközök a múzeum kiállított tárgyait bővítik. Kindricz Pálnak és Korgyík Katalinnak ezúton is köszönjük!. Szívesen várjuk az esetleges további felajánlásokat is, hogy az utókor számára megmenthessük múltbeli értékeinket , s ezáltal is emlékezhetünk gyökereinkre.


Kirándulás az állatkertben

Május első napjaiban testvértelepülésünk iskolásai látogattak meg bennünket. Megérkezésük után meglátogatták a nőtincsi és a felsőpetényi iskolát, megnézték nálunk, hogyan tanulnak a gyerekek. Majd következett az ebéd.
Ebéd után, pedig a kirándulás. A sétát az állatkertben nagyon élvezték. Megmásztak minden játékot, fényképezték magukat és az állatokat. A végén még vásárfia is került a táskába, nehogy véletlenül forintot vigyenek haza. A nap zárásaként finom vacsorát kaptak a faluházban. Fáradtan, de élményekkel tele indultak haza.
Kindricz Tünde


Hegymászás Jasenie környékén

Igen, újból eljött a június eleje és mi elindultunk, hogy részt vegyünk a már hagyományosnak mondható Jaseniei falunapon. A falunap abból áll, hogy ilyenkor kicsik és nagyok megmásszák a közeli hegycsúcsot.
Ismét péntek este indultunk és Mihály fogadott bennünket egy kis pogácsával és sajttal.
Másnap reggel 8 órakor volt az indulás, Elena a polgármesterasszony jött értünk és kísért el bennünket a gyülekezőhelyre. Idén másik útvonalon haladtunk, ez egy kicsit meredekebb volt, mint a tavalyi. Dél körül értünk oda a pihenőházhoz, ahol várt bennünket a finom, meleg gulyásleves, ami igencsak jól esett, hiszen fent hideg volt. Később még egy keveset sétálva jutottunk el egy fennsíkra, ott a felhőket nézegetve kicsit megpihentünk. Majd elindultunk visszafele, az út egyik részét gyalogosan tettük meg, a másik felét pedig egy AVIA teherautó platóján /hogy ezt se hagyjuk ki/. Visszaérkezve a faluba a találkozóhely a falu presszója volt. Fáradtan ücsörögve egy üdítő vagy sör és rágcsálnivaló mellett élménybeszámolót tartottunk. A szálláshelyünkön az Anka néni által készített ízletes vacsora várt bennünket. A hegymászástól elfáradva hamar nyugovóra tértünk.
Vasárnap reggeli után irány Ősagárd, de útközben még megálltunk, hogy részt vegyünk egy evangélikus istentiszteleten, amelynek teljes liturgiája szlovák nyelvű volt. A prédikáció mély nyomot hagyott bennünk, a hiányos nyelvtudásunk ellenére is.
Természetesen a Tesco-s bevásárlás sem maradhatott el Besztercebányánál, így élményekkel és különböző vásárfiákkal megpakolva érkeztünk haza.
Kindricz Tünde


Híres lett az ősagárdi rétes, túrós lepény és almás pite

Községünkben 2008. augusztus 9-én megrendezésre került az I. Ősagárdi Agár Fesztivál. A helyi asszonyok is nagy lelkesedéssel vettek részt a fesztivál előkészületeiben. Gazdasszonyi mivoltukat a rétes, lepény és pite sütésben való jártasságukat bőven kamatoztatták. Ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a fesztiválra érkező hazai és külföldi vendégek nemcsak színpadi produkciókban, látnivalókban bővelkedjenek, de megismerkedhessenek Ősagárd hazai ízeivel is, a rétes, a lepény és a pite hazai követeként. A gasztronómiai ízkavalkád (meggyes, túrós, almás, mákos, stb.) nagy sikert aratott a vendégek körében, ami azt is bizonyította, hogy a több tucatnyi tepsi finomságok már késő délutánra el is fogytak, az idelátogatók nagy sajnálatára. Az elismerő és dicsérő szavakat a rétes sátorban lévő „kiszolgáló, eladó” asszonyok fogadták, s továbbították a gazdasszonyok felé. Munkájukat, aktivitásukat köszönjük, s elismeréssel adózunk feléjük. Reméljük, hogy a II. Agár Fesztiválon még több gazdasszony segítségére is számíthatunk, hogy még több ősagárdi rétessel, lepénnyel és pitével várhassuk az idelátogató vendégeket. Ezzel is hozzájárulva Ősagárd jó híréhez.
Rétesek, lepények és piték képviselői:
Babka Mihályné, Bánszki Mihályné, özv. Barborák Jánosné, Czobori Mihályné, Danielisz Mária, özv. Gyekis Jánosné, Gyuricza Pálné, özv. Hajduk Jánosné, özv. Hinterviesser Attiláné, Janecskó Jánosné, Janecskóné Gyetvai Veronika, Keczkó Jánosné, Kindricz Pálné, özv. Kiss Andrásné, özv. Lieszkovszki Andrásné, Lieszkovszki Mihályné, özv. Pauló Andrásné, Petyánszki Pálné, Pijár Andrásné, ifj. Szabó Andrásné, Szegner Mihályné, Szekeres Ágnes, Szelszki Jánosné, Tóth Andrásné, özv. Vachó Andrásné, Velki Zsuzsanna

Helyszíni munkálatok a fesztivál területén

A tavaszi hónapokban az Agár Fesztivál helyszínének kiválasztása megtörtént. A kiválasztott terület nagyon alkalmasnak bizonyult a szabadtéri színpad elhelyezésére, megépítésére. A színpad körüli zöld területet olyan módon kellett alkalmassá tenni, hogy az megfeleljen a fesztiválra látogatók fogadásához. Célunk az volt, hogy esztétikus és kulturált környezet várja vendégeket, az idelátogatókat. A rendezés több hétvégét vett igénybe, s a fesztivál előtti utolsó hét napjain rendeződött teljesen a terület. A munkálatok a tereprendezéssel, tereptisztítással kezdődtek. A focipálya melletti árok tisztítását, a gépi és kézi munkát Agárdi András, Holicza Mihály, Kindricz Pál, Holicza Árpád és Korgyík János, valamint az önkormányzati dolgozók Petyánszki András és Almási Attila végezte. A sportöltöző és orvosi rendelő körüli terület is rendezésre, szépítésre került. A szemetet, a sitt törmelékeket elszállították. Megtisztított és rendezett terület tudta így már várni a fesztivál résztvevőit. A buszforduló körüli zöld „sziget” területe is esztétikussá vált. Virágágyások lettek kialakítva, s az egynyári növényik késő őszig pompáztak az ágyásokban. A munkálatok segítői: Agárdi András, Bilek Györgyi, Gyuricza András, Gyuricza Pál, Holicza Mihály, Kindricz Pál, Kindricz Tünde, Kraft Móni, Sohan Jánosné, Vachó Sámulené, Varga Ildikó, Varga Krisztina, Velki Zsuzsa, Vidovszki Andrásné.

A kitisztított árkok fölé fából készült hidakat építettek, hogy a focipálya túlsó oldalára megoldható legyen az átjárás. A megépített színpadra való feljutást a két oldalsó falépcső kialakításával oldották meg. A hidakhoz és lépcsőkhöz való faanyag szintén az Erdőbitrokossági Társulat felajánlásával került felhasználásra. Az átjárást, segítő hidakat és a színpad falépcsőit Holicza Mihály, Kindricz János, Kindricz Pál, és Kolocsovszki Ferenc készítette. A színpad hátulsó részétől az öltöző felőli feljárat vaslépcsőjét Hajdúk Mihály és Keczkó Jánosné ajánlotta fel. A fesztivál előtti utolsó napok is sok munkát tartogattak a fesztivál területén. Felállításra került Tóth János operaénekes által tervezett fesztivál logója, amely már messziről hirdette az I. Ősagárdi Agár fesztivált.
A színpad díszletének kialakítását a szponzorok logóiank megjelenítését munkájukkal segítették: Holiczáné Szabó Szilvia, Kindricz Eszter, Kindricz Tünde, Petyánszki Brigitta, Szelszki Lívia, Varga Krisztina, Vidovszky Beáta, Vidovszki Andrásné. A színpad körüli utolsó simításokat, gereblyézést, takarítást Laczkovszki Zoltánné, Sohan Jánosné, Vachó Sámuelné, Varga Krisztina és az iskolások végezték. Körültekintő szervezést és sok segítő szorgos kezet igényelt a mobil WC-k, a sátrak felállítása, a színpad előtti ülőhelyek elrendezése, és a körsingek, az agarak kiállítási helye, amit a zord időjárás igencsak megnehezített. A vendéglátás két főételéhez, a sztrapacskához és a vad pörkölthöz, amit a Vadásztársaság ajánlott fel. Több zsák önkormányzati burgonya meghámozása több órát vett igénybe. Ügyes asszonykezek végezték ezt a munkát is. Gyuricza Pálné, Holiczáné Szabó Szilvia, Kindricz Pálné, Korbely Tiborné, Sohan Jánosné, Vachó Sáuelné. A fesztivál nélkülözhetetlen segítőjére, hangtechnikusára is nagy feladat várt. Ahhoz, hogy a fesztivál előadói és a produkciók minőségi hangzásban és kihangosításban szólalhassanak meg Zöld Zoltán hozzáértő munkáját igényelték. A fesztivál összes munkálatai az önkormányzat irányításával és segítségével, a felajánlók és segítők összefogásával valósultak meg.

Szabadtéri színpad

Az Agár Fesztivál apropójaként 8X6 m-es fából készült színpaddal lett gazdagabb községünk. Petyánszki Zoltán szakértelmével és vezetésével ifjú Szelszki János segítségével és Bagdán Lajos munkatárssal színvonalasan megépített és a nagyobb rendezvényekre is kiválóan alkalmas kivitelezése ügyes kezek munkáját dicséri. A körülötte lévő a parókia alatti zöld terület kialakításával és rendezésével újabb szabadtéri lehetőségek nyíltak a falu kulturális és társadalmi rendezvényeinek életében. A színpad megépítéséhez szükséges rönkanyag nagy részét és annak szállítását az Ősagárdi Erdőbirtokossági Társulat, a színpad lefedéséhez szükséges főgerendát Petyánszki Zoltán vállalkozó ajánlotta fel. Az önkormányzat biztosította a rendelkezésre álló rönkanyag felfűrészelésének költségét, továbbá a színpad építéséhez még szükséges hiányzó faanyagot és OSB lapokat.


Utcatáblák díszítik lakóhelyünket

Dekoratív és esztétikus utcatáblák fogadják településünk lakóit és a községünkön áthaladó utazókat, az idelátogató vendégeket. A finoman megmunkált, nagy gondoskodással elkészített utcatáblák tervezője, alkotója Racskó János keze munkáját dicséri. Felajánlott munkája révén nemcsak dísze lakóhelyünknek ezen felállításra került táblák, de átlátható eligazodásra és útmutatásra is szolgálnak az idelátogatóknak.


2008. augusztus 09.
I. Ősagárdi Agár Fesztivál

Már régóta kérdésként fogalmazódtak meg azok a gondolatok hogyan és miképpen ünnepelhetnénk meg Ősagárd neve napját, hogyan állíthatnánk méltó emléket településünk névadójának, a község címerében is fellelhető ágaskodó agaraknak.
A sors vagy a véletlen folytán megismerkedhettünk Szanka Judittal és családjával, akik szívükön viselik egyik nemzeti kincsünket az agarakat. Kiderült többször díjazott agártenyésztők, s Szanka Judit az Országos Magyar Agárklub elnöke, s nemzetközi küllem, és -teljesítménybíró. Az első megbeszélésen pozitív meghallgatásra találtunk egymás elgondolásaiban és terveiben, majd kialakult egy Agár Fesztivál megrendezésének gondolata. Az elképzeléseket tett követte és elindult a lázas munka, a szervezés, az egyeztetések, a megbeszélések, a fesztivállal kapcsolatos stratégiák felállítása, pályázatok megírása. S így jutottunk el odáig, hogy pozitív és negatív nagy visszhangok közepette Ősagárd színeiben hirdethettük a fesztivál megrendezését. A fesztivál hírverését a köztévé M1-es és a kereskedelmi tévék RTL reggeli adásában is reklámozták.

Elérkezett a várakozásokkal teli nagy nap, de sajnos szakadó esőre ébredtünk. A fesztivál rendezőiben, segítőiben azonban nagy volt a kitartás. A jobb idő reményében álltak a sátrak, a focipálya és környéke, a színpad a rendezvény lebonyolítására elkészült, s arra alkalmasan várta az Agár Fesztivál résztvevőit, vendégeit, az érdeklődőket. A reggeli és kora délelőtti órákban sok volt az ország különböző területeiről érdeklődő telefon. Arra vártak választ, hogy a közbeszólt égi csapadék miatt megtartjuk-e a rendezvényt. A válasz:- ha az idő engedi, igen.- A zuhogó eső ellenére reggel 9 órára több kirakodó vásáros elfoglalta helyét. A két eszem-iszom sátor nagy felkészültséggel várta a látogatókat. Az esőtől átázott, csuromvizes képviselők, a rendezvény létrejöttében és munkálataiban segítők, az útbaigazítók, a rendészek keményen állták a szó szoros értelmében a sarat és a megszűnni nem akaró erőt. Közben megérkeztek a fesztivál főszereplői az agarak és tulajdonosaik is. Az autóval való „leparkolások” rendben és folyamatosan történtek. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, a rossz idővel mit sem törődve kitartóan érkeztek a vendégek, az érdeklődők. Egymást bíztató tekintettel kémleltük az eget mikor vonulnak el az esőfelhők, mikor nyithatjuk meg azI. Ősagárdi Agár Fesztivált. Bizakodó reménykedésünk meghozta az eredményt. Elállt az eső. Kétórás várakozással teli késéssel ugyan, de elkezdhettük a fesztivál első nyitó programját. Agárdi András Polgármester úr köszöntő szavai után a rendezvény szervezői, Agárdi András Ősagárd polgármestere, Vidovszki Andrásné Béres Ágnes Ősagárd óvodavezetője , Szanka Judit a Magyar Országos Agár Klub elnöke, Mayer Péter, az Élő Nemzeti Kincseink Alapítvány elnöke megnyitották az I .Ősagárdi Agár Fesztivált.

A megnyitó után fanfárok (előadók: Mayer Péter és Mayer Miklós) kíséretében a Himnusz elhangzása után Ősagárd község címeres zászlajának (melyben a falu jelképe az agár látható) felvonására került sor. Ezt követően a reneszánsz jegyében mutatta be a nagyszínpadon az amatőr színjátszó csoport Ősagárd neve napjának „történelmi visszatekintését”, melyben megelevenedett Zsigmond királyunk, aki 1424-ben Czillei Borbálának adományozta Agár település néven a falut. A reneszánsz ruhába öltözött gyönyörű udvarhölgyek reneszánsz táncokkal adóztak a királyi pár előtt. Élő agarak felvonultatása is melengette az udvari nép szívét, hiszen Zsigmond király nagy vadász hírében állt. Szemmel látható elégedettséggel nyugtázta e nemes állatok, az agarak megjelenését.

Ősagárd neve napjának történelmi visszatekintése:
A reneszánsz táncokat betanította: Kurunczi Zsoltné (Szilvi). Szereplők: Zsigmond király: Bondor Csaba, Czillei Borbála: Piller Kinga,
Udvarhölgyek: Berta Katalin, Karacs Éva, Kindricz Eszter, Kindricz Tünde, Misják Anna, Misják Johanna, Moravcsik Dóra, Moravcsik Eszter, Petyánszki Brigitta, Petyánszki Evelin, Varga Krisztina, Vidovszki Andrásné
Udvari nép: Bagdán Odett, Bagdán Péter, Baksza Bianka, Barna Fanni, Berta Vivien, Bogdán Máté, Czobori Dorina, Czobori Effi, Danielisz Adél, Helisz Máté, Helisz Zsófia, Holicza Rita, Keczkó Linda ,Koczur Lídia, Korgyik Ádám, Korgyik Estella, Kraft Dorina, Laczkovszi Anna, Laczkovszi Zoltán, Laczkovszki Zsófia, Lieszkovszi Fanni, Magyar Noémi, Nádas Áron, Nádas Virág. A jelmezeket beszerezte: Keczkó Jánosné

Az egész napos fesztivál műsorszámainak felvezetését, kitűnő atmoszférát és hangulatot teremtve Várkonyi Szilvia és Vidovszky Norbert vezette. A fesztivál kihangosítását, zenei betétek, zeneszámok gépi megjelenését, a fesztivál hangtechnikusa Zöld Zoltán biztosította. A megnyitó után színes kavalkádú több nemzetet felvonultató, kosztümös agártulajdonosok vonultatták fel agaraikat. A bemutatkozó felvonulás után megkezdődött a díszkörökben a nap eseménye, az agarak bemutatása, a küllem és szépségverseny. Az agarak versenyét öt nemzetközi küllembíró tisztelte meg. Ruth Wagner (Luxemburg), Doris Getzinger (Ausztria), Wieslava Misterka (Lengyelország), Szanka Judit (Magyarország), Christian Vantu (Románia). Az agárbemutató és szépségverseny alatt, időben párhuzamosan folytak a meghívott előadóművészek, együttesek produkciói. Hatalmas sikert aratott Tóth János a Magyar Operaház Liszt-díjas magánénekesének szólószáma. Nemesi megjelenésével lóhátról énekelte el a fesztivál szignáldalát, amely a fesztiválon került először bemutatásra dr. Tóth Mihály: A társaság c. költeményének felhasználásával, a dal címe: A szél fiai. Szövegét átírta, zenéjét szerezte maga a művész úr Tóth János, aki egyben a fesztivál logójának megálmodója és egyben megalkotója is volt. Időközben a fesztiválra látogató vendégek, érdeklődők egyre nagyobb számban jelentek meg. Közben színpadra lépett a Héthatár együttes, akik „világzenei” szerzeményeikből adtak elő sajátos hangvételű ízelítőt. A fellépések alatt egyre többen kísérték szemmel a Best In Showt, ahol kikiáltották a kiállítás legszebb agarát. A házigazda Ősagár nevében a bírókat virágcsokorral, mézeskalácsból készült Ősagárd címerrel és pálinkával ajándékozta meg. Czobori Mihályné, Marika néni erre az alkalomra különleges tortát sütött, amely hűen ábrázolta községünk címerét az ágaskodó agarakkal az Agár Klub tagjainak nagy örömére. A díjazott agarak tulajdonosai átvehették a kupákat. A verseny hastáncos bemutatóval zárult. Az érdeklődők íjászbemutatókon is részt vehettek. A népművészek, a kirakodóvásárosok, a gyermekjátszóház nagy népszerűségnek örvendett.

Eközben a színpadra lépett a Vadvirágok Blues Band, az értő és kiművelt zeni fülek nagy örömére. A zenekar hangolása alatt végre bemutatkozhattak az óvodások és kisiskolások, akik a Furfangos Agár c. mesejátékot adták elő nagy sikerrel. Ezután a szabadtéren a színpad előtt a nagyok és kicsik néptánca következett. A fesztiválon nemcsak agarakkal, de több magyar kutyafajtával is ismerkedhettünk az ügyességi bemutató szereplőiként. Amíg a nemzetközi zsűri kiválasztotta a nap legszebb agarát, s a tanácskozásra összeült, addig Lóska János lovasbemutatót tartott a nagyérdemű közönségnek. Közben megérkeztek a Váci Bartók Béla Zeneiskola Fúvószenekara. A zenekart Kápolnai Jenő vezényelte. Egy órás repertoárjukban sok ismert dallam csendült fel. A közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta a fúvósokat. A sokasodó érdeklődő látogató egyre jobban birtokba vette a focipálya területét, a színpadot és környékét. Egész nap nagy sürgés-forgás volt az Ősagárdi sátor körül, ahol többféle ízesítésű rétest, lepényt és pitét (amit az ősagárdi asszonyok sütöttek), főtt kukoricát, fesztivál címkével ellátott bort árultak. A sütés megszervezője, majd egyben az árusítás lebonyolítója, akinek a vezetése alatt olyan remekül sikerült az árusítás is, hogy a több tepsi finomság híre folyamatosan vonzotta a fesztivál látogatóit. Bizonyságul szolgált, hogy a nagyon jól sikerült süteményeknek nagy volt a keletjük, hiszen késő délutánra már hírmondó sem maradt belőlük. A Váci Fúvószenekar sikere után a nagy érdeklődésre számot tartó és várva várt zenei esemény, a dalest következett. Színpadra lépett Várkonyi Szilvia, az Interoperett művésznője, Tóth János, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekese és Kollár Erik, az Interoperett művésze.

Előadásukban opera, operett és musicalslágerek hangzottak el fergeteges sikert aratva. Sikerüket a nagyközönség többszöri visszatapsolással díjazta, hiszen Várkonyi Szilvia és Tóth János művész úr gyakori látogatója és vendége községünknek. A művésznő már több alkalommal önzetlenül és honorárium nélkül tisztelte meg más egyéb alkalomból a község lakóit fergeteges előadásmódjával, művészetével. Tóth János operaénekes, pedig aktív önzetlenséggel szervezte, támogatta, segítette a fesztivál létrejöttét, sikerét. A nap záróeseményeként a Pa-dö-dö együttes zárókoncertje következett. Vidám, jókedvű, pörgős hagulatot teremtettek. Sokszor megénekeltették a közönséget, akik lelkes vevői voltak a koncerthangulatnak. A Pa-dö-dö énekesnői Lang Györgyi, Falusi Mariann és a tánckar dicsérő szavakkal búcsúzott a lelkes közönségtől. Az est hátralévő részét a tombola várta, ahol értékes nyeremények találtak gazdára a nézők soraiban. Úgy érezzük a fesztivál első próbálkozása lehetőségeinkhez mérten a vártnál jobban sikerült. Ezt a következtetést azokból az email-okból, gratulációkból, telefonhívásokból vontuk le, amit az I. Ősagárdi Agár Fesztivál visszhangja kapott. Sokan a további folytatásra buzdítottak. Reméljük az esetlegesen előforduló hibákból építkezni tudunk a továbbiakban. Reményeink szerint nagy örömmel és munkával készülünk a II. Ősagárdi Agár Fesztivál megrendezésére, amelyre már most kérjük a lakosság segítségét, ötleteit, pozitív hozzáállását. Segítségét köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában segített és részt vett a fesztivál munkálataiban és lebonyolításában.
Segítők névsora: Gyuricza Pál, Holicza Mihály, Kindricz Eszter, Kindricz Pál, Kindricz Tünde, Korgyik János, Laczkovszki Zoltán, Petyánszki Ferenc
Agárdi Andrásné, Agárdi Gábor, Almási Attila, Bagdán Lajos, Gyuricza Pál (fűrészelés), Gyuricza Pálné, Haragosné Gyuricza Anna, Heliszné Korgyik Zsuzsanna, Holicza Árpád, Holicza Árpádné, Holiczáné Szabó Szilvia, Kraft Zsoltné, Keczkó János, Keczkó Jánosné, Kindricz János, Kindricz Jánosné, Kindricz Pálné, Koczur Tibor, Koczur Tiborné, Korgyik Andrea, Korgyik Pál, Korgyik Pálné, özv. Kovács Jánosné, Kresnyavi Józsené Laczkovszki Zoltánné, ifj. Lestyán János, Megyeri Lászlóné, Misják Mihály, Nádas Tibor, Nádas Tiborné, Petyánszki András, Petyánszki Zoltán, Pijár Mária, Pullai Károly, Pullainé Krisztina, Racskó János, Sohan János Andrásné, ifj. Szelszki János, Töreki Árpád, özv. Vachó Sámuelné, Vachó Valéria, Varga Ildikó, Varga Krisztina, Vidovszki Andrásné, Vidovszky Beáta, Zöld Zoltán, Zöld Zoltánné.

Reméljük a fesztivált segítők névsora teljes. Nem állt szándékunkban senkit sem kifelejteni. Ha ez véletlenül megtörtént elnézésüket kérjük, s a következő számban helyre igazítjuk.


Augusztus 20.

Szent Istvánról, az államalapításról, az új kenyér ünnepéről emlékeztünk meg augusztus 20-án. Megemlékezésünket idén már az új szabadtéri nagyszínpadon tudtuk megtartani, mivel az időjárás is kegyeibe fogadta az ünnepre egybegyűlteket. Ünnepi eseményünkre Balla Mihály országgyűlési képviselő is ellátogatott Agárdi András polgármester úr köszöntötte a megjelenteket, s az ünnepi beszéd megtartására Balla Mihályt kérte fel. Az új kenyér megáldását Szőkéné Bakay Beatrix végezte, s rövid imájában megköszönte mindennapi kenyerünket.
Az óvodások az aratásra emlékezvén versekkel és tánccal köszöntötték az ünnepet. Szent István „örökségéből” az amatőr színjátszó kör tagjai mutattak be irodalmi részleteket.


Kirándulás a Magas-Tátrában

Szeptember 5-én délután a helyi kisebbségi önkormányzat nagyobb része /köztük jómagam is/ elindultunk Hronecba, ahol a Nógrád Megyei Szlovák Kisebbségi Önkormányzatok tartottak találkozót. Megállókkal és egy hosszas tankolással tarkított 5 órás út után érkeztünk meg a helyszínre. A szervezők vacsorával fogadtak bennünket, ami levesből és a tábortűznél saját kézzel elkészített sült szalonnából állt. A tűz mellett kellemesen elbeszélgettünk, közben még beszereztük a hiányzó ágynemű garnitúrákat. Mi a rétságiakkal aludtunk egy faházban.
A másnap délelőtt tanácskozással telt, ahol az aktuális dolgokat beszéltük meg. A megbeszélés után indultunk a Magas-Tátrába. Az út során egy felújításba csöppentünk, ami igen csak megizzasztotta buszvezetőnket, tudniillik, hogyan manőverezzen a félig lezárt keskeny útszakaszokon. Először egy Priblyna nevezetű faluba érkeztünk, ahol egy skanzen található. A skanzenbe 11 liptó előtagú településről hoztak házakat, / hogy megőrizzék az utókornak/ amikor a víztározót megépítették és ezek a falvak elpusztultak. Számomra a legérdekesebb látnivaló egy régi tűzoltószertár volt.
Tovább utazva jutottunk el a Csorba-tóhoz, ami gyönyörű. Innen lanovkával mehettek fel a bátrabbak a Tátra egyik csúcsára. A lanovkázás kicsit félelmetes, de érdekes és szép élményt nyújtó utazási forma. A kirándulás után fáradtan, de élményekkel tele érkeztünk vissza a szálláshelyre, és ekkor következett a meglepetés. Estére megérkezett Ruzsenka is, aki /egy kitüntetést ünnepelve / két tálca finom rétest hozott nekünk.
Vasárnap reggeli után várt még ránk egy kis megbeszélni való, utána elindultunk hazafelé.
Hronect elhagyva a vasúti sorompónál ismét várakoztunk. Kirándulásunk során négy alkalommal haladtunk át ezen az átkelőn, és mind a négyszer meg kellett állni, mert a sorompó le volt engedve. Az egyik szervező meg is jegyezte, ez az igazi vezetői bravúr.
Így telt a mi tátrai kirándulásunk.
Kindricz Tünde


Önkormányzati hírek

Falugyűlés

2008 május 19-én 1800 órai kezdettel a községi önkormányzat hangosbemondó hirdetésével falugyűlésre hívta a község lakosságát. Napirendi pontban szerepelt a falugondnok Petyánszki András tájékoztatója, az eddig végzett tevékenységéről. A falugyűlés külső résztvevője Szepes Péterné, a Nógrád Megyei Falugondnokok Egyesületének elnöke volt. A megjelentek meghallgatták a falugondnok tájékoztatóját. Ezt követően Agárdi András polgármester tájékoztatta a falugyűlés résztvevőit az önkormányzat helyzetéről, a megoldásra váró aktuális feladatok állásáról, a falu jövőjével kapcsolatos elképzelésekről. A meghirdetett időpontban a falugyűlésen kevesen vettek részt. A települést és lakosságát érintő kérdésekben, témákban nyilvánosan itt kapnának választ és tájékoztatást kérdéseikre a falu lakói.

Ravatalozó

A községi és a szlovák kisebbségi önkormányzat tervet készítetett a ravatalozó felújítására, átépítésére. A meghirdetett pályázati lehetőségre az önkormányzat benyújtotta felújítási igényét az Észak-magyarországi régió központjába. Sajnálatosan a pályázatot nem támogatták. Tudomásunk szerint a közös körjegyzőséghez tartozó települések pályázatait is elutasították. Ez arra ad következtetést, hogy a „nagy lehetőséget” a köztudatban hirdették. A gyakorlat, pedig nem a sikeres pályázati lehetőséget tükrözi.

Új falugondnoki autó

Önkormányzatunk az UNIO-s alap lehetőségét kihasználva pályázatot nyújtott be egy új falugondnoki autó beszerzésére. A pályázat sikeresnek bizonyult, ezért várhatóan a 2009-es év első negyedévében az önkormányzat egy új falugondnoki autóval láthatja el a falugondnoki teendőket.

Hulladékkezelés

A községünkben összegyűlt háztartási hulladék a tervek szerint, várhatóan 2010 január 1-től a Regionális hulladéktelepre kerül elszállításra. A településen két hulladékudvar kialakítására, kiépítésre kerül sor. Egyik az Alkotmány utca végén, a másik a Dózsa György út mentén, ahol helyenként 5-5 konténer lesz elhelyezve, amely a szelektív hulladék gyűjtését fogja biztosítani (külön papír, üveg, fém).

Vállalkozói összejövetel

Idén (március hónapban) a faluházban meghívást kaptak a község vállalkozói, hogy az önkormányzati és a kisebbségi képviselőkkel együttműködve minden hónap utolsó vasárnapján összegyűljenek. Az összejövetel témája együttgondolkodás a község jövőjéről. A megbeszéléseken a falu jövőbeni „lehetőségeiről” tartanak megbeszélést a megjelentek az együttgondolkodás, az elvi segítőkészség reményében a mindenkori reális lehetőségeket figyelembe véve.

Közös körjegyzőség községünk életében

Nőtincs, Felsőpetény és Ősagárd önkormányzata által fenntartott közös körjegyzőség nagy részben Nőtincsen látja el hivatali teendőit.
A község körjegyzője: Boróka László, aki a hivatali apparátusával –a mai, főként a kistelepülési önkormányzatokat nyújtó nehéz gazdasági helyzetben is –szakmai tudásával és gyakorlott hivatali tapasztalatával segíti településünk közéleti működését. Segítőkészsége abban is megnyilvánul, hogy a kiírt pályázati lehetőségeket figyelemmel kíséri és segít a pályázatok elkészítésében: A településre nehezedő gazdasági és szociális terhek enyhítésében együttműködő partnerként számíthat rá a község polgármestere Agárdi András és a helyi képviselőtestület. Az ősagárdi emberek hivatali ügyeinek egyik helyi ügyfélfogadását heti rendszerességgel, szerdai napokon Tóthné Saliga Magdolna látja el. Hivatali fogadóóráiban sokszor keresik fel a polgármesteri hivatalban az emberek. Ügyes-bajos dolgaik elintézésében segíti a hozzáfordulókat. Mindenki számára érthető módon tájékoztatja a sokszor, hivatali teendőkben nem jártas, főleg idősebb lakosságot. Zsúfolt körjegyzőségi munkája mellett az önkormányzati pályázatokat is figyelemmel kíséri. A pályázatok megírásában segítő szándékkal és sok munkával veszi ki részét. A körjegyzőség hivatali ügyeiben gyakorlott és jártas többi munkatárs is felelősségteljes és mindenre kiterjedő odafigyeléssel végzi munkáját, s fogadja a nőtincsi és ősagárdi hivatalba érkező ügyfeleket. A körjegyzőség jegyzőjének és munkatársainak köszönetünket fejezzük ki munkájuk iránt, s munkájukhoz sok erőt és egészséget kívánunk: Ősagárd önkormányzata és lakossága.
Körjegyzőség munkatársai: Fegyes Ilona, Feuerstahler Éva, Holecné Gulyás Erzsébet, Koczka László, Kosik Roland, Laczkovszki Pálné, Miskei Lászlóné, Molnárné Varga Andrea, Tóthné Saliga Magdolna.


Óvodai hírek

A 2007/2008-as tanévben két óvodásunkat búcsúztattuk. Czobori Effit és Laczkovszki Zsófit, akik szeptemberben a Nőtincsi Általános Iskola első osztályában kezdték meg iskolai tanulmányaikat. A 2008/2009-es tanévet 14 óvodás gyermekkel nyitottuk meg. Ebben az évben egy kiscsoportos óvodással, Pintér Alexandrával bővült gyermeklétszámunk. Az idei tanév kötelező nevelési és oktatási feladatai mellett nagy szerepet vállaltunk ebben az évben is a község hagyományos és társadalmi ünnepein, valamint a település kulturális életében. Az óvodás szülők aktivitásának és segítőkészségének köszönhető, hogy gazdag és színes programok várhatták az érdeklődőket, amiért itt szeretnénk köszönetet mondani
Októberben újra indult az óvodai hittanoktatás, minden hét szerdáján 1 4-től 1 5-ig Kalácska Béláné Marika vezetésével. Nagy szeretettel és odafigyeléssel öröm látni mind a 14 gyermek szorgalmasan vesz részt a hittan foglalkozásokon.
Ebben a tanévben is heti rendszerességgel vehetnek részt logopédiai foglalkozásokon, azok a gyerekek, akiknek beszédükben némi hiányosságot észlelt a logopédus.
Remélem óvodás gyermekein ebben az évben is sok új ismerettel, élménnyel, mondókával, mesével, verssel gazdagodtak, s a pihentető téli szünet után új erővel kezdhetjük meg 2009-es tanévet.
Óvodánk névsora: Bagdán Odett, Baksza Bianka, Gyuricza Péter, Húsvéti Viktória, Karba János, Koczur Lídia, Korgyík Ádám, Korgyík Estella, Kraft Dorina, Kurucz Ardián, Lieszkovszki Fanni, Mészáros Krisztián, Pintér Alexandra, Tabics Joel


Gyerekszáj

„Mindig legyen időd nevetni,
mert ez a lélek legszebb zenéje”
-Valamikor ősz elején.-
Gyuricza Peti: Nekem karácsonyra megszületik a kistesóm! -dicsekedve-
Kraft Dorina: Nekünk is kettő! Ugye? Bian!
Baksza Bianka: Igen!
Kraft Dorina: Az egyik a Biané a másik az enyém.
-Az étkezések alkalmával a naposok jó étvágyat kívánnak az asztalnál ülő társaiknak és ők is „köszönjük szépennel válaszolnak”. Egyik nap Kraft Dorinára került a sor, aznap ő következett a naposi sorban.
Dorina: Jó étvágyat kívánok!
Koczur Lidi: -nagyokat hallgat, nem köszöni meg, csak a többiek.
Dorina :Ezt észreveszi és már nagyon izgatott ,s unszolja Lidit köszönje már meg.
Karaba Janika: -Jóindulatúan súgja Lidinek.-
-Kívánd már meg azt az ebédet!-
Kurucz Adrián morcosan jön az óvodába. A reggeli játékidő alatt végig morcos, rosszkedvű.
Óvónő: Miért vagy olyan rosszkedvű Adrián?
Adrián: Olyan nagy gondot okozott nekem reggel az anyukám.
Óvónő: Mi volt az a nagy gond?
Adrián: Hát az, hogy nem fogadott szót nekem.
Óvónő: Mi az amiben nem fogadott szót?
Adrián: Hát csak az mindig azt kell csinálnom, amit ő mond.
Az óvodából a gyerekek hazamentek már. Krisztián biciklizik az úton. Leállásra inti a kocsival hazafelé utazó óvó nénit. Óvó néni megáll.
Óvónő: Nagyon vigyázz magadra Krisztián!
Tudod, ha átmegyünk a túloldalra előbb meg kell állni és balra-jobbra körülnézni.
Krisztián: Tudom! De akkor most te állj meg, s várd meg amíg én átmegyek az úton.


Haluska fesztivál

Szeptember 13-án Vanyarcon idén is meghirdették a Haluska fesztivált. Községünk is képviseltette magát. Gyuricza Pálné, Petyánszki András, Sohan János Andrásné és Vachó Sámuelné személyében. Sztrapacskájuk nagy sikert aratott az odalátogató vendégek között. Jól „megdolgoztak” az elismerésért, ily módon is továbbítva az ősagárdi haluska ízét. A résztvevőknek gratulálunk és további sikereket kívánunk.


Szüreti felvonulás

Október 4-én községünkben idén is megrendezésre került a szüreti felvonulás. Évek óta először történt meg, hogy a helyi és a vendég fellépőket, az érdeklődőket a rossz időjárás miatt a községházban tudtuk fogadni. A szokásos felvonulás útvonala is lerövidült. Nagy örömünkre szolgált azonban, hogy a szemerkélő eső és hideg idő sem tudta kedvét szegni a helyi népviseletbe öltözött felvonulóknak. A menet élét az óvodások és kisebb gyermekek nyitották. Az idei bíró és bíróné szerepét Agárdi András és felesége Agárdi Andrásné töltötte be. A rossz idő ellenére a lovas kocsikázás lehetőségét néhány óvodás és kisgyermek is kihasználta Korgyik Pál szívélyes invitálására, hiszen minden évben Ő a szüreti fogathajtó, (amit ez úton is köszönünk, hogy évek óta hűségesen vállalja ezt a feladatot). A felvonulás után a faluházban a helyi óvodások, a hagyományőrző kórus, és a színjátszó kör nő tagjai szórakoztatta az érdeklődőket. Az előadásokat a csővári táncegyüttes fergeteges műsora követte a vendéglátók nagy örömére. A napot szívélyes vendéglátás és az évek óta hagyománnyá vált szüreti bál követte.

Élmények Szlovákiából

Az Ősagárdi Faluszépítő és Hagyományőrző Egyesület pályázaton vett részt, ahol a sikeres pályázati elbírálás eredményeként két napos szlovákiai program lehetősége tárult az egyesület felé. A két naposra tervezett út célja Szlovákia nevezetességeinek megismerése, a szlovák tájak felfedezése, s a szlovák nyelv anyaországban való gyakorlása. A kirándulás résztvevői a községben végzett munkájukért, a szlovák nemzetiségi kultúra ápolásáért meghívást kaptak a két napos programra. Sajnos nem mindenki tudott a meghívásnak eleget tenni. Elérkezett október 11-e (szombat). Őszi színekben gazdag, napfényes napra ébredtünk, s reggel 6 órakor két kisbusszal és egy személyautóval vágott neki a vidám társaság az útnak. A megtervezett útvonal és a látnivalókban gazdag programok szép és kellemes élményeket ígértek. Útvonalunk első célja a Betlair-i kastély megtekintése volt, ahol a magyar Betlair család kastélyépületét, s a benne lévő értékes berendezéseket, hagyatékot tekinthettük meg. A kastély épületének megnyitására időben érkeztünk, s egy magyarul beszélő szlovák hölgy kalauzolása, vezetése mellett gyönyörködhettünk a látnivalókban. A tucatnyi hálótermek, fogadószobák, a társalkodók nagy gazdagságról árulkodtak. Igazi társasági és úri élet folyhatott bennük, mikor a grófi család még birtokolhatta tulajdonát. Betlair gróf kedvtételei közé tartozott az utazás és a vadászat. Ezt az értékes kiállított tárgyak – többek között az Indiából származó bútorok, a jegesmedve vadászathoz tartozó eszkimóruha, a vadászati trófeák, afrikai kisgyermek múmiája - sokszínűsége is bizonyítja. Szent Hubertus emlékére éppen ezen a napon huszárruhába öltözött lovasok mutatták be, idézték fel az úri szórakozás egyik kedvtelését a vadászatot a hatalmas kastélypark területén. A látnivalókban gazdag, élménydús délelőtt a kastély parkolójában ért véget, ahol mindenki elfogyaszthatta elemózsiáját. Hogy a korai ebéd meg ne ártson a hazai pálinkás flaskák is előkerültek, s nemcsak ettől ,de jókedvűen folytattuk további utunkat. Uticélunk következő pontja a Magas Tátra volt, s a Csorba-tó. Az odavezető út csodálatos tájakat tárt elénk. A gyönyörű, őszi színekkel gazdagított erdők, a fenyvesek, magas hegységből áradó patakok, a Tátra csúcsán lévő napsütötte hófoltok, a festői szépségű őszi természetet tárták elénk a buszok ablakain keresztül. Egy-két „kényszerű” pihenő után megérkeztünk a Magas Tátra lábaihoz, ahol szemtanúi lehettünk az évekkel ezelőtti orkánszerűen végigsöprő viharkárnak, amely teljesen letarolta a sok-sok éves fákból álló erdőket. Az akkori időjárás szinte tarvágást végzett. Nagy területeken jó, ha egy-egy magányos fa állt mutatóba. A viharverte területet elhagyva, a lehangoló látványért azonban kárpótolt a Csorba-tó és környéke, a Tátra örökzöld hegycsúcsai, magas lombjai. A bátrabbak, hogy a Tátra magasabban fekvő részeit is megcsodálhassák a lanovkát választották. A csoport két tagja az oda és visszafelé vezető lanovkai úton igencsak latba helyezte, hogy a kb. 3-4órás utat visszafelé gyalog teszi meg. Csak az járt a fejükben hogyan vállalkozhattak erre az embert próbáló légi utazásra. Hiszen az alattuk lévő tátongó mélységet a gyönyörű táj látványa sem feledtette. Szerencsére az ő szavukkal élve: „túlélték ezt a kalandot”, de soha többet nem szeretnék átélni a magasság e hátborzongató élményét.

Az „izgalmas” kalandot átélve utunk szálláshelyünkre vezetett, érintve Tálét, ahol megszakítottuk utunkat. Végigsétáltunk az üdülőövezetnek kialakított, számos turista befogadására alkalmas helyen. A zöldövezeti rész több hektár területet foglalt magába, a rendezett terület és az épületek, egész évben nyáron és télen egyaránt, az idelátogatók pihenéséről gondoskodik. Nagy sajnálatunkra Jánosik (szlovák betyár volt) fatörzsből kialakított szobrát nem tudtuk megnézni, mert a csárda több éve leégett. A szobor is elpusztult, a csárdát, pedig teljesen átalakították. A sok látnivaló után megérkeztünk Jaseniébe, ahol Buda Mihály vendégváró szeretete, s finom estebéd fogadott bennünket. A vacsora után a társaság késő estig tartó vidám hangulatú beszélgetésbe elegyedett. Másnap alkalmunk volt találkozni Jasenie község polgármester asszonyával. A bőséges reggeli után csapatunk egyik fele Jasenie látnivalóival ismerkedett, s nagy sétát tettek az alacsony Tátra lábánál fekvő faluban. A csoport másik fele a Jaseniétől pár kilométerre fekvő Horné Lehotába utazott, ahol vasárnap szlovák evangélikus istentiszteleten vett részt. Az istentisztelet falubeli résztvevői már ismerős vendégként üdvözöltek bennünket, s pár szót a lelkésszel és a helyi kántorral is váltottunk. A templomtéren közös kép is készült látogatásunkról.

Ebéd után elköszöntünk kedves házigazdáinktól, s utunk a végső állomásként megjelölt Priblynába vezetett. Itt egy több hektáron kialakított (a magyarországi szentendreihez hasonló) skanzenbe váltottunk belépőjegyet. A szlovák nyelvű kalauzolással megtekinthettünk egy szlovák úri kúriát, aminek előterében eredetiségében állt a vasbilincsekkel ellátott kaloda, ahol az ellenszegülőket a „bűnözőket” verték vasra. Sok szlovák település faházait nézhettük meg belülről és kívülről egyaránt. Teljes épségében, a berendezésekkel együtt csodálhattunk meg egy iskolát, különböző műhelyeket, s egy gyönyörű templomot. Ezek a megmentett műemlékek, faházak azokból a községekből származnak, amelyeket „felszámoltak”, hogy helyükre egy hatalmas víztározót építsenek. A két napos élményekben és látnivalókban gazdag utunk ezzel a programmal véget ért. Szerencsésen hazaérkezvén az estét már szerettei körében tölthette mindenki.


1956. október 23.

Egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk 52-ik évfordulójára emlékeztünk október 23-án, a faluházban. Az ünnepséget Balla Mihály országgyűlési képviselő is megtisztelte. Beszédében felidézte a forradalom mártírjait, s azt az eszmét, amit 56 képviselt. Az óvodások ünnepi műsorral tisztelegtek e napon. A helyi amatőr színjátszó csoport tagjai irodalmi műsorban elevenítették fel az akkori eseményeket.


Reformáció

Tekintettel arra, hogy az ősagárdi egyház havonta megjelenő periodikájában, az ŐSAGÁRDI HIT-ben a közelmúltban írtam nagyobb terjedelmű cikket a reformációról - és az reményeink szerint a település minden családi hajlékába eljutott -, így most csak „dióhéjban” írok a témáról.
A reformáció kezdetét 1517. október 31-i dátumhoz kötik, amikor Luther Márton a wittenbergi egyetem professzora a vártemplom fa ajtajára kiszegezi 95 tételét. Ezen tettét Tetzel János dominikánus szerzetes bűnbocsánati cédula árusítása váltotta ki. Az egyház a szentek felesleges jócselekedeteit pénzért árulta azoknak, akik üdvösség eléréséhez kevés jócselekedettel rendelkeztek. Így a cédulát vásárlókat biztosították afelől, hogy saját maguk vagy szeretteik ideiglenes büntetését a tisztítótűzben lerövidítik és hamarabb mehetnek a mennyországba. A háttérben X. Leó pápa állt, aki a befolyó összegből a pápai fényűzést és a római Szent Péter templom befejezését akarta biztosítani.
Luther vallotta, hogy a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg kegyelemből Jézus engesztelő áldozata által, ezt az ember egyedül hit által teheti magáévá, és ez egyedül a Szentírásban foglaltak alapján lehetséges. A Szentírás tekintélyét, sem a pápa, sem az egyházi hiercharchia, sem az egyházatyák tanai nem múlhatják felül.
Luther a 95 tétel kiszegezése után hatalmas teológiai munkásságba kezdett, rengeteg vitairatot, teológiai dolgozatot készített el és ebben legfőbb segítője – professzor társai mellett – Melanchton Fülöp volt, aki később az Ágostai Hitvallást - egyházunk legfőbb hitvallási iratát – megírta. Luther 1520-ban három alapvető művet írt a reformáció védelmében: „A német nemzet keresztyén nemességéhez”, „Az egyház babiloni fogságáról” és a „Keresztyén ember szabadságáról” című műveket. Ez idő alatt X. Leó pápa /1520. június 20./ „Exurge Domine” kezdetű átokbullát kiadta, mely szerint, ha Luther hatvan napon belül nem vonja vissza tanait és nem tér meg, akkor minden hivatalától megfosztják, könyveit elégetik és átokkal sújtják. Luther nem ijedt meg a fenyegetéstől, hanem személyesen égette el a pápai átokbullát Wittenbergben az Eister kapu előtt ezekkel a szavakkal: „Mivel az Úr Szentjét megszomorítottad, emésszen meg az örök tűz!”
V. Károly német-római császár hatalmi harcot folytatott a pápával és hatvan nap elteltével sem engedte meg a bullában foglaltak végrehajtását, hanem 1521 április 17-re Wormsbabirodalmi gyűlést hívott össze, amely elé terjesztette Luther és a reformáció ügyét. Védelmet ígért Luthernek a császár, ugyanis korábban Husz János előreformátort Zsigmond császár - korábbi német-római császár - menlevele ellenére Konstanzban megégették /1415/.Wormsban Luther kijelentette, hogy műveiből semmit sem hajlandó visszavonni, hacsak a Szentírásból, vagy világos észokokkal meg nem győzik. Majd kérték, hogy legalább azokat vonja vissza, amiket Husz is vallott. „Nem másként nem tehetek, Isten könyörüljön rajtam!” Pár héttel később kimondták Lutherre a birodalmi átkot /wormsi edictum/, mely szerint - röviden szólva - Luthert bárki meggyilkolhatta, ha elfogatásakor ellenáll. Magyar vonatkozása is volt a birodalmi gyűlésnek, nevezetesen Werbőczi István - a Hármaskönyv írója, a Dózsa-féle parasztháború leverője - is jelen volt Wormsban és Luthert megvendégelve jó magyar borral akarta eltéríteni szándékától. Ez viszont nem sikerült neki és ezért „makacs, oktalan, csökönyös szerzetesnek” nevezte Luthert.
Luthert Wormsból hazafelé a thüringiai erdőben Bölcs Frigyes fejedelem rendelkezésére álarcos lovagok rabolták el és Wartburg várába vitték titokban. Itt Luther álnéven /Jörg lovag/ szakállt növesztve keményen dolgozott és fél év alatt lefordította az Újszövetséget eredeti görögből német nyelvre, de itt fordítja le héber nyelvből Mózes öt könyvét is. A teljes Biblia lefordítása 1534-ben készül el. Ezzel Luther megteremtette a német irodalmi nyelvet, ahogy Károli Gáspár 1590-ben a Biblia lefordításával a magyar irodalmi nyelvet.

A reformáció tanai gyorsan terjedtek és 1529-ben a Speyeri birodalmi gyűlésen a római katolikus egyház kimondta, hogy Luther követői megmaradhatnak hitükben, de nem terjeszthetik. Luther követői ez ellen protestáltak /tiltakoztak/, mondván, hogy lelkiismereti kérdésekben az ember lelkét nem lehet megbilincselni.
1530-ban Augsburgban ismét birodalmi gyűlést hívott össze V. Károly német-római császár, amely gyűlésre Melanchton Fülöp foglalta össze az evangélikus egyház tanait. Ez az Ágostai Hitvallás /Confessió Augustana/, egyházunk legfontosabb hitvallása, de az erre írt katolikus cáfolatot 1530-ban Melanchton megcáfolta az Apológiában, amelyet a császár már nem engedett felolvasni.
Az augsburgi birodalmi gyűlésen Mária magyar királyné is részt vett. Udvari papjaitól megkövetelte a királyné, hogy a Szentírás alapján prédikáljanak. Luther a királynénak vigasztaló levelet írt a mohácsi vész után.

A pápai és császári fenyegetések miatt az evangélikus rendek, fejedelmek, hercegek, városok stb. Schmalkandenben fegyverszövetséget kötöttek hitük védelmére /1531/. Erősítették a szövetséget a francia, angol, dán uralkodók is, de a magyar Zápolya János is, mert Ferdinánd ellensége volt. Egy esetleges újabb birodalmi gyűlésre, zsinatra való „felkészülésként” János Frigyes szász fejedelem felkérte Luthert egy irat elkészítésére. Az így született irat Schmalkaldeni Cikkek néven vétetett fel a korábbi hitvallási irataink közé. A reformáció terjedése átlépte a német határokat, és a skandináv országok sorra a reformáció mellett törtek lándzsát. Magyarország is a 16. század végére 80 %-ban evangélikussá lett. /A reformáció hazai terjedéséről – benne a nógrád megyei, ill. ősagárdi eseményekről tájékozódni lehet az Ősagárdi Hit című újságban - 2008. II. évf. 10. szám - /.
Luther 1544 óta többször említést tett szóban és írásban arról, hogy közeledik halála órája. Luther szülőföldjének grófjai - a Mansfeldek – birtokviszonyi pereskedésekben Luthert kérték fel döntőbírónak. Luther többszöri próbálkozása sem vezetett eredményre, mígnem 1546. január 23-án ismét elindult Eislebenbe /itt született/. Régóta küszködött veseköveivel, most viszont erősen megfázott, de a tárgyalásokat lefolytatta és prédikált is a városba, sőt két lelkészt felavatott, majd ágynak dőlt gyengesége miatt és február 18-án elhunyt. Wittenbergbe vitték a holttestet és szeretett templomában, a vártemplomban temették el a szószékhez közel álló sírboltba. Később Melanchtont is az oltártérben temették el. A két jó barát közül Melanchtonnak adatott meg, hogy Luther koporsója felett gyászbeszédet tartson.
Luther nem akart egyházszakadást, hanem az egyház megújulását. Az üdvösség útját tisztává tette és a hitünk, életünk zsinórmértékét a Szentírást fogadta el egyedülálló tekintélynek. Halála után íróasztalán feljegyzést találtak, amelyben a többi között azt írja: „Senki se gondolja, hogy a Szentírást eléggé megértette, még ha száz éven át irányította volna is a hívek közösségét……….. Keresztelő Jánossal, Krisztussal és az apostolokkal együtt………….Koldusok vagyunk. Így igaz!…..”
Kalácska Béla
ny. esperes-lelkész


Idősek Napja

Óbecsey István
Szeressétek az öregeket
Nagyon szépen kérlek titeket
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet,
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ne tegyétek Őket szűk odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ok is sokat küzdöttek értetek ,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.

A helyi és a kisebbségi önkormányzat hagyományaikhoz híven idén is megemlékezést tartott az Idősek Napjáról. A november 28-án megtartott megemlékezésen szép számmal vettek részt településünk idősebb lakói. Az ünnepi összejövetelt Kalácska Béla ny. esperes úr, kedves felesége Marika és Balla Mihály országgyűlési képviselő úr is megtisztelte. Agárdi András polgármester úr köszöntő sorai fogadták a megjelenteket és a vendégeket. Ezután Balla Mihály úr megtisztelő mondatai köszöntötték az idősebb korosztályt. Kalácska Béla ny. esperes úr kedves, Istenben bízó, reményekkel teli szép öregkort kívánt az egybegyűlteknek.
Az idősek iránti tisztelet jeléül az óvodások helyi népviseletben versekkel, táncokkal, az iskolások, pedig szlovák műsorral kedveskedtek a nagymamáknak, nagypapáknak.
A helyi hagyományőrző kórus vidám dalokkal szórakoztatta a közönséget. A délutánt szíves vendéglátás zárta.


Daloló közösség

„A zene gazdagítja a kedélyt, nemesíti az ízlést, fogékonyabbá tesz más szépségek iránt.” Bárdos Lajos
Községünkben több éve megalakult és működik egy kis közösség, amely maguk és mások szórakoztatására, kedvtelésére szeret énekelni, dalolni. Összejöveteleik, próbáik alkalmával örömmel énekelnek, s együttesen szólaltatják meg az éppen aktuális és emlékeikben felidéződő dalokat. Éneklésükkel színesítik a szürke hétköznapok monotóniáját, gazdagítják, szebbé teszik ünnepnapjainkat, megemlékezéseinket.
Vachó Sámuelné Erzsike és Agárdi András vezetésével a hagyományőrző kórus tagjai „átörökítik és vigyázzák” a helyi magyar és szlovák népdalokat, az ismert és a sokszor feledésbe merült nótákat, dallamokat. A kórus tagjai számára nagyon fontos a község régi és új hagyományainak őrzése tisztelete. Számos alkalommal vesznek részt a községi és nemzetiségi ünnepeken.
Minden év júliusában méltón képviselik műsoraikkal Ősagárdot, a Bánki Nemzetiségi Napokon, ahol helyi népviseleti ruhában vesznek részt a kulturális programokon. Ez az ősagárdi daloló közösség, a hagyományőrző kórus, értékeket közvetít és ad át. Hiszen régen a múltbeli szokások elengedhetetlen velejárója volt az éneklés, dalolás. A lányok, a legények, az asszonyok, a férfiak kis csapatokban énekeltek a hétköznapokon, az ünnepeken, a gazdasági munkájuk során. Hagyományaikhoz, népszokásaikhoz híven énekléssel, dalolással tisztelték a naptári ünnepeket (pl. karácsony, húsvét, pünkösd, jeles napok), a gazdasági élet ünnepeit (pl. aratás, szüret, fonó, kukoricafosztó), az emberi élet ünnepeit (pl. keresztelő, lakodalom, temetés).
Jó látni, hallani és tapasztalni a mai, értékeket nem kedvelő világban, hogy vannak olyan emberek, akik felvállalják ezt a közösségi munkát, még akkor is, ha tevékenységük, éneklésük nem mindig a „kiművelt zenei füleknek” kedvez.
Ők „csak” nagyon szeretnek örömmel énekelni.

Megyei kisebbségekért díj

2008 szeptember 20-án Balassagyarmaton, a volt megyeházán többnapos rendezvénysorozat keretében a Nógrád megyei Önkormányzat ünnepi közgyűlést tartott. Az ünnepi közgyűlésen a megyei elöljárók részvételével több díjat osztottak ki. A Nógrád megyei kisebbségekért díjat Agárdi András Ősagárd polgármesterének, egyben a szlovák kisebbségi önkormányzat alelnökének adományozták a sokrétű, szlovák nemzetiségi munkájának elismeréseként.
Polgármester Úrnak szívből gratulálunk, s további munkájához erőt, egészséget és sok sikert kívánunk!

Mikulás ünnepség

Idén is községünkbe látogatott a Mikulás. Igaz hó nem volt, mert elolvadt, de eső annál inkább. Ennek ellenére a „fekete” utakon is megérkezett a Mikulás, a faluházban már nagy izgalommal várta őt sok kisgyermek. Igaz egy kis baleset közbeszólt, mert a nagy csomagolási lázban elvesztette a csizmáját. Aggodalomra azonban nem volt ok, mert a mikulás érkezéséig, csizmáit megtalálta Marika, Kalácska Béla esperes úr felesége. Nem is akármilyen csizmák voltak ezek. Nagyon finom mézeskalácsból készült csizmácskák, amik a vendégek nagy megelégedésére szolgáltak, hiszen sok pár kiscsizma rövid időn belül elfogyott. A mikulás ünnepséget Kalácska Béla esperes úr is megtisztelte jelenlétével, s Agárdi András polgármester úr köszöntő szavai után elmesélte a gyerekeknek, a jelenlévőknek a mikulás történetét. Az ünnepi hangulat fokozásaként a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat nemcsak a mikuláscsomagokról gondoskodott, de meghívta a gyermekek és szülők kérésére a már nálunk járt Sünit és Borzast. Sajnálatos módon Borzas azonban nem tudott eljönni, ám nem hagyta cserben a gyerekeket, mert elküldte maga helyett Katrint, így Süni és Katrin szórakoztatta a közönséget. Nagy költők, mint például Weöres Sándor, József Attila megzenésített versei hangzottak el előadásukban, amit a résztvevők sok tapssal jutalmaztak. Az idén hozzánk látogató Mikulás sem volt akármilyen mikulás. Fáradtságnak nyoma sem volt rajta, sőt megfiatalodva érkezett hozzánk, az ősagárdi gyerekekhez, az ünnepre még új ruhát is varratott. Kampós botjával, csillagszórós lámpásával kopogtatott az ajtón. Nemhogy vonszolta csomagokkal teli puttonyát, de harmonika kíséretéhez, amin a Mikulás saját maga játszotta dalát, még táncra is perdült a gyermekek nagy örömére. A jó gyerekeket megdicsérte a rosszakat megdorgálta. Virgácsot senki nem kapott, a felnőtteknek szaloncukorral kedveskedett. Így telt el jó hangulatban a faluházi mikulásünnepség.

Köszönet

Az újság lapjain keresztül is szeretnénk megköszönni Kindricz Eszternek (szlovák kisebbségi önkormányzati képviselő) a közösségért végzett sokszor nem nyilvánosság előtt zajló háttérmunkájáért. Eszter sokszor dolgozik a „színfalak” mögött is. Figyelemmel kíséri az aktuális pályázatokat. Számítógépre viszi, s feldolgozza a pályázatra szánt anyagokat, programokat. A fesztivállal kapcsolatos felmerülő írásos anyagokat, pályázatokat, a reklámtervet, meghívókat, plakátokat, forgatókönyvet kész állapotban vitte mindig gépre, hogy azok nyomdába kerülhessenek. Az újság lapjait, a kézzel írott cikkeket Eszter segítségével tudjuk szerkeszteni, hasábolni, megjeleníteni.
A község egyesületeinek (Faluszépítő, Önkéntes Tűzoltó, Labdarúgó) pályázatra írt anyagainak számítógépre vitelében is legtöbbször állandó partner, amely nagyon nagy segítséget jelent a többnyire sikeres pályázatok megírásához. Közéleti munkáját köszönjük, s reméljük, hogy sokáig tudunk együtt dolgozni.

Kedves Olvasók!

Szeretnék megosztani önökkel egy élményt. Szlovákiába mehettem 10 napra, Hroňecba. Szlovákiában, egy táborban voltunk. Szlovák tanárok jártak hozzánk tanítani. De a tanulás mellett nagyon sok helyen voltunk kirándulni. Csorbatónál is voltunk. A közeli erdőkben gyakran sétáltunk. Az erdőben medve nyomot is láttunk, és mindig jött velünk egy kutya. Az ételek nagyon finomak voltak. Csak sajnos nagyon hamar eltelt ez a 10 nap. Azt még hozzá szeretném tenni, hogy szlovák busz vitt és hozott minket haza.
És köszönöm mindenkinek, aki lehetőséget adott erre az útra. Remélem lesz még ilyen.
Bagdán Péter
11 éves tanuló

Táncsics Alapítvány jutalma

2008. december 20-án, az országból több mint 8000 felső tagozatos gyermeknek nyílik lehetősége egy budapesti utazásra, amelyben kulturális és szórakoztató programokkal ajándékozta meg őket a Táncsics Alapítvány karácsony alkalmából. Szlovák nyelvű versenyeken (pl. mesemondó) ünnepeken való előadásaiért Bagdán Péter Ősagárd hatodikos tanulóját is az a megtiszteltetés érte, hogy ezen a karácsonyi gyermekprogramon részt vehet. Petinek gratulálunk és tanulmányaihoz, s a szlovák nyelv ápolásához sok sikert kívánunk.


Anyakönyvi hírek
2008-ban hunytak el:
özv. Janecska András
özv. Petrovics Mihályné,
özv. Korgyik Pál,
Petyánszki András,
özv. Dobos Mihályné,
Kristóf Károly
A gyászoló családok fogadják őszinte együttérzésünket.

2008-ban születtek:
Varga Krisztián és Varga Annamária kislányaLiliána
Laczkovszki Gábor és Korgyik Katalin kislányaJúlia
Gyuricza László és Holicza Erzsébet kislányaHajnal Kata
Gratulálunk a szülőknek a gyermekáldáshoz! Üdvözöljük és szeretettel köszöntjük az új ősagárdi polgárokat!

Tűzoltóverseny
A Községi Önkéntes Tűzoltó csapatunk az idén is részt vett a megyei tűzoltóversenyen, Mihálygergén. A női csapat az előkelő 3-ik helyezést érte el, a fiúk csapata a 12-ik helyen végeztek.
A rétsági kistérségi versenyen is részt vettek a fiú csapat tagjai.
Focicsapatunk Jasenieben járt
Focicsapatunk meghívást kapott egy barátságos labdarúgótornára Jaseniebe, ezért július 6-án felkerekedtek. Az utazásra többen elkísértük őket, hogy szurkoljunk nekik.
11 óra körül érkeztünk meg, így az ebédre egy kicsit várni kellett, de megérte, mert nagyon finom ebédet kaptunk, amit „kedvenc szakácsnénink” Anka néni készített. A fiúk még az ebédet várták kicsit bemelegítettek, mi pedig nézelődtünk, beszélgettünk.
Ebéd után elkezdődött a focitorna, aminek négy résztvevője volt, két csapat Magyarországról /Ősagárd, Nőtincs/ és kettő Szlovákiából /Jasenie és egy megyei válogatott/. Körmérkőzéseket játszottak, mi pedig drukkoltunk nekik. Közben egy kis falunéző sétára is jutott idő.
Az ősagárdiak lettek a negyedikek, de itt most tényleg a részvétel volt a fontos és nem a helyezés. A mérkőzések jól elhúzódtak, így nyolc óra után indultunk el hazafelé, és közel éjfél volt mire hazaértünk, ennek ellenére jól éreztük magunkat.
Kindricz Tünde

Megye III. osztály labdarúgó bajnokság 2008 tavasz lejátszott mérkőzés eredménye
Ősagárd-Hont 12-0
Ősagárd-Hont 9-0
Tolmács-Ősagárd 3-7
Tereske-Ősagárd 0-4
Drégelypalánk-Ősagárd 1-0
Borsosberény-Ősagárd 0-1
Rétság-Ősagárd 2-2
Bernecebaráti-Ősagárd 3-3
Ősagárd-Vámosmikola 6-2
Legénd-Ősagárd 2-5
Ősagárd-Nógrád 3-2
Felsőpetény-Ősagárd 1-6
Ősagárd-Szátok 4-1
Megye III. osztály labdarúgó bajnokság 2008 ősz lejátszott mérkőzés eredménye
Borsosberény-Ősagárd 2-2
Ősagárd-Tolmács 6-0
Tereske-Ősagárd 6-3
Rétság-Ősagárd 4-0
Vámosmikola-Ősagárd 2-2
Szátok-Ősagárd 2-0
Ősagárd-Nőtincs 5-2
Nógrád-Ősagárd 3-2
Ősagárd-Legénd 4-3
Drégelypalánk-Ősagárd 0-3
Ősagárd-Felsőpetény 4-3
Ősagárd-Hont 8-0
Ősagárd-Bernecebaráti 6-3
A csapat jelenleg a 4. helyen áll.


Dobos torta
Tészta: 3-3tojásból nagy (lapos) gáztepsiben szoktam 2 lapot sütni piskóta recept alapján. 3 tojásfehérjét felverem géppel kemény habbá, 3 kanál kristálycukrot adagolok hozzá. 3 tojássárgáját egyenként adok hozzá, majd ezek után fakanállal keverem. „evőkanál púpos finomlisztet és egy púpos evőkanál étkezési keményítőt adok hozzá. Majd háromfelé vágom keresztben így lesz 6 lap. (kevés lesz egy adagból lehet körlapokat is sütni).
Töltelék: 4 egész tojást 6 evőkanál porcukorral gőz felett kell habverővel sűrűre főzni, langyosra hűteni. (Én lángelosztón takarék lángon szoktam főzni.) 20 dkg vajat vagy margarint 4 evőkanál holland kakaóval habosra keverni. A vajas krémbe apránként belekeverjük a kihűlt, főzött krémet.
Máz: 4 evőkanál cukrot megpirítani és hirtelen ráönteni. (Én nem szoktam rá mázat tenni – ez akkor nekem a stefánia.)
Mézes sütemény /karácsonyi figurák/
1 dl mézet megolvasztunk, és langyosra hűtjük. Amíg hűl, addig
15 dkg margarint habosra keverünk géppel
+15 dkg kristálycukrot
+1 egész tojást
púpos kávéskanál őrölt fahéjat
1 kávéskanál őrölt gyömbért
E 3 helyettmézes süteményport is tehetünk
1 kávéskanál őrölt szegfűszeget.
+1 dl tejszínt /főzőtejszín is jó/
+ a langyosra hűlt méz.
50 dkg finomlisztbe belekeverünk
1 kávéskanál szódabikarbónát
Kb. 3 adagban adjuk a lisztet a masszához, és kézzel összekeverjük
Egy éjszakára hűtőbe tesszük fólpakba csomagolva. /De 4-5 napig is megvár a hűtőben, sőt lefagyasztható és később elővehető/.
Jól lisztezett deszkán dolgozunk! Én a massza 1/3-át veszem ki először a hűtőből, kicsit összegyúrom a lisztes deszkán és kb. 3-4 milliméter vastagra kinyújtom. Kiszúrom a formákat és elég közel egymáshoz tepsire rakom.
Közepes tűznél világosra sütöm. Kb. 180 fok. /Ha megég, akkor keserű lesz!/
A tésztaforgácsot összegyúrom a következő hűtőből kivett 1/3-ad tésztával….Végül az utolsó harmadot is……/mindez csak taktikai tanács, mert a megmelegedett tésztával nehéz dolgozni, így viszont; a meleg és a hideg tészta keveredik és gyorsabban haladunk, mintha várnánk arra, hogy a megmelegedett tészta a hűtőbe visszatéve megkeményedjen…/
Gyerekeknek készíthetjük úgy, hogy a templom ablakát és ajtaját pici „valamivel” vagy késsel kivágjuk és színes töltetlen kemény cukorkát teszünk a lyukba, ill. az angyalka szemét, ill. a Miku csizmájára színes gombot. Így viszont csak akkor vehetjük le a tepsiről, ha a cukorka megdermedt Ha a karácsonyfára szeretnénk dísznek tenni figurát, akkor vastagabbra nyújtjuk, viszont cukorkásat ne tegyünk, mert csepegni fog!
Tipp: Én a figurákat tepsiben hagyom ill. Más-más méretű műanyag tálcákra teszem. Ui. nyújtódeszkán ill. asztalon „nyújtózkodva” díszíteni fárasztó. Így viszont székre ülök, és az asztalon forgatom a tepsit v. a tálcát és úgy díszítem. Sőt a műanyag tálcák általában peremesek, ezért egymásra lehet tenni őket, amíg száradnak és így nem foglalnak sok helyet a konyhában…
Díszítőkrém: Ételfestékkel színezhető.
1 tojás fehérjét
+15 dkg porcukrot géppel kikeverünk
+ néhány csepp citromlé. (Nem kell sokáig keverni!!!!)
Kisebb nylon tasakba kanalazzuk, betekerjük vagy bekötjük a száját úgy, hogy levegő ne maradjon benne és az egyik sarkát ollóval kivágjuk. Nagyon-nagyon pici lyukat kell vágni, mert a vékony díszítés szebb lesz! Ezután a markunkba vesszük, és mint egy ceruzával írjuk fantáziánk szerint a díszítéseket a kisült tésztára. Előfordul, hogy a nyomástól még egy lyuk keletkezik a zacskón, akkor a másik végén lyukasztom ki, és ott folytatom, ezen előzőt pedig bekötöm.
Kb.1 napig hagyjuk száradni a kész süteményt, de lehet, hogy hamarabb is megköt a díszítés. Majd fémdobozba tesszük /narancshéjat tehetünk mellé/. 2-3 hét múlva lesz a legfinomabb - ha megvárja a süti és nem kapkodjuk be! -, ha a narancshéj megszáradt, újat tehetünk a dobozba. Ugyanis, ha nem nyitogatjuk folyton a dobozt, akkor sokáig elállna benne…..!!
A díszítőkrémből ha marad szintén hűtőben megvárja, míg megsütjük a következő adag tésztát.
Ha kérdésed lenne sütés vagy díszítés közben, nyugodtan hívj telefonon, vagy érdeklődj e-mail-ben………….
A karácsonyi recepttárért köszönet Kalácska Béláné Marikának!


A kis gyufaárus lány
(Hans Christian Andersen)

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány. Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele. Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében. Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket. Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét. Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében. Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal. Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.

- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta \\\\\\"Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé.\\\\\\"Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség. A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.
- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.


Felhívás!
2009-ben újra folytatódik a Delikát kiírásában a „Főzzön 8 játszóteret”. Igaz az idén nem nyertünk, de kérjük a lakosságot amennyiben módukban áll, gyűjtsék az üres Delikát ”8”tasakokat. A tasakokat továbbra is le lehet adni a boltban vagy az óvodában.
F E L H Í V Á S
Kérjük azon olvasóinkat, akik közérdekű információkat vagy személyes gondolataikat írásos formában szeretnék közölni a helyi újságban, írásaikat névvel ellátva az önkormányzat hivatalába, az óvodába vagy a következő e-mail címre jutassák el. Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Köszönjük!


Karácsonyi melléklet
Karácsony Vianoce 2008

A karácsonyi ünnepkör kialakulásának rövid története
A keresztyénség az első három évszázad során nem ünnepelte december 25-én a karácsonyt, ugyanis az evangéliumok Jézus születésének pontos dátumát nem közölték. Az őskeresztyén egyház kezdetben csak a passió eseményeire „fókuszált”, a megfeszített és feltámadott Jézusra. Így korán kialakult a húsvéti ünnepkör. Az első évszázadokban több hittudós – pl. Origenes - elutasította Jézus születésének ünnepét mondván, hogy csak pogány uralkodók születésnapját szokták ünnepelni /egyiptomi fáraók, Heródes stb./. Mivel az ősegyház Jézus megkeresztelkedését látta jelentősnek, mert ez tekinthető működése kezdetének, és ezt a mennyei szózat is hitelesítette, így a húsvéti ünnepkör után a vízkereszt ünnepe /január 6./ már a második században elterjedt a keleti egyházban. Később a vízkereszti ünnepkör bővült és magába foglalta a keleti bölcsek és a kánai menyegző ünnepét is.Ezt nevezték görögül „epiphania” ünnepének., amely utal Titusz 2,11 igeszakaszra: „Megjelent /epephané/ az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” A keleti bölcsek ünnepe a gyermek Jézus születését is magába foglalta.

Az epiphania ünnepkör a negyedik század elejére már a Nyugati Egyházban is általánossá vált, majd fokozatosan Jézus születésének és megkeresztelkedésének ünnepét szétválasztották. Így Jézus születésének ünnepét december 25-ére tették. Mi okozta ezt a szétválasztást és az új dátumot?
A római birodalomban a téli napéjegyenlőség idején, a téli napforduló után a „legyőzhetetlen Nap” /dies invicti Solis/ ünnepe az egyik legnagyobb pogány ünnep volt. Nagy Konstantin császár /306-336/ uralkodása alatt a napkultusz ünnepét a „világ világossága”, Jézus születése váltja fel. Augustinus /Szent Ágoston 354-430/ felhívja hívei figyelmét, hogy dec. 25-én ne a napot imádják, mint a pogányok, hanem azt, aki a Napot teremtette.
Róma fokozatosan arra törekedett, hogy az epiphania ünnepétől független karácsonyi ünnepek a Keleti Egyházban is általánosan elterjedtté váljanak. Ebben nagy szerepe volt Chrysostomusnak /Aranyszájú Szent János 354-407/, aki a konstantinnápolyi templomban arra hívta fel hívei figyelmét december 20-án, hogy öt nap múlva, 25-én ismét jöjjenek el a templomba és ünnepeljék meg jézus születését, „amely minden ünnep bölcsője…. minden ünnepnél nagyobb tiszteletet és megilletődést vált ki”. Mindenki „hagyja ott hajlékát, hogy lássuk a jászolban fekvő, bepólyált Urunkat”. Felhívására hatalmas tömegek gyűltek össze, akiket arról iparkodott meggyőzni, hogy december 25-én kell ünnepelni Krisztus születését.

Origenes azt írja 215 körül, hogy „Betlehemben megmutatják azt a barlangot, ahol Krisztus született, és a barlangban a jászolt, ahová pólyába takarva fektették”.
Hieronymus /Szent Jeromos/ aki latin nyelvre fordította le a Bibliát, Betlehembe költözött és 25 évet töltött ott, azt írja, hogy „ma is /386-ban/ e barlangban imádkoznak a hívők”. Ez időtájt említi Crysostomus: „…az egész világ Betlehembe özönlik, hogy lássa Krisztus szülőhelyét…” /Ez így van manapság is./
A negyedik század közepére általánossá vált december 25-én Jézus születésének ünneplése. A karácsonyi ünnepkör kialakulásakor nem egy dátumot ünnepeltek, hanem egy fontos tényt, ami nem volt egy naphoz kötve, vagyis azt a tényt - mondja Cullmann -, hogy Krisztus megjelent a földön.
Jézus születésének időpontját kutatva nem hagyhatjuk figyelmen kívül az égi jelenségeket sem. A három királyok, a babilóniai mágusok, asztrológusok fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. Heródesnek el is mondják, hogy látták az ő /Jézus/ csillagát feltűnni. A későbbi csillagászati kutatások is igazolták a Jupiter és a Saturnus bolygók konstellációját, vagyis azt, hogy a két bolygó egymáshoz viszonyított helyzetére gondolhattak a keleti asztrológusok.
Összegzésként megállapíthatjuk - a karácsonyi ünnepkör kialakulását vizsgálva - Oscar Culmann fent említett teológus kutatásait is figyelembe véve a következőket:

„Nem kívülről jött az indítás Krisztus születésének megünneplésére, hanem az a megfontolás motiválta, hogy Isten Jézus Krisztusban emberré lett. Nem a pogány ’legyőzhetetlen Nap-isten’ december 25-i Mithrasünnepből nőtte ki magát Jézus születésének ünnepe, hanem ezt az ünnepet Jézus születésnapjának alárendelték”.
1.„Karácsony emlékeztet minket az Újszövetség Krisztus-központú jellegére, ahol minden, a teremtésre is Krisztusra vonatkozik, mert a teremtett világ Benne vár megváltásra /Róm 8,19 kk./”.
Végül jó tudni, hogy manapság az egész világon dec. 25-én ünneplik Jézus születését a római katolikusok, a protestánsok és az ortodox egyházak jelentős része. Ezzel szemben kitartottak január 6-a mellett a jeruzsálemi ortodox egyházak - mondván -, ők jobban tudják Izraelben, hogy mikor látta meg a napvilágot Jézus. Továbbá az orosz, szerb, bulgár, etióp, kopt, stb. ortodox egyházak a januári vízkereszti ünnepkörben ünneplik Jézus születését.
A szívekben megszületett Krisztus áldott ünneplését kívánom a karácsonyi ünnepkörben Ősagárd lakosságának.
Kalácska Béla
ny. esperes

Karácsonyi győzelem

Jézus azért jött, hogy a föld bűnös békétlenségében – üdvös békétlenségen át – igazi békességet teremtsen. Isten és ember közt éppen úgy, mint ember és ember közt. Nevét „Békesség Fejedelmének” mondják, és Ő valóban az. Hatalmas arra, hogy békességet teremtsen a legnagyobb ellenségek közt is.
I. Ottó császárnak uralma kezdetén nehéz küzdelmei voltak. Különösen ellen lázadó testvérével szemben. Már kétszer is megbocsátott ugyan Henriknek, de az harmadszor is összeesküvést szított ellene. Húsvét ünnepén akarták őt megölni Quedlinburgban. Tervük azonban kipattant és a császár haragja olyan féktelen lett, hogy kegyelemről hallani sem akart többé. A hálátlan testvért halálra ítélték. Csak annyi időt kapott az ingelheimi börtönben, hogy bűnös tettét és életét megbánhassa.
Közeledett 941. év karácsonya. Most is a legnagyobb pompával ünnepelték. Ottó teljes császári fényben ül a frankfurti dómban. Kezdődik a karácsonyi vecsernye. A császár szívétől azonban távol maradt az öröm. Az áldatlan testvérharcra gondol s Henrik közeledő kivégzésére. Amint így gondolkodik és gyötrődik, felhangzik az imádságra hívó ige. Térdre borulnak. Nyomban utána a karácsonyi evangéliumot olvassa a pap a Megváltó kegyelemteljes születéséről Eközben hirtelen megnyílik a templomkapu és egy férfi fut be bűnbánati ruhában mezítláb. Átfurakodik a tömegen és a császár előtt térdreveti magát. Ottó feltekint és felismeri az ismételten életére törő lázadó testvért, aki kegyelemért, bűnbocsánatért esedezik. A császár arca kemény és merev, amint felel neki: „Kétszer is megbocsátottam neked, de eljátszottad a kegyelmet. Az ítéletet végre kell hajtani!” Hangtalan csend üli meg a dómot. Henrik arca holtsápadtra vélik. Ebben a szorongató csendben azonban hirtelen szelíd és ünnepélyes szó hangzik az oltár felől. A pap megindultan olvassa Máté 18-ból: „Ekkor hozzámenvén Péter, mondta: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Mondta néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenszer hétszer is.”

Az Üdvözítőnek erre a határozott szavára s Betlehem mezejének imént elhangzott angyali békesség-evangéliumára megtörik a jég Ottó szívében. Sírva emeli fel Henriket a földről és felderült arccal öleli a keblére. Ólomsúlyú teher szakad le minden szívről és csodálatos ujjongással hangzik fel és tölti be a dómot a kórus éneke: „ Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek!” Mint mennyei felelet zendül fel utána az ige: „Békesség a földön és az emberekhez jóakarat”
Ottó most győzte le igazán a testvérét, - amikor győzött fölötte a néki is megszületett Jézus békessége. Innentől teljes békesség volt köztük. Egy szív és egy lélek lettek. Mintha csak ketten együtt kormányozták volna az országot egész életükön át.
Vajon a békesség Fejedelme nem kíván-e beleszólni a te éltedbe is, - nem kíván-e beleszólni a te valaki felé békétlen, szeretetlen indulatodba? A békesség karácsonyi evangéliuma hozza el az üdvösséges békétlenséget; ne engedjen nyugtot, amíg hálásan-elégedett nem leszel Istennel szemben, és szeretettel nem békélsz meg azzal az emberrel is, akire a legnehezebb gondolnod. E nélkül kizárod magad a karácsonyi evangéliumból. Ne feledd el: Ő úgy bocsát meg, amiképpen mi megbocsátunk…
Gondolj Őreá, aki azért született meg, hogy békességünk büntetését magára vegye. Őreá, aki vére árán akar megbocsátani most is – vagy most először – néked.
Ne akadályozd meg Őt! Legyen tiéd Ottó karácsonyi győzelme és öröme!
Ő a mi békességünk!
(részlet: Pásztorokkal vagyok útban c. könyvből)
Beküldte: Misják Mihályné