Ősagárdi Krónika

A községi Önkormányzat közérdekű lapja

Kegyelemben gazdag, áldott húsvéti ünnepeket kíván: Agárdi András polgármester
a helyi képviselő testület és a helyi szlovák kisebbségi képviselőtestület tagjai.

Farsangolás

Február 22-én délután hagyományainkhoz híven az idén is szórakoztató mókákkal és vidámságokkal búcsúztattuk a telet. Erre az alkalomra a faluház nagytermében gyűltünk néhányan össze. Itt nézhettük végig az óvodások és iskolások jelmezes felvonulását, szereplését. A felnőttek is kitettek magukért, hogy a délutánt emlékezetessé tegyék számunkra. A Hagyományőrző kórus jelmeztárban is kitett magáért. Tagjai színes karakterek megjelenítésével adta elő műsorát. Kalácskáné Marika egy igen nyakatekert, nyelvtörő „Pödör Ödön” c vers. előadásával ajándékozta meg a nagyérdemű közönséget. A színjátszócsoport hagyományaihoz ragaszkodva A piroska és a farkas c. mesejelenet átdolgozását és a Pletykás asszony c. népmesét jelenítette meg a színpadon, amit a megjelentek nagy kacagásokkal díjaztak. Az óvodás szülők javaslatára 100 Ft-os támogatójegyeket és tombolát árultunk az óvoda javára. A befolyt összeget (39.500 Ft) a szülőkkel egyeztetve az óvoda szépítésre fordítjuk. A támogatásokat ezúton is köszönjük. A kellemes, vidám délutánt szerény vendéglátás zárta. Az erre az alkalomra készült finom sütemények (amit a szülők, nézők és Kalácskáné Marika készített) nem sokáig kellették magukat. Hamar elfogytak, s úgy érezzük, hogy a részt vevők és a nézők akik megtiszteltek jelenlétükkel, vidám hangulatban s kikapcsolódva tértek haza otthonukba.

 

Március 15.


Idén 161-ik évfordulójára emlékeztünk az 1848-49-es szabadságharcnak. Az eső miatt az imateremben hajtottunk fejet bátor és nagymúltú, a szabadságot kivívó őseink emléke előtt. A megemlékezést elsőként Kalácska Béla ny. esperes tartotta. Beszédében történelmi hitelességel és érdekfeszítően ábrázolta az akkori kor evangélikus lelkészeit, nagyjait. Felidézte azokat a tetteket, életeket, sorsokat, akik a 48-as eszméért hivatásuk során is soakt tettek, párhuzamot vonva a mai kor eseményeivel. Imádsága után Balla Mihály országgyűlési képviselő köszöntötte a megemlékezőket, s ünnepi beszédében csatlakozott esperes úr megemlékezéséhez. Agárdi András polgármester úr köszöntötte az egybegyűlteket, s felkérte az óvodásokat, felnőtteket, hogy műsoruk átadásával emlékezzenek a dicsőséges szabadságharc eseményeire. A megemlékezést koszorúzás zárta. Agárdi András, Balla Mihály, Kalácska Béla a templom falán lévő az I. és a II. világháborúban elesett katonák nevét megörökítő tábla előtt tették le koszorúikat, s tisztelegtek az emlékezés virágaival. Az óvodások és a megjelentek nemzetiszínű zászlókkal hajtottak fejet őseink tiszteletére.

 


„Ha megismeritek az igazságot, az igazság megszabadít titeket”
Jn 8,32

A protestantizmus – benne az evangélikus egyház – az 1848-49-es forradalom és szabadságharc előtt háromszáz éven keresztül küzd autonómiájáért. Így a vallás szabad gyakorlásának és a nemzet szabadságának elérése a protestáns egyházak céljai között évszázadokon keresztül prioritást élvezett. Ennek fontos állomásai voltak a Bocskai István /ref./, majd Thököly Imre /ev./ vezette szabadságharcok, de ide tartozott a Rákóczi-féle szabadságharc is. Rákóczi Ferenc ugyan jezsuitáknál nevelkedett róm. katolikus volt, de tábornokai protestánsok voltak, mert a katolikus generálisokban nem bízott, ahogy a róm. katolikus egyházban sem, mert a Habsburg trón és az oltár összefonódott.
Amikor Pesten kitört a forradalom 1848. március 15-én, Pozsonyban ülésező országgyűlésen az evangélikus Kossuth Lajos javaslatot tett a felekezeti egyenlőség kimondására. /Szépen foglalja ezt össze Ottlyk Ernő egyháztörténész könyvében: Hűség Istenhez és népünkhöz egyházunk történelmében./ Miután Kossuth javaslatát mind az alsó-, mind a főrendiház megtárgyalta, az 1848:25. törvénycikk kimondta a „tökéletes egyenlőség és viszonosság” elvét, az úgynevezett bevett vallásfelekezetekre /katolikus, református, evangélikus, unitárius és görög-keleti/, valamint azt is, hogy ezek egyházi és iskolai szükségleteit államköltségből kell fedezni.

A forradalmi eseményeket március 26-án a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében ünnepelték meg a mai Deák-téri templomban.
A püspökök, akceptálva a történteket, püspöki körlevélben hívták fel az espereseket arra, hogy támogassák a forradalom ügyét. Haubner Máté, dunántúli győri püspök 1848. ádventjén bocsátotta ki körlevelét, amelyben ezt írja: … Rendkívüli események idején, midőn a miénk, midőn a polgári élet terén kevés napok, sőt órák alatt, több évek után sem várt roppant változások merülnek fel: evangélikus honfiaktól azt kívánni, hogy ők a történtek által éppen ne érdekeltessenek, s azoknak részvétlen nézői legyenek, kétségtelen, természetelleni követelés volna…” „…kötelességemnek tartom N.T. Kegyedet ezennel hivatalosan felhívni, mi szerint egyházkörében lévő lelkész társainkat, minél szívrehatóbban buzdítsa, hogy mind azok, mik eddig országgyűlésileg történtek, egyenesen az ő javokra célozzanak…”

Haubner püspököt a Habsburg rendszer 6 évi várfogságra ítélte. Kufstein börtönéből egyháza közbenjárására 2 év után szabadult, de csak több mint egy évtized után kerülhetett vissza a püspöki székbe.
Hasonló sorsra jutott Szeberényi János, bányakerületi püspök, a jénai egyetem tiszteletbeli teológiai doktora, aki székhelyén, Selmecbányán Kossuth felhívására szózatot írt „valamennyi szláv szívéhez”: „Terjesszük mindenek felett a békét, hogy az áldott ügy szükséges szilárdságot nyerjen, s ezen szilárdulás létesítése békétlenség és bűnök által ne akadályoztassék. Hiszen azon szabadság, mely kihirdettetett, a tót-, szerb-, német-, oláhajkúaknak egyaránt sajátja.” Ugyanakkor naplójában lelkes megjegyzésekkel kísérte a szabadságharc eseményeit. Mindezért halálra, majd kegyelemből 20 évi várfogságra ítélték. Az ítélet végrehajtására csak magas életkora, /70 év/ miatt nem került sor.
A Tiszai Egyházkerület főpásztora Pákh Mihályvolt, akit őszinte barátság fűzött Petőfi Sándorhoz. 1845-ben Petőfi három hétig Pákh Mihály vendége volt Iglón. Felvidéki útjáról Petőfi riportot írt „Úti jegyzetek” címmel a Frankenburg által szerkesztett „Életképek” című folyóirat 1845. évfolyamába. Pákh Mihályra vonatkozó szavai így hangzottak:

„Azért siettem el Késmárkról Iglóra, a tizenhat szepesi város egyikébe, mert van ott egy család, mely engem már rég kívánt ismerni és én azt viszont. – Kedves, patriarchális család! Nem foglak én elfelejteni téged!” Petőfi sorai mutatják, hogy Pákh mennyire egy úton kereste Petőfivel a nemzeti függetlenség kivívását és hazánk felvirágoztatását. 1849 tavaszán lelkes szavak kíséretében hirdette ki Lőcsén Kossuth kormányzó Függetlenségi Nyilatkozatát, a Habsburg-ház trónfosztását. A szabadságharc bukása után a császári hadtörvényszék halálra, majd kegyelemből 4 évi várfogságra ítélte. A csehországi Josefstadt börtönéből 1854 tavaszán szabadult ki, és néhány év múlva püspöki tisztétől megfosztva elhunyt.

A szabadságharc több mártírt követelt mind lelkészi karunkból, mind pedig világi vezetőink köréből. Rázga Pál pozsonyi lelkész, a márciusi események hatása alatt Nemzeti Egyesületet alapított Pozsonyban, s mint ennek elnöke, többször mondott hazafias beszédet népe és a forradalom sikere érdekében. Jobbágy származása miatt bízott abban, hogy a katonai uralom és az elnyomás helyébe emberhez méltó polgárjogok jutnak érvényre a győzelem után. Mint tábori lelkész, megosztotta a tábori élet veszedelmeit a honvédekkel, majd egy pozsonyi vendéglő erkélyéről buzdító hatású beszédet intézett a lakossághoz. Haynau császári táborszernagy 1849 nyarán végeztette ki az ötgyermekes családapát. Megindító imádsággal készült Rázga élete utolsó útjára: „Uram, ha lehetséges vedd el tőlem a szenvedés poharát, de ne az én, hanem a te akaratod szerint legyen… Itt állok előtted, Mindenható, a hajnalpír fényében és végigtekintek az életemen. Elfog a bánat, de lelkem nyugodt… Megáldok mindent, amit szemeimmel látok magam körül. Áldom Pozsony lakóit. Áldom ártatlan, szegény gyermekeimet. Áldom kedves feleségemet. Áldom azokat is, akik engem elítéltek. Áldom az én drága hazámat, és kívánom, hogy nemsokára szabaddá és boldoggá legyen.”
Mindezek egyértelműen tükrözik azt, hogy az evangélikus egyház, mint komplex szervezeti egység állt teljes egészében a forradalom és vívmányai mellé. Isten kezét látták az ügyben, annyira, amennyire a társadalmi igazság felé tett lépésekben Isten egyetemes világrendje és erkölcse valósul meg.
1848. szeptember 1-én tárgyalások kezdődtek volna az egyház és az állam között. Augusztus 30-án egyetemes közgyűlést hívtak össze, melyen e tárgyalások időpontját, tekintve a súlyos nemzetközi helyzetet /támadás indul Magyarország ellen/, elhalasztják nyugalmasabb időkre.

A történelmi események vonatkozásában Windischgrätz téli hadjárata, majd az ezt követő Görgeyáltal vezetett dicsőséges tavaszi hadjárat következett. Ezek az idők nem voltak alkalmasak az egyház és állam közötti tárgyalásokra. Minden esetre az állam messzemenőkig támogatta egyházunkat és ugyanilyen lelkesedéssel állt az egyház a nehéz időkben a forradalom oldalára. Egyházunk minden erejével kereste az új magyar államhoz való lojalitását, ugyanis a szabadságharcot szinte a protestánsok vezérelték le /Kossuth, Görgey, Petőfi, Leiningen W. K., Dessewffy A., stb./.
Sajnos ez a korszak a szabadságharc szomorú vereségével zárult. 1849. augusztus 13-án Világosnál császári és cári gyűrűbe szorított honvédek fővezére Görgey Artúr bölcsen az orosz csapatok előtt leteszi a fegyvert, megkímélve sok ezer honvéd életét.
A szabadságharcot a Habsburg házzal szemben megnyertük, csak az orosz túlerővel szemben tette le a fegyvert Görgey /ev./, a magyar honvédek főparancsnoka.
Ma már tudjuk, hogy az 1848-as szabadságharc nélkül nem lehetett volna 1867-ben kiegyezés, amely Magyarországot az ezredfordulóra Európa dinamikusan fejlődő országai közé emelte. De az 1956-os forradalomnak is eszmei erőt adott a 48-as szabadságharc, csakúgy, mint az 1990-es „kockaforduló”-nak.
Manapság már nem kell félteni függetlenségünket tatártól, töröktől, némettől, orosztól, de félteni kell a multiktól, a bankoktól és feltehetően a gazdasággal összefonódó politikusoktól, akik kiárusítják hazánkat és stratégiailag, nemzetgazdasági szempontból fontos ágazatokat privatizálnak, jelentős mértékben külföldi multik számára.

Ha „padlót fogott” nemzetünk keresztyén etikai, erkölcsi szinten talpra tud állni, akkor reményteli holnapja lesz népünknek a Kárpát-medencében, ugyanis a gazdasági recesszió oka az egoizmus, a bankok kétes üzelmei és a multinacionális cégek extrapofit hajhász piaci magatartása. Reménykedjünk és higgyünk abban, hogy a magyar népnek küldetése van Európában.
/Kalácska Béla ny. esp.-lelk. március 15-én elhangzott beszédének szerkesztett változata/

Szlovák kisebbségi önkormányzat munkájáról

Néhány mondatban szeretnék beszámolni a helyi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat munkájáról, terveiről.
A falurendezvények létrejöttét anyagilag támogatjuk.
Az idei évben is szeretnék a szlovákiai testvérkapcsolatokat községi és intézményi területen ápolni.
Részt veszünk a Heves-Nógrádi Szlovákok Egyesülete által szervezett alkalmakon.
A gyülekezetben minden 2. hónap utolsó vasárnapján szlovák nyelvű istentiszteletet tartunk, ami legutóbb kicsit bibliakör formát nyert és mindkét nyelven folyt. Szeretnénk ezt a fajta keretet a későbbiekben folytatni, így mindenkit hívogatok, vegyen bátran részt.
Megállapodást kötöttünk a Balassi Bálint Megyei Könyvtárral, hogy a különböző szlovák nemzetiségi programok szervezésében a segítségünkre lesznek.
A faluközösség néhány tagja részt vesz egy szlovák tanfolyamon, így is ápolva a hagyományokat.

Kindricz Tünde

Felhívás!

Kérjük a lakosságot, hogy a tavasz megérkeztével az ingatlanjaik előtt lévő közterületek, árkok területeit szépítsék, rendezzék. A rendezett, esetleg virágokkal is beültetett járdaszegélyek, az ingatlanok előtti utcafrontok esztétikus látványt nyújtanak nemcsak az itt lakóknak, de a községünkbe látogatóknak vagy a községen áthaladóknak is. Az ehhez való pozitív hozzáállásukat, környezetkímélő szemléletüket előre is köszönjük. Reméljük, hogy a rendezett, virágos településünk környezete mindenki örömére, megelégedésére szolgál majd.

II. Ősagárdi Agár Fesztivál

Örömmel tájékoztatjuk a lakosságot, hogy községünkben 2009. augusztus 15-én kerül sor a II. Ősagárdi Agár Fesztivál megrendezésére. A rendezvény programjai még egyeztetés alatt vannak. A nap eseményeiről, programjairól a későbbiekben tájékoztatjuk a lakosságot.
Szeretettel és tisztelettel kérjük a község azon lakóit akik idén is szívesen segítenének a rendezvény programjaiban, hogy jelezzék késztetésüket a szervezők felé. Reméljük, hogy sok felajánlásra számíthatunk mind a sütés-főzés, mind a rendezvény sikeres lebonyolításának a munkálataiban.


Ősagárd shoppingol

Pár évvel ezelőtt nem is gondoltuk volna, hogy ez a kis falu így tud majd a világgal fejlődni és még is hétköznapi maradni, amennyire csak lehet. Lépést tartottunk a telefon világával és mondhatjuk, hogy a faluba nagy szerepet játszik, hisz az a idős embereknek ez egy nagy biztonságot jelent. Haladtunk az internettel is, ami a fiataloknak nagy lehetőség. A legkülönfélébb dolgokhoz ad megoldást. Sokan ismerik már a neten való vásárlást. De többek számára izgalmasabb vásárlás nincs annál, amikor a faluba jön a \\"kirakodós\\". Itt megmaradt az emberekkel való találkozás, beszélgetés. Ez a shoppingolás sokaknak nyújt lehetőséget, hisz nem is gondolnánk, hogy mennyi olyan ember van, aki a vásárlást csak így tudja megoldani. A GYES-en lévő anyukák is talán hálásak lehetnek ezeknek az árusoknak, hiszen számukra is nagy segítséget nyújtanak. Sokszor olyan emberekkel találkozunk, akiket már évek óta nem látunk. Számos olyan dolgot tudunk megvásárolni, ami szükséges egy háztartásba. Egy kis beszélgetésre, egy-egy mosolyból merített erőre azt hiszem sokaknak szüksége van. Nem sok alkalom ez, de pont elég ahhoz, hogy pótoljunk egy-egy hiányt.
Sokféle megoldás van a vásárlásra, de nagyon remélem, Ősagárdon megmarad ez a \\"falusi shoppingolás\\". Így táplálhatunk egy két homályba merült kapcsolatot, megbeszélhetjük egymás között, ki mit vásárolt és mi nincs amit szeretett volna venni. Jó lenne, ha ez még sokáig így maradna. Ha tovább tartjuk a lépést a világgal hamarosan bankkártyával fogunk egyszerűen és biztonságosan fizetni.
(anonimus)
Melléklet

F E L T Á M A D U N K


E sorok írása közben – március végén – még a hideg, az esős, és a szeles időjárás késlelteti a tavaszi megújulás várva várt zsongását. De tudjuk, hogy előbb-utóbb ránk köszönt a tavasz, a természet megújulása, feltámadása. Krisztus Urunk fájdalmas passiójára emlékező, böjti időszak keresztyén zarándoka is tudja, hogy a golgotai kereszt nemcsak záróköve a böjtnek, hanem kezdete a feltámadásnak. A nagypéntek ikerpárja a húsvét. Nagypéntek elkezdi, húsvét beteljesíti Isten üdvösségszerző cselekvését. Nagypéntekhez hozzátartozik a húsvét, mint tavaszhoz a rügyfakadás.
Ezt Jézus háromszor is jelzi – az evangéliumok tudósítása szerint – tanítványainak: „Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de a harmadik napon feltámad.” /Máté 17, 22/ Ennek ellenére Jézus halála a tanítványokat teljesen lebénította, egyáltalán nem gondoltak arra, hogy Jézus feltámad. Ellenben a zsidó nép vezetői gondoltak Jézus feltámadására, amikor el is mentek Pilátushoz és arra akarták rávenni őt, hogy őriztesse Jézus sírját három napig, mert tanítványai ellophatják Őt és azt fogják állítani, hogy feltámadt. Pilátus nem volt hajlandó őrséget állítani, és azt mondta nekik: „Van őrségetek /templom-őrség/ menjetek, őriztessétek ti, ahogy tudjátok.” /Máté, 27, 65/. Így a főpapok és a farizeusok lepecsételtették a sírt és őrséggel őriztették. Amikor Jézus feltámadt és ez a hitetlenkedő tanítványokat is meggyőzte, a zsidó vezetők /főpapok, farizeusok stb./ mindent megtettek, hogy a feltámadás tényét eltussolják. Ezért azokat, akik a krisztofániák /a feltámadt Krisztus megjelenései/ élményeiben részesültek, halálukig menően üldözték.
A modernkori bibliakritika sem tudott mit kezdeni Krisztus feltámadásával kapcsolatos evangéliumi tudósításokkal, ugyanis atörténetiségüket megkérdőjelezték és a legendák közé sorolták őket, „hellenista mitoszokra vagy víziókra vezették vissza”, ahogy dr. Prőhle Károly professzor is írja Lukács evangéliumának kommentárjában. Érdemes átgondolni a neves professzor érveléseit a feltámadás ténye mellett.

1./ Jézus halála miatt mélységes letargiába süllyedt tanítványok lélektanilag képtelenek voltak feltámadási víziók átélésére. A tények súlya alatt tették félre ellenkezésüket, amikor találkoztak a feltámadott Jézussal.

2./ Nem kellett Jézus feltámadásának meséjét kitalálni ahhoz, hogy a keresztyénség, mint vallás tovább éljen. Jézus tanításának olyan mély üzenete van az emberiség felé, hogy az feltámadás nélkül is tovább terjedt volna. Egyébként számos olyan világvallás létezik, amelyeknek alapítója meghalt és a vallás mind a mai napig létezik és terjed /pl. buddhizmus, iszlám/.

3./ Az evangéliumoknak feltámadási történeteiben eltérések mutatkoznak, amelyekre hivatkozva szokták azok hitelességét megkérdőjelezni. Ellenben akkor volnának gyanúsak a feltámadási tudósítások, ha azok teljesen egybehangzóak volnának, mert akkor azt lehetne mondani, hogy a hitelesség kedvéért egyeztették azokat. Viszont az egymástól eltérő evangéliumi tudósításokból egyértelműen érződik, hogy a feltámadási eseményeket az evangélisták úgy adták tovább, írták meg, ahogy azt átélték. „Alapjában meg is egyeznek abban mind, hogy üresen találták Jézus sírját, de nem azért hittek, hanem azért, mert Jézus megjelent nekik… Először asszonyok találják üresen a sírt, de nekik senki sem hisz, azután az emmausi tanítványoknak jelenik meg Jézus, de a feltámadásban csak akkor hisznek, amikor valamennyi tanítványnak megjelenik.” /idézett mű/
A feltámadás ténye szüli a feltámadás hitet. Az egyház tanításának „csúcsa” a feltámadás ténye és az ehhez kapcsolódó feltámadás-hit. Sokszor a hívek szívében sem él a feltámadás hite. Ez az őskeresztyénség korában is tapasztalható volt. Pál apostol azt írja az 1 kor 15, 14-ben: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.”
Ha nem hisszük Krisztus feltámadását, akkor kétezer év óta hiába prédikál az egyház, ugyanis akkor a hitünk csak erre az életre vonatkozik, így csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban és így Pál apostol szerint „minden embernél nyomorultabbak vagyunk”. Ez által az örökkévalóságra nézve nincs semmilyen reménységünk.

Ezt a reménységet képes legyőzni a feltámadás-hit. „Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje”. Krisztusban mindnyájan életre kelünk, az előttünk elhunytak csakúgy, mint velünk együtt az utánunk következők. ”Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?… Hála Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” /1 Kor 15,55-57/
Ha van feltámadás hitünk, akkor boldogan énekelhetjük egyik szép húsvéti énekünket: „Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van, Ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzelmet vettél, ó Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!” /Ker. Énekeskönyv 388/3/

Kalácska Béla
ny. esp.-lelk.


Túrmezei Erzsébet: Húsvéti híradás

Látsz halott arcot és hulló virágot:
mindenütt a halál hatalmát látod,
és gyászod terhét roskadva viszed,
ha nincsen húsvéti hited.
Ha sír a gyász, a bánat,
mi vigasztalna más: a Krisztus él,
feltámadt, és van feltámadás!
A sötét felhő széled, áttör a napsugár,
mert győzött ő, az Élet! Űj élet útja vár.
Miért nem emeled fel könnyes arcod?
Miért vívod mindig egyedül a harcot?
Soha nem talál békét a szíved,
ha nincsen húsvéti hited.
Szólj, diadalmas ének,
mint boldog híradás a bánkódók szívének,
hogy van feltámadás!
Az élő Megváltóra ki egyszer rátalált,
a nagy Vígasztalóra, nem retteg sírt, halált!
Nem hallod a Feltámadott hívását?
Nem hallod igéjét, vigasztalását?
ö minden benne hívőn segített!
Mért nincsen húsvéti hited?!
Szólj, diadalmas ének, és szárnyalj,
mint a szél! Szállj északnak és délnek,
és hirdesd: Jézus él!
Az élő Krisztus Jézus jár velünk szüntelen.
Ha szent nyomába lépünk, mienk a győzelem!

 

Halálos csapda

/részlet: Paul White: A buyufa alatt c. könyvből/

Daudi megköszörülte a torkát.
„Csak azokat fogja meg a halálos csapda, akik a majom­bölcsességet nagyra értékelik.\\\\\\" Hallgatói bólintottak.
M\\\\\\\'gogo mindkét fülét hegyezte. Nagyon figyelt. Daudi tovább folytatta elbeszélését. Perembi, a vadász, csapdát állított fel. Ez a csapda csak egy olajoskanna volt, amelyre felül egy kerek lyukat vá­gott. Először jó magasan megtöltötte homokkal és kaviccsal, azután egy réteg földimogyorót szórt rá. A kannát az erdőben, a buyufa alá állította, utána nyugodtan el­ment, távolabb leült az árnyékban és figyelt.
Hamarosan megjelent Nyaninak, a majomnak nagyszá­mú rokonsága. A földimogyoró illata csiklandozta orru­kat. Egymással fecsegve közeledtek és Totó, az egyik, odament a kannához és közelebbről szemügyre vette.
Megrázta.
Fürkészve benézett a lyukon, azután beleszagolt, ó, micsoda pompás illat! Majomesze azt tanácsolta: „Dugd kezedet a lyukba és a mogyoró a tied.\\\\\\" Totó hallgatott erre a tanácsra és aszerint cselekedett.
Körülnézett és azután villámgyorsan dugta be kezét a kis lyukon és annyi mogyorót markolt össze, amennyit csak tudott.
Gyorsan ki akarta rántani kezét, de a lyuk pereme fájdalmasan belevágott a csuklójába.
Mogyoróval telt ökle nem fért át a nyíláson.
Totó hangosan sivalkodott és törzsének tagjai vele együtt torkuk szakadtából kiabáltak és visítottak. Különféle majom tanácsokkal látták el őt.
Totó minden erejével küszködött, hogy kiszabadítsa öklét de hiába volt minden fáradozása, semmire sem jutott.
Perembi, a vadász, nagyon jól kiszámította, mekkorára vágja a lyukat.
Tviga fürkészve nézett egy nagy tövisbokron keresztül. Ereszd el a mogyorót, Totó és rögtön kiszabadul a kezed tanácsolta barátságosan. DeNyani törzsében nem szokás elereszteni a földimogyorót amit egyszer megkaparinthattak. Tviga újból figyelmeztette: „A mogyoró fogott meg Ereszd el és szabad vagy!\\\\\\"
Az árnyékban a vadász csendesen mosolygott magában. Felemelte rostból készült zsákját, megragadta bütykös botját és lassan elindult a majom felé. Totó félelmében felborította a tartályt és egy darabon maga után vonszolta, de a keze még mindig nem szaba­dult ki.
Nyani és társai nagy kiáltozás közben gyorsan a buyufa legmagasabb ágaira menekültek.
„Engedd el a mogyorókat és megmenekülsz!\\\\\\" — kiál­totta ismét Tviga, miközben ő is visszahúzódott.
De majmok nem szokták elereszteni, amit egyszer meg­ragadtak. (Ilyen a majmok bölcsessége.) Totó sivalkodott és hátrahajolt, de a csapda fogva tar­totta. Perembi, a vadász, meglóbálta a botját. Bummsz!Totó elkábult az ütéstől és hanyatt vágódott.
Ujjai elernyedtek , a mogyorók visszahulltak a tartályba és Totómár a zsákban is volt.