2017. November 22. Szerda, 21:01:54
Mai névnapos
Ma 2017. november 22. szerda,
Cecília napja van.
Holnap Kelemen napja lesz.
Navigáció
Szllslehetsg!
DMRV ZRT

DMRV ZRT gyflszolglat

A víz a jövnk tükre!
Online Statisztika
Online vendégek: 2
Online tagok:
Nincsenek online tagok jelen


Regisztrált tagok: 4
Aktiválatlan tagok: 43
Legújabb tag: zoldmarti

Látogatók ma: 2428
Online látogató: 2
Max. Onlinerekord: 17
Max. napi rekord: 4388
Látogatók tegnap: 2556
Látogatók a hónapban: 72735
Összes látogatók: 98220

Utolsó 24 órában: 
























Magyarország időjárása
Hőtérkép

Hőtérkép

Felhőtérkép

Felhőkép

Széltérkép

Széltérkép

UV térkép

UV térkép

Előrejelzés

Időjárás előrejelzésidokep.hu

3. vfolyam 2-4. szm

?sagárdi

Krónika

A községi Önkormányzat közérdek? lapja III. Évfolyam 2-4.szám 2008. December

Karácsony

Ismét jön karácsony, - nap mint nap közeleg, -

belopja melegét, - tárd ki szívedet:

Gondold el, mit tehetsz, hogy mást is hevítsen

A jó, mivel téged megáldott az Isten …”

(K?vér János: Karácsonyi Óhaj)


Téli népszokások

1.1. Téli asszonyi ünnepek

Amikor a mez?gazdasági munka befejez?dött, az asszonyok munkaidejüknek jelent?s részét fonással töltötték. November második felében kezd?dött a fonás, és gyakran farsangig tartott. Tilos volt azonban fonni az egyházi és népi ünnepeken, jeles napokon, így Borbála, Luca napján, Karácsony két napján. A fonóban beszélgetés, énekszó, játék mellett jobban ment a munka, és ez volt a társas összejöveteleknek, a népköltészet megszólaltatásának, a népdaléneklésnek egyik f? alkalma. A magyar szerelmi líra jelent?s része is a fonókhoz kapcsolódott, a maskarázás, alakoskodás természetes \"színpada\" is a fonó volt.

November-december hónapban egy sor, n?i munkatilalommal kapcsolatos jeles napot is találunk, s ilyenkor szokták a lányok találgatni, ki lesz a férjük. András-napon a lányok böjtöltek, csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s akkor megálmodták, hogy ki lesz a férjük. Hasonló jósló szokások f?z?dtek Katalin, Borbála és Luca napjához is.

1.2. Luca napja (december 13.)

A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelent?sebb Luca napja. Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik sz?ni, fonni, varrni, mosni mertek az ? ünnepén. Luca büntetésb?l a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját.

Luca napján alakoskodni is szoktak. A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz. Ellen?rzi a fiatalokat, a lustákat megszégyeníti.

Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével Karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat. Alig van olyan falu, ahol nem ismernék a Luca székér?l szóló babonás történeteket. A lucaszéken készít?je minden nap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen Karácsony estéjére készüljön el. Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. Utána azonban menekül haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet h?se megmenekül a bosszújuktól.

Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán \"kotyolni\" járnak a kisfiúk. Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszönt?jüket. Utána kukoricával vagy vízzel öntik le ?ket a háziak, ?k pedig a szalmával, fával \"megvarázsolják\" a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A köszönt?t mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.

Akár tavasszal, György napján, Lucakor is szabadon garázdálkodnak a gonoszok.

1.3. Karácsony

A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben városon jelent meg el?ször, Erdély néhány megyéjében még a háború alatt is újévkor, az \"aranyos csikó\" hozta a gyermekeknek az ajándékot.

A karácsonyi játékok legrégibb rétegét hazánkban is a latin nyelv? liturgikus játékok képviselik, amelyek a XI. századtól kezdve az istentisztelet részét képezték. A XVII-XVIII. században f?ként iskolások és laikus vallásos társaságok el?adásairól szólnak a tudósítások. A XIX. századtól a betlehemezés két f? formáját ismerjük: az él? szerepl?kkel (pásztorjáték) és a bábokkal el?adott (bábtáncoltató) karácsonyi játékot. A jó-rossz, szegény-gazdag ellentét igen egyszer?, szemléletes formában mutatkozik meg a játékokban. A tréfát a pásztorok szolgáltatják, akik félreértik az angyal latin szavát. Tudatlanok, de jószív?ek, és csekély javaikból szívesen adakoznak. A betlehemezést szintúgy, mint másféle színjátékos szokásokat adománykér? formulák zárják le.

A betlehemes játékok mellett ismerünk más, helyi elterjedés? paraszti misztériumokat és moralitásokat is. Ilyen volt pl. a Paradicsom-játék, amely Ádám-Éva napján a b?nbeesés történetét adta el?.

F?ként katolikus vidékeken volt divat a karácsonyi asztal készítése (pl. Somogy megyében szénát borítottak az asztalra, és a sarkaira különböz? tárgyakat: fés?t, kaszakövet, kést raktak, majd asztalkend?vel letakarták).

Az ország sok részében karácsony böjtjén a csordás egy csomó vessz?vel végigjárta azokat a házakat, ahol tehenet tartottak. A gazdaasszony annyi vessz?t húzott ki a csomóból, ahány tehén a háznál volt, és megcsapkodta a csordás lába szárát.

1.4. A regölés (december 26)

A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában ismert szokásának magyar változata. Ilyenkor a gyermekek, legények vagy feln?tt férfiak házról-házra menve b?séget, boldogságot kívánnak a következ? évre. Nyelvészeink szerint a regölés név finnugor eredet?, és etimológiailag összefügghet a régi magyarok sámánjainak eksztázisba esésével is.

A XVI-XVIII. században a vízkereszt utáni els? hétf?t regel? hétf?nek nevezték. Heltai Gáspár a XVI. században a regel? hetet említi, mikor az emberek isznak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe. Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben volt szokásos a regölés.

A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó lány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt regöltek össze egy legénnyel. E két állandó részt megel?zi a beköszönt?, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek. Néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A bevezet?höz tartozik a csodaszarvasról szóló részlet is.

A regölés els? kutatója Sebestyén Gyula volt. Nem volt zeneért? - fonográffal vette fel az énekeket. Mások - f?ként Lajtha László - jegyezték le ?ket.

1.5. Hejgetés (dec.31 - Moldvai csángók)

A hejgetés célja az új esztend?ben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása.

Résztvev?i legények, akik els?sorban a lányos házakat keresik fel. A mondókát ostorok csattogása, harangszó, furulya, dob és a köcsögdudához hasonló \"bika\" hangja kísérte. A hejgetés a búza élettörténetét mondja el a mag elvetését?l a kenyér elkészültéig.

1.6. Névnapi köszöntés (december 26-27)

December 26-27-én köszöntik a magyar falvakban az Istvánokat és a Jánosokat. Tekintettel arra, hogy e két férfinév igen népszer? hazánkban, az István- és János-napi köszöntés a karácsonyi ünnepi ciklus fontos része: baráti ünnepl? alkalom, mikor az ismer?sök meglátogatják egymást, és munkaszüneti nap lévén, a terített asztal mellett elszórakoznak.

1.7. Aprószentek napja (december 28)

Sok helyen vessz?b?l font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy egészségesek, szépek legyenek.

A korbácsolás Gy?r-Sopron megyében a legényavatással kapcsolódik össze. A legények végiglátogatják a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolják a háznépet. A lányok szalagot kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig el?re becsomagolt húsdarabokat adnak át a csoportnak. A legények ezután visszatérnek a kocsmába, s a szabadban felállított t?zhelyen megf?zik az összegy?jtött húst. Ezt fogyasztják el a közös vacsorán, ahol a legények avatása történik. Ezen az ünnepségen csak férfiak vehetnek részt.

Az avatás maga hosszú beszéd kíséretében történik, amely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével. A beszéd végén a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, utána kiadós ivás következik, majd az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz. A kislányok és az édesanyák elnéz? mosollyal segítik át a kótyagos legényeket a nehéz viziten, s ezzel be is zárul életüknek ez az ünnepélyes fordulója.

1.8. Újév napja (január 1)

A télközépre es?, karácsonyi, újévi évkezdés a napév szerinti id?számítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból sugárzott szét. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, hazánkban is csak néhány évszázad óta kezd?dik ezen a napon az év.

Feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdés ?szre vagy tavaszra eshetett. A nomadizáló pásztornépeknél a két id?pont jelent?ségét növelte a nyári legel?kre vonulás és az ?szi, téli legel?kre, szállásra való visszavonulás gyakorlata. Ennek a régi, tavaszi-?szi évfordulónak emléke az ?szi és tavaszi pásztorünnepekben maradt fenn, ezek azonban egy évezred alatt más jelleget öltöttek, \"európai\" ünnepekké váltak.

Az évkezd? újévi szokások f?ként abból a hitb?l n?ttek ki, hogy a kezd? periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények kés?bbi megismétl?dését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni. Közismert szokás az is, hogy az óévt?l hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ?si oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév ki?zése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség.

A jósló szokások közé tartozik a hagymakalendárium készítés (12 gerezd fokhagymába sót tesznek; amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelel? hónapban sok es? vagy hó fog esni), a szilveszteri ólomöntés (a frissen öntött ólom formájából jósolnak), a gombócf?zés (a lányok papírszeletekre férfineveket írnak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják; amelyiket el?ször dobja fel a víz, az lesz a leány jövend? férjének a neve).

1.9. Vízkereszt (január 6)

Már a XV. században jellegzetes magyar szokás volt a papság vízkereszt napi ala-mizsnagy?jtése. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király nevének kezd?bet?jét az ajtóra. A XVI. század óta dokumentált szokás a csillagozás és a csillagének éneklése. Egyes vidékeken

1.10. Farsang (Vízkereszt - Hamvazószerda)

A farsangi ünnepkör legfelt?n?bb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-n?i ruhacserér?l, álarcviselésr?l, az állatalakoskodások különböz? formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás küzdelmét is.

Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. E busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a feln?tt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek.

Az farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is el?adnak, ilyenkor kerül színre a tréfás halottasjáték vagy lakodalom is. A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugatdunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a leányokból, legényekb?l álló párok. A menet közben bohókás esküv? játszódott le. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben abban az évben nem volt lakodalom.

Régebben az ország sok részén szokás volt húshagyókedden a pártában maradt leányokkal tuskót húzatni.

Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is.

A farsang gondolatköre els?sorban a házasság témája körül forgott. Azokat a lányokat, akik pártában maradtak, farsang végén szokás volt kicsúfolni. Szatmárban pl. kongóztak: húshagyókedden a pártában maradt lányok ablaka alatt pléhdarabokat ütögettek a fiúk.

Zoborvidéken a farsang utolsó el?tti vasárnapját Talalaj-vasárnapnak (talalaj-vasárnapi énekek), míg farsang vasárnapját Sardó-vasárnapnak nevezték (sardózás).

1.11. Balázsjárás, Gergelyjárás (február 3, március 12)

Balázs-napi szokás a balázsolás (Balázs püspök ünnepe): a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik, hogy ezzel a fájdalmat, betegséget okozó gonoszt el?zzék.

Balázs (a diákok patrónusa) és Gergely (I. Gregorianus pápa) napja volt az iskolások ünnepe. Ilyenkor a diákok házról házra járva jelmezesen vonultak fel, adományokat gy?jtöttek az iskolának és új diákokat toboroztak.


Karácsonyi magyar népszokások

Mendikálás

Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygy?jt? jellegére utal. Els?sorban a gyerekek jártak adományt kérni ez id? tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba ver?dve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek. Kántálás

Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszönt?t. Az elnevezés a köszönt? énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Els?sorban a feln?ttek jártak kántálni este, az éjféli óráig.

Betlehemezés

Jézus születésének történetét bemutató, ma is él?, egyházi eredet? népi játék. Szerepl?i általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra.

Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit.

Pásztorjárás

A pásztorjárás szerepl?i karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak el?, majd a végén adományokat vártak a ház urától.

Ostyahordás

Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal el?tte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelel? számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.

Pásztorok karácsonyi vessz?hordása

Karácsony el?estéjén a pásztorok vessz?kkel jártak, amelyekb?l a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért, hogy az állatai a következ? évben egészségesek legyenek. A vessz?ért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A gazdasszony a vessz?vel megveregette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek.

Regölés

István napjától, december 26-tól újévig jártak a reg?sök. A regölés lényegében természetvarázsló

énekmondás, köszöntés - b?ségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygy?jt? szokás volt. Különf éle énekeket adtak el? és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.

Borszentelés

December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus er?t tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek bel?le a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.

Aprószentek napja (december 28.)

A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. Aprószent minden fiúcsecsem?, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az Aprószentek-napi vessz?zés, az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvessz?zték, hogy egészséges maradjon.


Fonó-1854

?sagárd híres emberekkel is büszkélkedhetett. 1835-ben Fabó András (Ágostai evangélikus lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelez? tagja és a Történelmi Társulat tagja) lett az ?sagárdi gyülekezet lelkésze, ahol 39 éven át m?ködött és itt halt meg. 1854-ben keletkezett írásos m?vében h?en ábrázolja, s örökíti meg az ?sagárdi lakosok keresztelési, fonóházi, lakodalmi szokásait. Ezek a szokások, hallgatólagos szabályok, népi törvényszer?ségek, viselkedési formák mindig meghatároztáka közösségnek és tagjaiknak magatartását, s bizonyos cselekedeteit. Így volt ez ?sagárdon is. M?vében arra inti az akkori kor emberét, ami példát szolgáltathat a mai kor emberének is a „jó szándékú emberi kapcsolatoknál nincs fontosabb” (Fabó András)

„Fonónak nevezzük azon házat, hol téli hónapokon át a leánysereg fonás végett, szombatot, vasárnapot s más ünnepeket kivéve, esténkint, legyen bár a legnagyobb sár vagy zúgjon a legdühöng?bb zivatar, összegy?l.”

Szeptember dereka táján a napok hosszabbodásával a lányok kiválasztottak a faluban egy-két házat, amelyeket fonodának alkalmasnak véltek. Ezek után engedélyt kértek a házak tulajdonosaitól, hogy hozzájuk járjanak fonni. Ha beleegyezett a háztulajdonos alkut kötöttek, amelyben a fonodának kiadó ház bérét kötötték meg. Ez rendszerint eleségb?l, kukoricából vagy kenderb?l állt, vagy abból, hogy néhány este minden lány a ház gazdasszonyának a saját kenderéb?l fon.

Miután kiválasztották a megfelel? házat s megtörtént az alku, a leányok az esti szürkület beállta után nem ünnepi, de a szokottnál csinosabban felöltözve gy?ltek össze a fonóban.

A fonás este 10-11 óráig folyamatosan tartott, miközben tréfálkoztak, daloltak, vígan voltak. A fonó adott helyet a találkáknak is, mert esténként a legények is idejártak, hogy udvarlásaikkal, tréfáikkal, dalaikkal, társas játékokkal mulattassák a lányokat.

Társasjátékaik:Találóskérdések

Legényidézés

Liszt?rlés

Gedó

Bárányölés

Csoda

Voltak olyan játékok, mint például a Legényidézés, amit csak a legények távollétében játszottak. Farsangi id?szakban minden leány egy kevés lisztet, vagy zsírt vitt s ez id? alatt pogácsát készítettek, táncoltak, vagy játszottak.

A fonók sajnos az 1940-es évek végére és az ötvenes évek elejére teljesen kihaltak.


Újabb gazdasági és használati tárgyakkal b?vült a múzeum

Nagy örömünkre újabb gazdasági eszközzel b?vült a múzeum gazdasági portája. Kindricz Pál egy a mai napig is m?köd?, használható, kit?n? állapotban lév? kisgazda rostát, más néven magválogató berendezést ajánlott fel a falumúzeum számára. Az értékes, az utókor számára gondosan meg?rzött mez?gazdasági eszköz a gazdasági színben került kiállításra. A 20. század elején készült gép lemezb?l készült használati útmutatója hasznos tanácsokkal látta el az akkori használóit, s közli mikor és hol készült a berendezés. Örömmel vettük leltárba a múzeum, a falu birtokába. Reméljük minél többen láthatják a múzeumba látogató vendégek, s büszkélkedhetünk az újabb szerzeménnyel. További használati eszközöket, díszpárnákat , kend?ket is kaptunk meg?rzésre Laczkovszkiné Korgyík Katalintól is. Ezek az eszközök a múzeum kiállított tárgyait b?vítik. Kindricz Pálnak és Korgyík Katalinnak ezúton is köszönjük!. Szívesen várjuk az esetleges további felajánlásokat is, hogy az utókor számára megmenthessük múltbeli értékeinket , s ezáltal is emlékezhetünk gyökereinkre.


Kirándulás az állatkertben

Május els? napjaiban testvértelepülésünk iskolásai látogattak meg bennünket. Megérkezésük után meglátogatták a n?tincsi és a fels?petényi iskolát, megnézték nálunk, hogyan tanulnak a gyerekek. Majd következett az ebéd.

Ebéd után, pedig a kirándulás. A sétát az állatkertben nagyon élvezték. Megmásztak minden játékot, fényképezték magukat és az állatokat. A végén még vásárfia is került a táskába, nehogy véletlenül forintot vigyenek haza. A nap zárásaként finom vacsorát kaptak a faluházban. Fáradtan, de élményekkel tele indultak haza.

Kindricz Tünde


Hegymászás Jasenie környékén

Igen, újból eljött a június eleje és mi elindultunk, hogy részt vegyünk a már hagyományosnak mondható Jaseniei falunapon. A falunap abból áll, hogy ilyenkor kicsik és nagyok megmásszák a közeli hegycsúcsot.

Ismét péntek este indultunk és Mihály fogadott bennünket egy kis pogácsával és sajttal.

Másnap reggel 8 órakor volt az indulás, Elena a polgármesterasszony jött értünk és kísért el bennünket a gyülekez?helyre. Idén másik útvonalon haladtunk, ez egy kicsit meredekebb volt, mint a tavalyi. Dél körül értünk oda a pihen?házhoz, ahol várt bennünket a finom, meleg gulyásleves, ami igencsak jól esett, hiszen fent hideg volt. Kés?bb még egy keveset sétálva jutottunk el egy fennsíkra, ott a felh?ket nézegetve kicsit megpihentünk. Majd elindultunk visszafele, az út egyik részét gyalogosan tettük meg, a másik felét pedig egy AVIA teherautó platóján /hogy ezt se hagyjuk ki/. Visszaérkezve a faluba a találkozóhely a falu presszója volt. Fáradtan ücsörögve egy üdít? vagy sör és rágcsálnivaló mellett élménybeszámolót tartottunk. A szálláshelyünkön az Anka néni által készített ízletes vacsora várt bennünket. A hegymászástól elfáradva hamar nyugovóra tértünk.

Vasárnap reggeli után irány ?sagárd, de útközben még megálltunk, hogy részt vegyünk egy evangélikus istentiszteleten, amelynek teljes liturgiája szlovák nyelv? volt. A prédikáció mély nyomot hagyott bennünk, a hiányos nyelvtudásunk ellenére is.

Természetesen a Tesco-s bevásárlás sem maradhatott el Besztercebányánál, így élményekkel és különböz? vásárfiákkal megpakolva érkeztünk haza.

Kindricz Tünde


Híres lett az ?sagárdi rétes, túrós lepény és almás pite

Községünkben 2008. augusztus 9-én megrendezésre került az I. ?sagárdi Agár Fesztivál. A helyi asszonyok is nagy lelkesedéssel vettek részt a fesztivál el?készületeiben. Gazdasszonyi mivoltukat a rétes, lepény és pite sütésben való jártasságukat b?ven kamatoztatták. Ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a fesztiválra érkez? hazai és külföldi vendégek nemcsak színpadi produkciókban, látnivalókban b?velkedjenek, de megismerkedhessenek ?sagárd hazai ízeivel is, a rétes, a lepény és a pite hazai követeként. A gasztronómiai ízkavalkád (meggyes, túrós, almás, mákos, stb.) nagy sikert aratott a vendégek körében, ami azt is bizonyította, hogy a több tucatnyi tepsi finomságok már kés? délutánra el is fogytak, az idelátogatók nagy sajnálatára. Az elismer? és dicsér? szavakat a rétes sátorban lév? „kiszolgáló, eladó” asszonyok fogadták, s továbbították a gazdasszonyok felé. Munkájukat, aktivitásukat köszönjük, s elismeréssel adózunk feléjük. Reméljük, hogy a II. Agár Fesztiválon még több gazdasszony segítségére is számíthatunk, hogy még több ?sagárdi rétessel, lepénnyel és pitével várhassuk az idelátogató vendégeket. Ezzel is hozzájárulva ?sagárd jó híréhez.

Rétesek, lepények és piték képvisel?i:

Babka Mihályné, Bánszki Mihályné, özv. Barborák Jánosné, Czobori Mihályné, Danielisz Mária, özv. Gyekis Jánosné, Gyuricza Pálné, özv. Hajduk Jánosné, özv. Hinterviesser Attiláné, Janecskó Jánosné, Janecskóné Gyetvai Veronika, Keczkó Jánosné, Kindricz Pálné, özv. Kiss Andrásné, özv. Lieszkovszki Andrásné, Lieszkovszki Mihályné, özv. Pauló Andrásné, Petyánszki Pálné, Pijár Andrásné, ifj. Szabó Andrásné, Szegner Mihályné, Szekeres Ágnes, Szelszki Jánosné, Tóth Andrásné, özv. Vachó Andrásné, Velki Zsuzsanna


Helyszíni munkálatok a fesztivál területén

A tavaszi hónapokban az Agár Fesztivál helyszínének kiválasztása megtörtént. A kiválasztott terület nagyon alkalmasnak bizonyult a szabadtéri színpad elhelyezésére, megépítésére. A színpad körüli zöld területet olyan módon kellett alkalmassá tenni, hogy az megfeleljen a fesztiválra látogatók fogadásához. Célunk az volt, hogy esztétikus és kulturált környezet várja vendégeket, az idelátogatókat. A rendezés több hétvégét vett igénybe, s a fesztivál el?tti utolsó hét napjain rendez?dött teljesen a terület. A munkálatok a tereprendezéssel, tereptisztítással kezd?dtek. A focipálya melletti árok tisztítását, a gépi és kézi munkát Agárdi András, Holicza Mihály, Kindricz Pál, Holicza Árpád és Korgyík János, valamint az önkormányzati dolgozók Petyánszki András és Almási Attila végezte. A sportöltöz? és orvosi rendel? körüli terület is rendezésre, szépítésre került. A szemetet, a sitt törmelékeket elszállították. Megtisztított és rendezett terület tudta így már várni a fesztivál résztvev?it. A buszforduló körüli zöld „sziget” területe is esztétikussá vált. Virágágyások lettek kialakítva, s az egynyári növényik kés? ?szig pompáztak az ágyásokban. A munkálatok segít?i: Agárdi András, Bilek Györgyi, Gyuricza András, Gyuricza Pál, Holicza Mihály, Kindricz Pál, Kindricz Tünde, Kraft Móni, Sohan Jánosné, Vachó Sámulené, Varga Ildikó, Varga Krisztina, Velki Zsuzsa, Vidovszki Andrásné.

A kitisztított árkok fölé fából készült hidakat építettek, hogy a focipálya túlsó oldalára megoldható legyen az átjárás. A megépített színpadra való feljutást a két oldalsó falépcs? kialakításával oldották meg. A hidakhoz és lépcs?khöz való faanyag szintén az Erd?bitrokossági Társulat felajánlásával került felhasználásra. Az átjárást, segít? hidakat és a színpad falépcs?it Holicza Mihály, Kindricz János, Kindricz Pál, és Kolocsovszki Ferenc készítette. A színpad hátulsó részét?l az öltöz? fel?li feljárat vaslépcs?jét Hajdúk Mihály és Keczkó Jánosné ajánlotta fel. A fesztivál el?tti utolsó napok is sok munkát tartogattak a fesztivál területén. Felállításra került Tóth János operaénekes által tervezett fesztivál logója, amely már messzir?l hirdette az I. ?sagárdi Agár fesztivált.

A színpad díszletének kialakítását a szponzorok logóiank megjelenítését munkájukkal segítették: Holiczáné Szabó Szilvia, Kindricz Eszter, Kindricz Tünde, Petyánszki Brigitta, Szelszki Lívia, Varga Krisztina, Vidovszky Beáta, Vidovszki Andrásné. A színpad körüli utolsó simításokat, gereblyézést, takarítást Laczkovszki Zoltánné, Sohan Jánosné, Vachó Sámuelné, Varga Krisztina és az iskolások végezték. Körültekint? szervezést és sok segít? szorgos kezet igényelt a mobil WC-k, a sátrak felállítása, a színpad el?tti ül?helyek elrendezése, és a körsingek, az agarak kiállítási helye, amit a zord id?járás igencsak megnehezített. A vendéglátás két f?ételéhez, a sztrapacskához és a vad pörkölthöz, amit a Vadásztársaság ajánlott fel. Több zsák önkormányzati burgonya meghámozása több órát vett igénybe. Ügyes asszonykezek végezték ezt a munkát is. Gyuricza Pálné, Holiczáné Szabó Szilvia, Kindricz Pálné, Korbely Tiborné, Sohan Jánosné, Vachó Sáuelné.

A fesztivál nélkülözhetetlen segít?jére, hangtechnikusára is nagy feladat várt. Ahhoz, hogy a fesztivál el?adói és a produkciók min?ségi hangzásban és kihangosításban szólalhassanak meg Zöld Zoltán hozzáért? munkáját igényelték. A fesztivál összes munkálatai az önkormányzat irányításával és segítségével, a felajánlók és segít?k összefogásával valósultak meg.


Szabadtéri színpad

Az Agár Fesztivál apropójaként 8X6 m-es fából készült színpaddal lett gazdagabb községünk. Petyánszki Zoltán szakértelmével és vezetésével ifjú Szelszki János segítségével és Bagdán Lajos munkatárssal színvonalasan megépített és a nagyobb rendezvényekre is kiválóan alkalmas kivitelezése ügyes kezek munkáját dicséri. A körülötte lév? a parókia alatti zöld terület kialakításával és rendezésével újabb szabadtéri lehet?ségek nyíltak a falu kulturális és társadalmi rendezvényeinek életében. A színpad megépítéséhez szükséges rönkanyag nagy részét és annak szállítását az ?sagárdi Erd?birtokossági Társulat, a színpad lefedéséhez szükséges f?gerendát Petyánszki Zoltán vállalkozó ajánlotta fel. Az önkormányzat biztosította a rendelkezésre álló rönkanyag felf?részelésének költségét, továbbá a színpad építéséhez még szükséges hiányzó faanyagot és OSB lapokat.


Utcatáblák díszítik lakóhelyünket

Dekoratív és esztétikus utcatáblák fogadják településünk lakóit és a községünkön áthaladó utazókat, az idelátogató vendégeket. A finoman megmunkált, nagy gondoskodással elkészített utcatáblák tervez?je, alkotója Racskó János keze munkáját dicséri. Felajánlott munkája révén nemcsak dísze lakóhelyünknek ezen felállításra került táblák, de átlátható eligazodásra és útmutatásra is szolgálnak az idelátogatóknak.


2008. augusztus 09.

I. ?sagárdi Agár Fesztivál

Már régóta kérdésként fogalmazódtak meg azok a gondolatok hogyan és miképpen ünnepelhetnénk meg ?sagárd neve napját, hogyan állíthatnánk méltó emléket településünk névadójának, a község címerében is fellelhet? ágaskodó agaraknak.

A sors vagy a véletlen folytán megismerkedhettünk Szanka Judittal és családjával, akik szívükön viselik egyik nemzeti kincsünket az agarakat. Kiderült többször díjazott agártenyészt?k, s Szanka Judit az Országos Magyar Agárklub elnöke, s nemzetközi küllem, és -teljesítménybíró. Az els? megbeszélésen pozitív meghallgatásra találtunk egymás elgondolásaiban és terveiben, majd kialakult egy Agár Fesztivál megrendezésének gondolata. Az elképzeléseket tett követte és elindult a lázas munka, a szervezés, az egyeztetések, a megbeszélések, a fesztivállal kapcsolatos stratégiák felállítása, pályázatok megírása. S így jutottunk el odáig, hogy pozitív és negatív nagy visszhangok közepette ?sagárd színeiben hirdethettük a fesztivál megrendezését. A fesztivál hírverését a köztévé M1-es és a kereskedelmi tévék RTL reggeli adásában is reklámozták.

Elérkezett a várakozásokkal teli nagy nap, de sajnos szakadó es?re ébredtünk. A fesztivál rendez?iben, segít?iben azonban nagy volt a kitartás. A jobb id? reményében álltak a sátrak, a focipálya és környéke, a színpad a rendezvény lebonyolítására elkészült, s arra alkalmasan várta az Agár Fesztivál résztvev?it, vendégeit, az érdekl?d?ket. A reggeli és kora délel?tti órákban sok volt az ország különböz? területeir?l érdekl?d? telefon. Arra vártak választ, hogy a közbeszólt égi csapadék miatt megtartjuk-e a rendezvényt. A válasz:- ha az id? engedi, igen.- A zuhogó es? ellenére reggel 9 órára több kirakodó vásáros elfoglalta helyét. A két eszem-iszom sátor nagy felkészültséggel várta a látogatókat. Az es?t?l átázott, csuromvizes képvisel?k, a rendezvény létrejöttében és munkálataiban segít?k, az útbaigazítók, a rendészek keményen állták a szó szoros értelmében a sarat és a megsz?nni nem akaró er?t. Közben megérkeztek a fesztivál f?szerepl?i az agarak és tulajdonosaik is. Az autóval való „leparkolások” rendben és folyamatosan történtek. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, a rossz id?vel mit sem tör?dve kitartóan érkeztek a vendégek, az érdekl?d?k. Egymást bíztató tekintettel kémleltük az eget mikor vonulnak el az es?felh?k, mikor nyithatjuk meg azI. ?sagárdi Agár Fesztivált. Bizakodó reménykedésünk meghozta az eredményt. Elállt az es?. Kétórás várakozással teli késéssel ugyan, de elkezdhettük a fesztivál els? nyitó programját. Agárdi András Polgármester úr köszönt? szavai után a rendezvény szervez?i, Agárdi András ?sagárd polgármestere, Vidovszki Andrásné Béres Ágnes ?sagárd óvodavezet?je , Szanka Judit a Magyar Országos Agár Klub elnöke, Mayer Péter, az Él? Nemzeti Kincseink Alapítvány elnöke megnyitották az I .?sagárdi Agár Fesztivált.

A megnyitó után fanfárok (el?adók: Mayer Péter és Mayer Miklós) kíséretében a Himnusz elhangzása után ?sagárd község címeres zászlajának (melyben a falu jelképe az agár látható) felvonására került sor. Ezt követ?en a reneszánsz jegyében mutatta be a nagyszínpadon az amat?r színjátszó csoport ?sagárd neve napjának „történelmi visszatekintését”, melyben megelevenedett Zsigmond királyunk, aki 1424-ben Czillei Borbálának adományozta Agár település néven a falut. A reneszánsz ruhába öltözött gyönyör? udvarhölgyek reneszánsz táncokkal adóztak a királyi pár el?tt. Él? agarak felvonultatása is melengette az udvari nép szívét, hiszen Zsigmond király nagy vadász hírében állt. Szemmel látható elégedettséggel nyugtázta e nemes állatok, az agarak megjelenését.

?sagárd neve napjának történelmi visszatekintése:

A reneszánsz táncokat betanította: Kurunczi Zsoltné (Szilvi). Szerepl?k: Zsigmond király: Bondor Csaba, Czillei Borbála: Piller Kinga,

Udvarhölgyek: Berta Katalin, Karacs Éva, Kindricz Eszter, Kindricz Tünde, Misják Anna, Misják Johanna, Moravcsik Dóra, Moravcsik Eszter, Petyánszki Brigitta, Petyánszki Evelin, Varga Krisztina, Vidovszki Andrásné

Udvari nép: Bagdán Odett, Bagdán Péter, Baksza Bianka, Barna Fanni, Berta Vivien, Bogdán Máté, Czobori Dorina, Czobori Effi, Danielisz Adél, Helisz Máté, Helisz Zsófia, Holicza Rita, Keczkó Linda ,Koczur Lídia, Korgyik Ádám, Korgyik Estella, Kraft Dorina, Laczkovszi Anna, Laczkovszi Zoltán, Laczkovszki Zsófia, Lieszkovszi Fanni, Magyar Noémi, Nádas Áron, Nádas Virág. A jelmezeket beszerezte: Keczkó Jánosné

Az egész napos fesztivál m?sorszámainak felvezetését, kit?n? atmoszférát és hangulatot teremtve Várkonyi Szilvia és Vidovszky Norbert vezette. A fesztivál kihangosítását, zenei betétek, zeneszámok gépi megjelenését, a fesztivál hangtechnikusa Zöld Zoltán biztosította. A megnyitó után színes kavalkádú több nemzetet felvonultató, kosztümös agártulajdonosok vonultatták fel agaraikat. A bemutatkozó felvonulás után megkezd?dött a díszkörökben a nap eseménye, az agarak bemutatása, a küllem és szépségverseny. Az agarak versenyét öt nemzetközi küllembíró tisztelte meg. Ruth Wagner (Luxemburg), Doris Getzinger (Ausztria), Wieslava Misterka (Lengyelország), Szanka Judit (Magyarország), Christian Vantu (Románia). Az agárbemutató és szépségverseny alatt, id?ben párhuzamosan folytak a meghívott el?adóm?vészek, együttesek produkciói. Hatalmas sikert aratott Tóth János a Magyar Operaház Liszt-díjas magánénekesének szólószáma. Nemesi megjelenésével lóhátról énekelte el a fesztivál szignáldalát, amely a fesztiválon került el?ször bemutatásra dr. Tóth Mihály: A társaság c. költeményének felhasználásával, a dal címe: A szél fiai. Szövegét átírta, zenéjét szerezte maga a m?vész úr Tóth János, aki egyben a fesztivál logójának megálmodója és egyben megalkotója is volt. Id?közben a fesztiválra látogató vendégek, érdekl?d?k egyre nagyobb számban jelentek meg. Közben színpadra lépett a Héthatár együttes, akik „világzenei” szerzeményeikb?l adtak el? sajátos hangvétel? ízelít?t. A fellépések alatt egyre többen kísérték szemmel a Best In Showt, ahol kikiáltották a kiállítás legszebb agarát. A házigazda ?sagár nevében a bírókat virágcsokorral, mézeskalácsból készült ?sagárd címerrel és pálinkával ajándékozta meg. Czobori Mihályné, Marika néni erre az alkalomra különleges tortát sütött, amely h?en ábrázolta községünk címerét az ágaskodó agarakkal az Agár Klub tagjainak nagy örömére. A díjazott agarak tulajdonosai átvehették a kupákat. A verseny hastáncos bemutatóval zárult. Az érdekl?d?k íjászbemutatókon is részt vehettek. A népm?vészek, a kirakodóvásárosok, a gyermekjátszóház nagy népszer?ségnek örvendett.

Eközben a színpadra lépett a Vadvirágok Blues Band, az ért? és kim?velt zeni fülek nagy örömére. A zenekar hangolása alatt végre bemutatkozhattak az óvodások és kisiskolások, akik a Furfangos Agár c. mesejátékot adták el? nagy sikerrel. Ezután a szabadtéren a színpad el?tt a nagyok és kicsik néptánca következett. A fesztiválon nemcsak agarakkal, de több magyar kutyafajtával is ismerkedhettünk az ügyességi bemutató szerepl?iként. Amíg a nemzetközi zs?ri kiválasztotta a nap legszebb agarát, s a tanácskozásra összeült, addig Lóska János lovasbemutatót tartott a nagyérdem? közönségnek. Közben megérkeztek a Váci Bartók Béla Zeneiskola Fúvószenekara. A zenekart Kápolnai Jen? vezényelte. Egy órás repertoárjukban sok ismert dallam csendült fel. A közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta a fúvósokat. A sokasodó érdekl?d? látogató egyre jobban birtokba vette a focipálya területét, a színpadot és környékét. Egész nap nagy sürgés-forgás volt az ?sagárdi sátor körül, ahol többféle ízesítés? rétest, lepényt és pitét (amit az ?sagárdi asszonyok sütöttek), f?tt kukoricát, fesztivál címkével ellátott bort árultak. A sütés megszervez?je, majd egyben az árusítás lebonyolítója, akinek a vezetése alatt olyan remekül sikerült az árusítás is, hogy a több tepsi finomság híre folyamatosan vonzotta a fesztivál látogatóit. Bizonyságul szolgált, hogy a nagyon jól sikerült süteményeknek nagy volt a keletjük, hiszen kés? délutánra már hírmondó sem maradt bel?lük. A Váci Fúvószenekar sikere után a nagy érdekl?désre számot tartó és várva várt zenei esemény, a dalest következett. Színpadra lépett Várkonyi Szilvia, az Interoperett m?vészn?je, Tóth János, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekese és Kollár Erik, az Interoperett m?vésze.

El?adásukban opera, operett és musicalslágerek hangzottak el fergeteges sikert aratva. Sikerüket a nagyközönség többszöri visszatapsolással díjazta, hiszen Várkonyi Szilvia és Tóth János m?vész úr gyakori látogatója és vendége községünknek. A m?vészn? már több alkalommal önzetlenül és honorárium nélkül tisztelte meg más egyéb alkalomból a község lakóit fergeteges el?adásmódjával, m?vészetével. Tóth János operaénekes, pedig aktív önzetlenséggel szervezte, támogatta, segítette a fesztivál létrejöttét, sikerét. A nap záróeseményeként a Pa-dö-dö együttes zárókoncertje következett. Vidám, jókedv?, pörg?s hagulatot teremtettek. Sokszor megénekeltették a közönséget, akik lelkes vev?i voltak a koncerthangulatnak. A Pa-dö-dö énekesn?i Lang Györgyi, Falusi Mariann és a tánckar dicsér? szavakkal búcsúzott a lelkes közönségt?l. Az est hátralév? részét a tombola várta, ahol értékes nyeremények találtak gazdára a néz?k soraiban. Úgy érezzük a fesztivál els? próbálkozása lehet?ségeinkhez mérten a vártnál jobban sikerült. Ezt a következtetést azokból az email-okból, gratulációkból, telefonhívásokból vontuk le, amit az I. ?sagárdi Agár Fesztivál visszhangja kapott. Sokan a további folytatásra buzdítottak. Reméljük az esetlegesen el?forduló hibákból építkezni tudunk a továbbiakban. Reményeink szerint nagy örömmel és munkával készülünk a II. ?sagárdi Agár Fesztivál megrendezésére, amelyre már most kérjük a lakosság segítségét, ötleteit, pozitív hozzáállását. Segítségét köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában segített és részt vett a fesztivál munkálataiban és lebonyolításában.

Segít?k névsora: Gyuricza Pál, Holicza Mihály, Kindricz Eszter, Kindricz Pál, Kindricz Tünde, Korgyik János, Laczkovszki Zoltán, Petyánszki Ferenc

Agárdi Andrásné, Agárdi Gábor, Almási Attila, Bagdán Lajos, Gyuricza Pál (f?részelés), Gyuricza Pálné, Haragosné Gyuricza Anna, Heliszné Korgyik Zsuzsanna, Holicza Árpád, Holicza Árpádné, Holiczáné Szabó Szilvia, Kraft Zsoltné, Keczkó János, Keczkó Jánosné, Kindricz János, Kindricz Jánosné, Kindricz Pálné, Koczur Tibor, Koczur Tiborné, Korgyik Andrea, Korgyik Pál, Korgyik Pálné, özv. Kovács Jánosné, Kresnyavi Józsené Laczkovszki Zoltánné, ifj. Lestyán János, Megyeri Lászlóné, Misják Mihály, Nádas Tibor, Nádas Tiborné, Petyánszki András, Petyánszki Zoltán, Pijár Mária, Pullai Károly, Pullainé Krisztina, Racskó János, Sohan János Andrásné, ifj. Szelszki János, Töreki Árpád, özv. Vachó Sámuelné, Vachó Valéria, Varga Ildikó, Varga Krisztina, Vidovszki Andrásné, Vidovszky Beáta, Zöld Zoltán, Zöld Zoltánné.

Reméljük a fesztivált segít?k névsora teljes. Nem állt szándékunkban senkit sem kifelejteni. Ha ez véletlenül megtörtént elnézésüket kérjük, s a következ? számban helyre igazítjuk.


Augusztus 20.

Szent Istvánról, az államalapításról, az új kenyér ünnepér?l emlékeztünk meg augusztus 20-án. Megemlékezésünket idén már az új szabadtéri nagyszínpadon tudtuk megtartani, mivel az id?járás is kegyeibe fogadta az ünnepre egybegy?lteket. Ünnepi eseményünkre Balla Mihály országgy?lési képvisel? is ellátogatott Agárdi András polgármester úr köszöntötte a megjelenteket, s az ünnepi beszéd megtartására Balla Mihályt kérte fel. Az új kenyér megáldását Sz?kéné Bakay Beatrix végezte, s rövid imájában megköszönte mindennapi kenyerünket.

Az óvodások az aratásra emlékezvén versekkel és tánccal köszöntötték az ünnepet. Szent István „örökségéb?l” az amat?r színjátszó kör tagjai mutattak be irodalmi részleteket.


Kirándulás a Magas-Tátrában

Szeptember 5-én délután a helyi kisebbségi önkormányzat nagyobb része /köztük jómagam is/ elindultunk Hronecba, ahol a Nógrád Megyei Szlovák Kisebbségi Önkormányzatok tartottak találkozót. Megállókkal és egy hosszas tankolással tarkított 5 órás út után érkeztünk meg a helyszínre. A szervez?k vacsorával fogadtak bennünket, ami levesb?l és a tábort?znél saját kézzel elkészített sült szalonnából állt. A t?z mellett kellemesen elbeszélgettünk, közben még beszereztük a hiányzó ágynem? garnitúrákat. Mi a rétságiakkal aludtunk egy faházban.

A másnap délel?tt tanácskozással telt, ahol az aktuális dolgokat beszéltük meg. A megbeszélés után indultunk a Magas-Tátrába. Az út során egy felújításba csöppentünk, ami igen csak megizzasztotta buszvezet?nket, tudniillik, hogyan man?verezzen a félig lezárt keskeny útszakaszokon. El?ször egy Priblyna nevezet? faluba érkeztünk, ahol egy skanzen található. A skanzenbe 11 liptó el?tagú településr?l hoztak házakat, / hogy meg?rizzék az utókornak/ amikor a víztározót megépítették és ezek a falvak elpusztultak. Számomra a legérdekesebb látnivaló egy régi t?zoltószertár volt.

Tovább utazva jutottunk el a Csorba-tóhoz, ami gyönyör?. Innen lanovkával mehettek fel a bátrabbak a Tátra egyik csúcsára. A lanovkázás kicsit félelmetes, de érdekes és szép élményt nyújtó utazási forma. A kirándulás után fáradtan, de élményekkel tele érkeztünk vissza a szálláshelyre, és ekkor következett a meglepetés. Estére megérkezett Ruzsenka is, aki /egy kitüntetést ünnepelve / két tálca finom rétest hozott nekünk.

Vasárnap reggeli után várt még ránk egy kis megbeszélni való, utána elindultunk hazafelé.

Hronect elhagyva a vasúti sorompónál ismét várakoztunk. Kirándulásunk során négy alkalommal haladtunk át ezen az átkel?n, és mind a négyszer meg kellett állni, mert a sorompó le volt engedve. Az egyik szervez? meg is jegyezte, ez az igazi vezet?i bravúr.

Így telt a mi tátrai kirándulásunk.

Kindricz Tünde


Önkormányzati hírek

Falugy?lés

2008 május 19-én 1800 órai kezdettel a községi önkormányzat hangosbemondó hirdetésével falugy?lésre hívta a község lakosságát. Napirendi pontban szerepelt a falugondnok Petyánszki András tájékoztatója, az eddig végzett tevékenységér?l. A falugy?lés küls? résztvev?je Szepes Péterné, a Nógrád Megyei Falugondnokok Egyesületének elnöke volt. A megjelentek meghallgatták a falugondnok tájékoztatóját. Ezt követ?en Agárdi András polgármester tájékoztatta a falugy?lés résztvev?it az önkormányzat helyzetér?l, a megoldásra váró aktuális feladatok állásáról, a falu jöv?jével kapcsolatos elképzelésekr?l. A meghirdetett id?pontban a falugy?lésen kevesen vettek részt. A települést és lakosságát érint? kérdésekben, témákban nyilvánosan itt kapnának választ és tájékoztatást kérdéseikre a falu lakói.

Ravatalozó

A községi és a szlovák kisebbségi önkormányzat tervet készítetett a ravatalozó felújítására, átépítésére. A meghirdetett pályázati lehet?ségre az önkormányzat benyújtotta felújítási igényét az Észak-magyarországi régió központjába. Sajnálatosan a pályázatot nem támogatták. Tudomásunk szerint a közös körjegyz?séghez tartozó települések pályázatait is elutasították. Ez arra ad következtetést, hogy a „nagy lehet?séget” a köztudatban hirdették. A gyakorlat, pedig nem a sikeres pályázati lehet?séget tükrözi.

Új falugondnoki autó

Önkormányzatunk az UNIO-s alap lehet?ségét kihasználva pályázatot nyújtott be egy új falugondnoki autó beszerzésére. A pályázat sikeresnek bizonyult, ezért várhatóan a 2009-es év els? negyedévében az önkormányzat egy új falugondnoki autóval láthatja el a falugondnoki teend?ket.

Hulladékkezelés

A községünkben összegy?lt háztartási hulladék a tervek szerint, várhatóan 2010 január 1-t?l a Regionális hulladéktelepre kerül elszállításra. A településen két hulladékudvar kialakítására, kiépítésre kerül sor. Egyik az Alkotmány utca végén, a másik a Dózsa György út mentén, ahol helyenként 5-5 konténer lesz elhelyezve, amely a szelektív hulladék gy?jtését fogja biztosítani (külön papír, üveg, fém).

Vállalkozói összejövetel

Idén (március hónapban) a faluházban meghívást kaptak a község vállalkozói, hogy az önkormányzati és a kisebbségi képvisel?kkel együttm?ködve minden hónap utolsó vasárnapján összegy?ljenek. Az összejövetel témája együttgondolkodás a község jöv?jér?l. A megbeszéléseken a falu jöv?beni „lehet?ségeir?l” tartanak megbeszélést a megjelentek az együttgondolkodás, az elvi segít?készség reményében a mindenkori reális lehet?ségeket figyelembe véve.

Közös körjegyz?ség községünk életében

N?tincs, Fels?petény és ?sagárd önkormányzata által fenntartott közös körjegyz?ség nagy részben N?tincsen látja el hivatali teend?it.

A község körjegyz?je: Boróka László, aki a hivatali apparátusával –a mai, f?ként a kistelepülési önkormányzatokat nyújtó nehéz gazdasági helyzetben is –szakmai tudásával és gyakorlott hivatali tapasztalatával segíti településünk közéleti m?ködését. Segít?készsége abban is megnyilvánul, hogy a kiírt pályázati lehet?ségeket figyelemmel kíséri és segít a pályázatok elkészítésében: A településre nehezed? gazdasági és szociális terhek enyhítésében együttm?köd? partnerként számíthat rá a község polgármestere Agárdi András és a helyi képvisel?testület. Az ?sagárdi emberek hivatali ügyeinek egyik helyi ügyfélfogadását heti rendszerességgel, szerdai napokon Tóthné Saliga Magdolna látja el. Hivatali fogadóóráiban sokszor keresik fel a polgármesteri hivatalban az emberek. Ügyes-bajos dolgaik elintézésében segíti a hozzáfordulókat. Mindenki számára érthet? módon tájékoztatja a sokszor, hivatali teend?kben nem jártas, f?leg id?sebb lakosságot. Zsúfolt körjegyz?ségi munkája mellett az önkormányzati pályázatokat is figyelemmel kíséri. A pályázatok megírásában segít? szándékkal és sok munkával veszi ki részét. A körjegyz?ség hivatali ügyeiben gyakorlott és jártas többi munkatárs is felel?sségteljes és mindenre kiterjed? odafigyeléssel végzi munkáját, s fogadja a n?tincsi és ?sagárdi hivatalba érkez? ügyfeleket. A körjegyz?ség jegyz?jének és munkatársainak köszönetünket fejezzük ki munkájuk iránt, s munkájukhoz sok er?t és egészséget kívánunk: ?sagárd önkormányzata és lakossága.

Körjegyz?ség munkatársai: Fegyes Ilona, Feuerstahler Éva, Holecné Gulyás Erzsébet, Koczka László, Kosik Roland, Laczkovszki Pálné, Miskei Lászlóné, Molnárné Varga Andrea, Tóthné Saliga Magdolna.


Óvodai hírek

A 2007/2008-as tanévben két óvodásunkat búcsúztattuk. Czobori Effit és Laczkovszki Zsófit, akik szeptemberben a N?tincsi Általános Iskola els? osztályában kezdték meg iskolai tanulmányaikat. A 2008/2009-es tanévet 14 óvodás gyermekkel nyitottuk meg. Ebben az évben egy kiscsoportos óvodással, Pintér Alexandrával b?vült gyermeklétszámunk. Az idei tanév kötelez? nevelési és oktatási feladatai mellett nagy szerepet vállaltunk ebben az évben is a község hagyományos és társadalmi ünnepein, valamint a település kulturális életében. Az óvodás szül?k aktivitásának és segít?készségének köszönhet?, hogy gazdag és színes programok várhatták az érdekl?d?ket, amiért itt szeretnénk köszönetet mondani

Októberben újra indult az óvodai hittanoktatás, minden hét szerdáján ¼ 4-t?l ¼ 5-ig Kalácska Béláné Marika vezetésével. Nagy szeretettel és odafigyeléssel öröm látni mind a 14 gyermek szorgalmasan vesz részt a hittan foglalkozásokon.

Ebben a tanévben is heti rendszerességgel vehetnek részt logopédiai foglalkozásokon, azok a gyerekek, akiknek beszédükben némi hiányosságot észlelt a logopédus.

Remélem óvodás gyermekein ebben az évben is sok új ismerettel, élménnyel, mondókával, mesével, verssel gazdagodtak, s a pihentet? téli szünet után új er?vel kezdhetjük meg 2009-es tanévet.

Óvodánk névsora: Bagdán Odett, Baksza Bianka, Gyuricza Péter, Húsvéti Viktória, Karba János, Koczur Lídia, Korgyík Ádám, Korgyík Estella, Kraft Dorina, Kurucz Ardián, Lieszkovszki Fanni, Mészáros Krisztián, Pintér Alexandra, Tabics Joel


Gyerekszáj

„Mindig legyen id?d nevetni,

mert ez a lélek legszebb zenéje”

-Valamikor ?sz elején.-

Gyuricza Peti: Nekem karácsonyra megszületik a kistesóm! -dicsekedve-

Kraft Dorina: Nekünk is kett?! Ugye? Bian!

Baksza Bianka: Igen!

Kraft Dorina: Az egyik a Biané a másik az enyém.

-Az étkezések alkalmával a naposok jó étvágyat kívánnak az asztalnál ül? társaiknak és ?k is „köszönjük szépennel válaszolnak”. Egyik nap Kraft Dorinára került a sor, aznap ? következett a naposi sorban.

Dorina: Jó étvágyat kívánok!

Koczur Lidi: -nagyokat hallgat, nem köszöni meg, csak a többiek.

Dorina :Ezt észreveszi és már nagyon izgatott ,s unszolja Lidit köszönje már meg.

Karaba Janika: -Jóindulatúan súgja Lidinek.-

-Kívánd már meg azt az ebédet!-

Kurucz Adrián morcosan jön az óvodába. A reggeli játékid? alatt végig morcos, rosszkedv?.

Óvón?: Miért vagy olyan rosszkedv? Adrián?

Adrián: Olyan nagy gondot okozott nekem reggel az anyukám.

Óvón?: Mi volt az a nagy gond?

Adrián: Hát az, hogy nem fogadott szót nekem.

Óvón?: Mi az amiben nem fogadott szót?

Adrián: Hát csak az mindig azt kell csinálnom, amit ? mond.

Az óvodából a gyerekek hazamentek már. Krisztián biciklizik az úton. Leállásra inti a kocsival hazafelé utazó óvó nénit. Óvó néni megáll.

Óvón?: Nagyon vigyázz magadra Krisztián!

Tudod, ha átmegyünk a túloldalra el?bb meg kell állni és balra-jobbra körülnézni.

Krisztián: Tudom! De akkor most te állj meg, s várd meg amíg én átmegyek az úton.


Haluska fesztivál

Szeptember 13-án Vanyarcon idén is meghirdették a Haluska fesztivált. Községünk is képviseltette magát. Gyuricza Pálné, Petyánszki András, Sohan János Andrásné és Vachó Sámuelné személyében. Sztrapacskájuk nagy sikert aratott az odalátogató vendégek között. Jól „megdolgoztak” az elismerésért, ily módon is továbbítva az ?sagárdi haluska ízét. A résztvev?knek gratulálunk és további sikereket kívánunk.


Szüreti felvonulás

Október 4-én községünkben idén is megrendezésre került a szüreti felvonulás. Évek óta el?ször történt meg, hogy a helyi és a vendég fellép?ket, az érdekl?d?ket a rossz id?járás miatt a községházban tudtuk fogadni. A szokásos felvonulás útvonala is lerövidült. Nagy örömünkre szolgált azonban, hogy a szemerkél? es? és hideg id? sem tudta kedvét szegni a helyi népviseletbe öltözött felvonulóknak. A menet élét az óvodások és kisebb gyermekek nyitották. Az idei bíró és bíróné szerepét Agárdi András és felesége Agárdi Andrásné töltötte be. A rossz id? ellenére a lovas kocsikázás lehet?ségét néhány óvodás és kisgyermek is kihasználta Korgyik Pál szívélyes invitálására, hiszen minden évben ? a szüreti fogathajtó, (amit ez úton is köszönünk, hogy évek óta h?ségesen vállalja ezt a feladatot). A felvonulás után a faluházban a helyi óvodások, a hagyomány?rz? kórus, és a színjátszó kör n? tagjai szórakoztatta az érdekl?d?ket. Az el?adásokat a cs?vári táncegyüttes fergeteges m?sora követte a vendéglátók nagy örömére. A napot szívélyes vendéglátás és az évek óta hagyománnyá vált szüreti bál követte.


Élmények Szlovákiából

Az ?sagárdi Faluszépít? és Hagyomány?rz? Egyesület pályázaton vett részt, ahol a sikeres pályázati elbírálás eredményeként két napos szlovákiai program lehet?sége tárult az egyesület felé. A két naposra tervezett út célja Szlovákia nevezetességeinek megismerése, a szlovák tájak felfedezése, s a szlovák nyelv anyaországban való gyakorlása. A kirándulás résztvev?i a községben végzett munkájukért, a szlovák nemzetiségi kultúra ápolásáért meghívást kaptak a két napos programra. Sajnos nem mindenki tudott a meghívásnak eleget tenni. Elérkezett október 11-e (szombat). ?szi színekben gazdag, napfényes napra ébredtünk, s reggel 6 órakor két kisbusszal és egy személyautóval vágott neki a vidám társaság az útnak. A megtervezett útvonal és a látnivalókban gazdag programok szép és kellemes élményeket ígértek. Útvonalunk els? célja a Betlair-i kastély megtekintése volt, ahol a magyar Betlair család kastélyépületét, s a benne lév? értékes berendezéseket, hagyatékot tekinthettük meg. A kastély épületének megnyitására id?ben érkeztünk, s egy magyarul beszél? szlovák hölgy kalauzolása, vezetése mellett gyönyörködhettünk a látnivalókban. A tucatnyi hálótermek, fogadószobák, a társalkodók nagy gazdagságról árulkodtak. Igazi társasági és úri élet folyhatott bennük, mikor a grófi család még birtokolhatta tulajdonát. Betlair gróf kedvtételei közé tartozott az utazás és a vadászat. Ezt az értékes kiállított tárgyak – többek között az Indiából származó bútorok, a jegesmedve vadászathoz tartozó eszkimóruha, a vadászati trófeák, afrikai kisgyermek múmiája - sokszín?sége is bizonyítja. Szent Hubertus emlékére éppen ezen a napon huszárruhába öltözött lovasok mutatták be, idézték fel az úri szórakozás egyik kedvtelését a vadászatot a hatalmas kastélypark területén. A látnivalókban gazdag, élménydús délel?tt a kastély parkolójában ért véget, ahol mindenki elfogyaszthatta elemózsiáját. Hogy a korai ebéd meg ne ártson a hazai pálinkás flaskák is el?kerültek, s nemcsak ett?l ,de jókedv?en folytattuk további utunkat. Uticélunk következ? pontja a Magas Tátra volt, s a Csorba-tó. Az odavezet? út csodálatos tájakat tárt elénk. A gyönyör?, ?szi színekkel gazdagított erd?k, a fenyvesek, magas hegységb?l áradó patakok, a Tátra csúcsán lév? napsütötte hófoltok, a fest?i szépség? ?szi természetet tárták elénk a buszok ablakain keresztül. Egy-két „kényszer?” pihen? után megérkeztünk a Magas Tátra lábaihoz, ahol szemtanúi lehettünk az évekkel ezel?tti orkánszer?en végigsöpr? viharkárnak, amely teljesen letarolta a sok-sok éves fákból álló erd?ket. Az akkori id?járás szinte tarvágást végzett. Nagy területeken jó, ha egy-egy magányos fa állt mutatóba. A viharverte területet elhagyva, a lehangoló látványért azonban kárpótolt a Csorba-tó és környéke, a Tátra örökzöld hegycsúcsai, magas lombjai. A bátrabbak, hogy a Tátra magasabban fekv? részeit is megcsodálhassák a lanovkát választották. A csoport két tagja az oda és visszafelé vezet? lanovkai úton igencsak latba helyezte, hogy a kb. 3-4órás utat visszafelé gyalog teszi meg. Csak az járt a fejükben hogyan vállalkozhattak erre az embert próbáló légi utazásra. Hiszen az alattuk lév? tátongó mélységet a gyönyör? táj látványa sem feledtette. Szerencsére az ? szavukkal élve: „túlélték ezt a kalandot”, de soha többet nem szeretnék átélni a magasság e hátborzongató élményét.

Az „izgalmas” kalandot átélve utunk szálláshelyünkre vezetett, érintve Tálét, ahol megszakítottuk utunkat. Végigsétáltunk az üdül?övezetnek kialakított, számos turista befogadására alkalmas helyen. A zöldövezeti rész több hektár területet foglalt magába, a rendezett terület és az épületek, egész évben nyáron és télen egyaránt, az idelátogatók pihenésér?l gondoskodik. Nagy sajnálatunkra Jánosik (szlovák betyár volt) fatörzsb?l kialakított szobrát nem tudtuk megnézni, mert a csárda több éve leégett. A szobor is elpusztult, a csárdát, pedig teljesen átalakították. A sok látnivaló után megérkeztünk Jaseniébe, ahol Buda Mihály vendégváró szeretete, s finom estebéd fogadott bennünket. A vacsora után a társaság kés? estig tartó vidám hangulatú beszélgetésbe elegyedett. Másnap alkalmunk volt találkozni Jasenie község polgármester asszonyával. A b?séges reggeli után csapatunk egyik fele Jasenie látnivalóival ismerkedett, s nagy sétát tettek az alacsony Tátra lábánál fekv? faluban. A csoport másik fele a Jaseniét?l pár kilométerre fekv? Horné Lehotába utazott, ahol vasárnap szlovák evangélikus istentiszteleten vett részt. Az istentisztelet falubeli résztvev?i már ismer?s vendégként üdvözöltek bennünket, s pár szót a lelkésszel és a helyi kántorral is váltottunk. A templomtéren közös kép is készült látogatásunkról.

Ebéd után elköszöntünk kedves házigazdáinktól, s utunk a végs? állomásként megjelölt Priblynába vezetett. Itt egy több hektáron kialakított (a magyarországi szentendreihez hasonló) skanzenbe váltottunk belép?jegyet. A szlovák nyelv? kalauzolással megtekinthettünk egy szlovák úri kúriát, aminek el?terében eredetiségében állt a vasbilincsekkel ellátott kaloda, ahol az ellenszegül?ket a „b?nöz?ket” verték vasra. Sok szlovák település faházait nézhettük meg belülr?l és kívülr?l egyaránt. Teljes épségében, a berendezésekkel együtt csodálhattunk meg egy iskolát, különböz? m?helyeket, s egy gyönyör? templomot. Ezek a megmentett m?emlékek, faházak azokból a községekb?l származnak, amelyeket „felszámoltak”, hogy helyükre egy hatalmas víztározót építsenek. A két napos élményekben és látnivalókban gazdag utunk ezzel a programmal véget ért. Szerencsésen hazaérkezvén az estét már szerettei körében tölthette mindenki.


1956. október 23.

Egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk 52-ik évfordulójára emlékeztünk október 23-án, a faluházban. Az ünnepséget Balla Mihály országgy?lési képvisel? is megtisztelte. Beszédében felidézte a forradalom mártírjait, s azt az eszmét, amit 56 képviselt. Az óvodások ünnepi m?sorral tisztelegtek e napon. A helyi amat?r színjátszó csoport tagjai irodalmi m?sorban elevenítették fel az akkori eseményeket.


 

Reformáció

Tekintettel arra, hogy az ?sagárdi egyház havonta megjelen? periodikájában, az ?SAGÁRDI HIT-ben a közelmúltban írtam nagyobb terjedelm? cikket a reformációról - és az reményeink szerint a település minden családi hajlékába eljutott -, így most csak „dióhéjban” írok a témáról.

A reformáció kezdetét 1517. október 31-i dátumhoz kötik, amikor Luther Márton a wittenbergi egyetem professzora a vártemplom fa ajtajára kiszegezi 95 tételét. Ezen tettét Tetzel János dominikánus szerzetes b?nbocsánati cédula árusítása váltotta ki. Az egyház a szentek felesleges jócselekedeteit pénzért árulta azoknak, akik üdvösség eléréséhez kevés jócselekedettel rendelkeztek. Így a cédulát vásárlókat biztosították afel?l, hogy saját maguk vagy szeretteik ideiglenes büntetését a tisztítót?zben lerövidítik és hamarabb mehetnek a mennyországba. A háttérben X. Leó pápa állt, aki a befolyó összegb?l a pápai fény?zést és a római Szent Péter templom befejezését akarta biztosítani.

Luther vallotta, hogy a b?nt egyedül Isten bocsáthatja meg kegyelemb?l Jézus engesztel? áldozata által, ezt az ember egyedül hit által teheti magáévá, és ez egyedül a Szentírásban foglaltak alapján lehetséges. A Szentírás tekintélyét, sem a pápa, sem az egyházi hiercharchia, sem az egyházatyák tanai nem múlhatják felül.

Luther a 95 tétel kiszegezése után hatalmas teológiai munkásságba kezdett, rengeteg vitairatot, teológiai dolgozatot készített el és ebben legf?bb segít?je – professzor társai mellett – Melanchton Fülöp volt, aki kés?bb az Ágostai Hitvallást - egyházunk legf?bb hitvallási iratát – megírta. Luther 1520-ban három alapvet? m?vet írt a reformáció védelmében: „A német nemzet keresztyén nemességéhez”, „Az egyház babiloni fogságáról” és a „Keresztyén ember szabadságáról” cím? m?veket. Ez id? alatt X. Leó pápa /1520. június 20./ „Exurge Domine” kezdet? átokbullát kiadta, mely szerint, ha Luther hatvan napon belül nem vonja vissza tanait és nem tér meg, akkor minden hivatalától megfosztják, könyveit elégetik és átokkal sújtják. Luther nem ijedt meg a fenyegetést?l, hanem személyesen égette el a pápai átokbullát Wittenbergben az Eister kapu el?tt ezekkel a szavakkal: „Mivel az Úr Szentjét megszomorítottad, emésszen meg az örök t?z!”

V. Károly német-római császár hatalmi harcot folytatott a pápával és hatvan nap elteltével sem engedte meg a bullában foglaltak végrehajtását, hanem 1521 április 17-re Wormsbabirodalmi gy?lést hívott össze, amely elé terjesztette Luther és a reformáció ügyét. Védelmet ígért Luthernek a császár, ugyanis korábban Husz János el?reformátort Zsigmond császár - korábbi német-római császár - menlevele ellenére Konstanzban megégették /1415/.Wormsban Luther kijelentette, hogy m?veib?l semmit sem hajlandó visszavonni, hacsak a Szentírásból, vagy világos észokokkal meg nem gy?zik. Majd kérték, hogy legalább azokat vonja vissza, amiket Husz is vallott. „Nem másként nem tehetek, Isten könyörüljön rajtam!” Pár héttel kés?bb kimondták Lutherre a birodalmi átkot /wormsi edictum/, mely szerint - röviden szólva - Luthert bárki meggyilkolhatta, ha elfogatásakor ellenáll. Magyar vonatkozása is volt a birodalmi gy?lésnek, nevezetesen Werb?czi István - a Hármaskönyv írója, a Dózsa-féle parasztháború lever?je - is jelen volt Wormsban és Luthert megvendégelve jó magyar borral akarta eltéríteni szándékától. Ez viszont nem sikerült neki és ezért „makacs, oktalan, csökönyös szerzetesnek” nevezte Luthert.

Luthert Wormsból hazafelé a thüringiai erd?ben Bölcs Frigyes fejedelem rendelkezésére álarcos lovagok rabolták el és Wartburg várába vitték titokban. Itt Luther álnéven /Jörg lovag/ szakállt növesztve keményen dolgozott és fél év alatt lefordította az Újszövetséget eredeti görögb?l német nyelvre, de itt fordítja le héber nyelvb?l Mózes öt könyvét is. A teljes Biblia lefordítása 1534-ben készül el. Ezzel Luther megteremtette a német irodalmi nyelvet, ahogy Károli Gáspár 1590-ben a Biblia lefordításával a magyar irodalmi nyelvet.

A reformáció tanai gyorsan terjedtek és 1529-ben a Speyeri birodalmi gy?lésen a római katolikus egyház kimondta, hogy Luther követ?i megmaradhatnak hitükben, de nem terjeszthetik. Luther követ?i ez ellen protestáltak /tiltakoztak/, mondván, hogy lelkiismereti kérdésekben az ember lelkét nem lehet megbilincselni.

1530-ban Augsburgban ismét birodalmi gy?lést hívott össze V. Károly német-római császár, amely gy?lésre Melanchton Fülöp foglalta össze az evangélikus egyház tanait. Ez az Ágostai Hitvallás /Confessió Augustana/, egyházunk legfontosabb hitvallása, de az erre írt katolikus cáfolatot 1530-ban Melanchton megcáfolta az Apológiában, amelyet a császár már nem engedett felolvasni.

Az augsburgi birodalmi gy?lésen Mária magyar királyné is részt vett. Udvari papjaitól megkövetelte a királyné, hogy a Szentírás alapján prédikáljanak. Luther a királynénak vigasztaló levelet írt a mohácsi vész után.

A pápai és császári fenyegetések miatt az evangélikus rendek, fejedelmek, hercegek, városok stb. Schmalkandenben fegyverszövetséget kötöttek hitük védelmére /1531/. Er?sítették a szövetséget a francia, angol, dán uralkodók is, de a magyar Zápolya János is, mert Ferdinánd ellensége volt. Egy esetleges újabb birodalmi gy?lésre, zsinatra való „felkészülésként” János Frigyes szász fejedelem felkérte Luthert egy irat elkészítésére. Az így született irat Schmalkaldeni Cikkek néven vétetett fel a korábbi hitvallási irataink közé. A reformáció terjedése átlépte a német határokat, és a skandináv országok sorra a reformáció mellett törtek lándzsát. Magyarország is a 16. század végére 80 %-ban evangélikussá lett. /A reformáció hazai terjedésér?l – benne a nógrád megyei, ill. ?sagárdi eseményekr?l tájékozódni lehet az ?sagárdi Hit cím? újságban - 2008. II. évf. 10. szám - /.

Luther 1544 óta többször említést tett szóban és írásban arról, hogy közeledik halála órája. Luther szül?földjének grófjai - a Mansfeldek – birtokviszonyi pereskedésekben Luthert kérték fel dönt?bírónak. Luther többszöri próbálkozása sem vezetett eredményre, mígnem 1546. január 23-án ismét elindult Eislebenbe /itt született/. Régóta küszködött veseköveivel, most viszont er?sen megfázott, de a tárgyalásokat lefolytatta és prédikált is a városba, s?t két lelkészt felavatott, majd ágynak d?lt gyengesége miatt és február 18-án elhunyt. Wittenbergbe vitték a holttestet és szeretett templomában, a vártemplomban temették el a szószékhez közel álló sírboltba. Kés?bb Melanchtont is az oltártérben temették el. A két jó barát közül Melanchtonnak adatott meg, hogy Luther koporsója felett gyászbeszédet tartson.

Luther nem akart egyházszakadást, hanem az egyház megújulását. Az üdvösség útját tisztává tette és a hitünk, életünk zsinórmértékét a Szentírást fogadta el egyedülálló tekintélynek. Halála után íróasztalán feljegyzést találtak, amelyben a többi között azt írja: „Senki se gondolja, hogy a Szentírást eléggé megértette, még ha száz éven át irányította volna is a hívek közösségét……….. Keresztel? Jánossal, Krisztussal és az apostolokkal együtt………….Koldusok vagyunk. Így igaz!…..”

Kalácska Béla

ny. esperes-lelkész


Id?sek Napja

Óbecsey István

 

Szeressétek az öregeket

 

Nagyon szépen kérlek titeket

 

Szeressétek az öregeket.

 

A reszket? kez? ?sz apákat,

 

A hajlott hátú jó anyákat.

 

A ráncos és eres kezeket,

 

Az elszürkült, sápadt szemeket.

 

Én nagyon kérlek titeket,

 

Szeressétek az öregeket.

 

Simogassátok meg a deres fejeket,

 

Csókoljátok meg a ráncos kezeket.

 

Öleljétek meg az öregeket,

 

Adjatok nekik szeretetet,

 

Szenvedtek ?k már eleget,

 

A vigasztalóik ti legyetek.

 

Én nagyon kérlek titeket,

 

Szeressétek az öregeket.

 

Ne tegyétek ?ket sz?k odúkba

 

Ne rakjátok ?ket otthonokba.

 

Hallgassátok meg a panaszukat,

 

Enyhítsétek meg a bánatukat.

 

Legyen hozzájuk szép szavatok,

 

Legyen számukra mosolyotok.

 

Én nagyon kérlek titeket,

 

Szeressétek az öregeket.

 

Õk is sokat küzdöttek értetek ,

 

Amíg fölnevelkedtetek.

 

Fáradtak ?k is eleget,

 

Hogy ti módosabbak legyetek.

 

?k is elfogadtak titeket,

 

Mikor Isten Közéjük ültetett.

 

Azért én kérlek titeket,

 

Szeressétek az öregeket.

 

Ha majd az örök szeretet

 

Elhívja ?ket közületek,

 

Ti foglaljátok el helyüket,

 

Mert ti lesztek majd az öregek.

 

S mindazt, mit nekik tettetek,

 

Azt adják nektek a gyerekek.

 

Azért el?re intelek titeket,

 

Szeressétek az öregeket.

A helyi és a kisebbségi önkormányzat hagyományaikhoz híven idén is megemlékezést tartott az Id?sek Napjáról. A november 28-án megtartott megemlékezésen szép számmal vettek részt településünk id?sebb lakói. Az ünnepi összejövetelt Kalácska Béla ny. esperes úr, kedves felesége Marika és Balla Mihály országgy?lési képvisel? úr is megtisztelte. Agárdi András polgármester úr köszönt? sorai fogadták a megjelenteket és a vendégeket. Ezután Balla Mihály úr megtisztel? mondatai köszöntötték az id?sebb korosztályt. Kalácska Béla ny. esperes úr kedves, Istenben bízó, reményekkel teli szép öregkort kívánt az egybegy?lteknek.

Az id?sek iránti tisztelet jeléül az óvodások helyi népviseletben versekkel, táncokkal, az iskolások, pedig szlovák m?sorral kedveskedtek a nagymamáknak, nagypapáknak.

A helyi hagyomány?rz? kórus vidám dalokkal szórakoztatta a közönséget. A délutánt szíves vendéglátás zárta.


Daloló közösség

„A zene gazdagítja a kedélyt, nemesíti az ízlést, fogékonyabbá tesz más szépségek iránt.” Bárdos Lajos

Községünkben több éve megalakult és m?ködik egy kis közösség, amely maguk és mások szórakoztatására, kedvtelésére szeret énekelni, dalolni. Összejöveteleik, próbáik alkalmával örömmel énekelnek, s együttesen szólaltatják meg az éppen aktuális és emlékeikben felidéz?d? dalokat. Éneklésükkel színesítik a szürke hétköznapok monotóniáját, gazdagítják, szebbé teszik ünnepnapjainkat, megemlékezéseinket.

Vachó Sámuelné Erzsike és Agárdi András vezetésével a hagyomány?rz? kórus tagjai „átörökítik és vigyázzák” a helyi magyar és szlovák népdalokat, az ismert és a sokszor feledésbe merült nótákat, dallamokat. A kórus tagjai számára nagyon fontos a község régi és új hagyományainak ?rzése tisztelete. Számos alkalommal vesznek részt a községi és nemzetiségi ünnepeken.

Minden év júliusában méltón képviselik m?soraikkal ?sagárdot, a Bánki Nemzetiségi Napokon, ahol helyi népviseleti ruhában vesznek részt a kulturális programokon. Ez az ?sagárdi daloló közösség, a hagyomány?rz? kórus, értékeket közvetít és ad át. Hiszen régen a múltbeli szokások elengedhetetlen velejárója volt az éneklés, dalolás. A lányok, a legények, az asszonyok, a férfiak kis csapatokban énekeltek a hétköznapokon, az ünnepeken, a gazdasági munkájuk során. Hagyományaikhoz, népszokásaikhoz híven énekléssel, dalolással tisztelték a naptári ünnepeket (pl. karácsony, húsvét, pünkösd, jeles napok), a gazdasági élet ünnepeit (pl. aratás, szüret, fonó, kukoricafosztó), az emberi élet ünnepeit (pl. keresztel?, lakodalom, temetés).

Jó látni, hallani és tapasztalni a mai, értékeket nem kedvel? világban, hogy vannak olyan emberek, akik felvállalják ezt a közösségi munkát, még akkor is, ha tevékenységük, éneklésük nem mindig a „kim?velt zenei füleknek” kedvez.

?k „csak” nagyon szeretnek örömmel énekelni.


Megyei kisebbségekért díj

2008 szeptember 20-án Balassagyarmaton, a volt megyeházán többnapos rendezvénysorozat keretében a Nógrád megyei Önkormányzat ünnepi közgy?lést tartott. Az ünnepi közgy?lésen a megyei elöljárók részvételével több díjat osztottak ki. A Nógrád megyei kisebbségekért díjat Agárdi András ?sagárd polgármesterének, egyben a szlovák kisebbségi önkormányzat alelnökének adományozták a sokrét?, szlovák nemzetiségi munkájának elismeréseként.

Polgármester Úrnak szívb?l gratulálunk, s további munkájához er?t, egészséget és sok sikert kívánunk!

Mikulás ünnepség

Idén is községünkbe látogatott a Mikulás. Igaz hó nem volt, mert elolvadt, de es? annál inkább. Ennek ellenére a „fekete” utakon is megérkezett a Mikulás, a faluházban már nagy izgalommal várta ?t sok kisgyermek. Igaz egy kis baleset közbeszólt, mert a nagy csomagolási lázban elvesztette a csizmáját. Aggodalomra azonban nem volt ok, mert a mikulás érkezéséig, csizmáit megtalálta Marika, Kalácska Béla esperes úr felesége. Nem is akármilyen csizmák voltak ezek. Nagyon finom mézeskalácsból készült csizmácskák, amik a vendégek nagy megelégedésére szolgáltak, hiszen sok pár kiscsizma rövid id?n belül elfogyott. A mikulás ünnepséget Kalácska Béla esperes úr is megtisztelte jelenlétével, s Agárdi András polgármester úr köszönt? szavai után elmesélte a gyerekeknek, a jelenlév?knek a mikulás történetét. Az ünnepi hangulat fokozásaként a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat nemcsak a mikuláscsomagokról gondoskodott, de meghívta a gyermekek és szül?k kérésére a már nálunk járt Sünit és Borzast. Sajnálatos módon Borzas azonban nem tudott eljönni, ám nem hagyta cserben a gyerekeket, mert elküldte maga helyett Katrint, így Süni és Katrin szórakoztatta a közönséget. Nagy költ?k, mint például Weöres Sándor, József Attila megzenésített versei hangzottak el el?adásukban, amit a résztvev?k sok tapssal jutalmaztak. Az idén hozzánk látogató Mikulás sem volt akármilyen mikulás. Fáradtságnak nyoma sem volt rajta, s?t megfiatalodva érkezett hozzánk, az ?sagárdi gyerekekhez, az ünnepre még új ruhát is varratott. Kampós botjával, csillagszórós lámpásával kopogtatott az ajtón. Nemhogy vonszolta csomagokkal teli puttonyát, de harmonika kíséretéhez, amin a Mikulás saját maga játszotta dalát, még táncra is perdült a gyermekek nagy örömére. A jó gyerekeket megdicsérte a rosszakat megdorgálta. Virgácsot senki nem kapott, a feln?tteknek szaloncukorral kedveskedett. Így telt el jó hangulatban a faluházi mikulásünnepség.


Köszönet

Az újság lapjain keresztül is szeretnénk megköszönni Kindricz Eszternek (szlovák kisebbségi önkormányzati képvisel?) a közösségért végzett sokszor nem nyilvánosság el?tt zajló háttérmunkájáért. Eszter sokszor dolgozik a „színfalak” mögött is. Figyelemmel kíséri az aktuális pályázatokat. Számítógépre viszi, s feldolgozza a pályázatra szánt anyagokat, programokat. A fesztivállal kapcsolatos felmerül? írásos anyagokat, pályázatokat, a reklámtervet, meghívókat, plakátokat, forgatókönyvet kész állapotban vitte mindig gépre, hogy azok nyomdába kerülhessenek. Az újság lapjait, a kézzel írott cikkeket Eszter segítségével tudjuk szerkeszteni, hasábolni, megjeleníteni.

A község egyesületeinek (Faluszépít?, Önkéntes T?zoltó, Labdarúgó) pályázatra írt anyagainak számítógépre vitelében is legtöbbször állandó partner, amely nagyon nagy segítséget jelent a többnyire sikeres pályázatok megírásához. Közéleti munkáját köszönjük, s reméljük, hogy sokáig tudunk együtt dolgozni.


Kedves Olvasók!

Szeretnék megosztani önökkel egy élményt. Szlovákiába mehettem 10 napra, Hro?ecba. Szlovákiában, egy táborban voltunk. Szlovák tanárok jártak hozzánk tanítani. De a tanulás mellett nagyon sok helyen voltunk kirándulni. Csorbatónál is voltunk. A közeli erd?kben gyakran sétáltunk. Az erd?ben medve nyomot is láttunk, és mindig jött velünk egy kutya. Az ételek nagyon finomak voltak. Csak sajnos nagyon hamar eltelt ez a 10 nap. Azt még hozzá szeretném tenni, hogy szlovák busz vitt és hozott minket haza.

És köszönöm mindenkinek, aki lehet?séget adott erre az útra. Remélem lesz még ilyen.

Bagdán Péter

11 éves tanuló


Táncsics Alapítvány jutalma

2008. december 20-án, az országból több mint 8000 fels? tagozatos gyermeknek nyílik lehet?sége egy budapesti utazásra, amelyben kulturális és szórakoztató programokkal ajándékozta meg ?ket a Táncsics Alapítvány karácsony alkalmából. Szlovák nyelv? versenyeken (pl. mesemondó) ünnepeken való el?adásaiért Bagdán Péter ?sagárd hatodikos tanulóját is az a megtiszteltetés érte, hogy ezen a karácsonyi gyermekprogramon részt vehet. Petinek gratulálunk és tanulmányaihoz, s a szlovák nyelv ápolásához sok sikert kívánunk.


Anyakönyvi hírek

2008-ban hunytak el:

özv. Janecska András

özv. Petrovics Mihályné,

özv. Korgyik Pál,

Petyánszki András,

özv. Dobos Mihályné,

Kristóf Károly

A gyászoló családok fogadják ?szinte együttérzésünket.

2008-ban születtek:

Varga Krisztián és Varga Annamária kislányaLiliána

Laczkovszki Gábor és Korgyik Katalin kislányaJúlia

Gyuricza László és Holicza Erzsébet kislányaHajnal Kata

Gratulálunk a szül?knek a gyermekáldáshoz! Üdvözöljük és szeretettel köszöntjük az új ?sagárdi polgárokat!


T?zoltóverseny

A Községi Önkéntes T?zoltó csapatunk az idén is részt vett a megyei t?zoltóversenyen, Mihálygergén. A n?i csapat az el?kel? 3-ik helyezést érte el, a fiúk csapata a 12-ik helyen végeztek.

A rétsági kistérségi versenyen is részt vettek a fiú csapat tagjai.


Focicsapatunk Jasenieben járt

Focicsapatunk meghívást kapott egy barátságos labdarúgótornára Jaseniebe, ezért július 6-án felkerekedtek. Az utazásra többen elkísértük ?ket, hogy szurkoljunk nekik.

11 óra körül érkeztünk meg, így az ebédre egy kicsit várni kellett, de megérte, mert nagyon finom ebédet kaptunk, amit „kedvenc szakácsnénink” Anka néni készített. A fiúk még az ebédet vártuk kicsit bemelegítettek, mi pedig nézel?dtünk, beszélgettünk.

Ebéd után elkezd?dött a focitorna, aminek négy résztvev?je volt, két csapat Magyarországról /?sagárd, N?tincs/ és kett? Szlovákiából /Jasenie és egy megyei válogatott/. Körmérk?zéseket játszottak, mi pedig drukkoltunk nekik. Közben egy kis falunéz? sétára is jutott id?.

Az ?sagárdiak lettek a negyedikek, de itt most tényleg a részvétel volt a fontos és nem a helyezés. A mérk?zések jól elhúzódtak, így nyolc óra után indultunk el hazafelé, és közel éjfél volt mire hazaértünk, ennek ellenére jól éreztük magunkat.

Kindricz Tünde


Megye III. osztály labdarúgó bajnokság 2008 tavasz lejátszott mérk?zés eredménye

?sagárd-Hont 12-0

?sagárd-Hont 9-0

Tolmács-?sagárd 3-7

Tereske-?sagárd 0-4

Drégelypalánk-?sagárd 1-0

Borsosberény-?sagárd 0-1

Rétság-?sagárd 2-2

Bernecebaráti-?sagárd 3-3

?sagárd-Vámosmikola 6-2

Legénd-?sagárd 2-5

?sagárd-Nógrád 3-2

Fels?petény-?sagárd 1-6

?sagárd-Szátok 4-1

Megye III. osztály labdarúgó bajnokság 2008 ?sz lejátszott mérk?zés eredménye

Borsosberény-?sagárd 2-2

?sagárd-Tolmács 6-0

Tereske-?sagárd 6-3

Rétság-?sagárd 4-0

Vámosmikola-?sagárd 2-2

Szátok-?sagárd 2-0

?sagárd-N?tincs 5-2

Nógrád-?sagárd 3-2

?sagárd-Legénd 4-3

Drégelypalánk-?sagárd 0-3

?sagárd-Fels?petény 4-3

?sagárd-Hont 8-0

?sagárd-Bernecebaráti 6-3

A csapat jelenleg a 4. helyen áll.


Dobos torta

Tészta: 3-3tojásból nagy (lapos) gáztepsiben szoktam 2 lapot sütni piskóta recept alapján. 3 tojásfehérjét felverem géppel kemény habbá, 3 kanál kristálycukrot adagolok hozzá. 3 tojássárgáját egyenként adok hozzá, majd ezek után fakanállal keverem. „ev?kanál púpos finomlisztet és egy púpos ev?kanál étkezési keményít?t adok hozzá. Majd háromfelé vágom keresztben így lesz 6 lap. (kevés lesz egy adagból lehet körlapokat is sütni).

Töltelék: 4 egész tojást 6 ev?kanál porcukorral g?z felett kell habver?vel s?r?re f?zni, langyosra h?teni. (Én lángelosztón takarék lángon szoktam f?zni.) 20 dkg vajat vagy margarint 4 ev?kanál holland kakaóval habosra keverni. A vajas krémbe apránként belekeverjük a kih?lt, f?zött krémet.

Máz: 4 ev?kanál cukrot megpirítani és hirtelen ráönteni. (Én nem szoktam rá mázat tenni – ez akkor nekem a stefánia.)


Mézes sütemény /karácsonyi figurák/

1 dl mézet megolvasztunk, és langyosra h?tjük. Amíg h?l, addig

15 dkg margarint habosra keverünk géppel

+15 dkg kristálycukrot

+1 egész tojást

púpos kávéskanál ?rölt fahéjat

1 kávéskanál ?rölt gyömbért

E 3 helyettmézes süteményport is tehetünk

1 kávéskanál ?rölt szegf?szeget.

+1 dl tejszínt /f?z?tejszín is jó/

+ a langyosra h?lt méz.

50 dkg finomlisztbe belekeverünk

1 kávéskanál szódabikarbónát

Kb. 3 adagban adjuk a lisztet a masszához, és kézzel összekeverjük

Egy éjszakára h?t?be tesszük fólpakba csomagolva. /De 4-5 napig is megvár a h?t?ben, s?t lefagyasztható és kés?bb el?vehet?/.

Jól lisztezett deszkán dolgozunk! Én a massza 1/3-át veszem ki el?ször a h?t?b?l, kicsit összegyúrom a lisztes deszkán és kb. 3-4 milliméter vastagra kinyújtom. Kiszúrom a formákat és elég közel egymáshoz tepsire rakom.

Közepes t?znél világosra sütöm. Kb. 180 fok. /Ha megég, akkor keser? lesz!/

A tésztaforgácsot összegyúrom a következ? h?t?b?l kivett 1/3-ad tésztával….Végül az utolsó harmadot is……/mindez csak taktikai tanács, mert a megmelegedett tésztával nehéz dolgozni, így viszont; a meleg és a hideg tészta keveredik és gyorsabban haladunk, mintha várnánk arra, hogy a megmelegedett tészta a h?t?be visszatéve megkeményedjen…/

Gyerekeknek készíthetjük úgy, hogy a templom ablakát és ajtaját pici „valamivel” vagy késsel kivágjuk és színes töltetlen kemény cukorkát teszünk a lyukba, ill. az angyalka szemét, ill. a Miku csizmájára színes gombot. Így viszont csak akkor vehetjük le a tepsir?l, ha a cukorka megdermedt Ha a karácsonyfára szeretnénk dísznek tenni figurát, akkor vastagabbra nyújtjuk, viszont cukorkásat ne tegyünk, mert csepegni fog!

Tipp: Én a figurákat tepsiben hagyom ill. Más-más méret? m?anyag tálcákra teszem. Ui. nyújtódeszkán ill. asztalon „nyújtózkodva” díszíteni fárasztó. Így viszont székre ülök, és az asztalon forgatom a tepsit v. a tálcát és úgy díszítem. S?t a m?anyag tálcák általában peremesek, ezért egymásra lehet tenni ?ket, amíg száradnak és így nem foglalnak sok helyet a konyhában…

Díszít?krém: Ételfestékkel színezhet?.

1 tojás fehérjét

+15 dkg porcukrot géppel kikeverünk

+ néhány csepp citromlé. (Nem kell sokáig keverni!!!!)

Kisebb nylon tasakba kanalazzuk, betekerjük vagy bekötjük a száját úgy, hogy leveg? ne maradjon benne és az egyik sarkát ollóval kivágjuk. Nagyon-nagyon pici lyukat kell vágni, mert a vékony díszítés szebb lesz! Ezután a markunkba vesszük, és mint egy ceruzával írjuk fantáziánk szerint a díszítéseket a kisült tésztára. El?fordul, hogy a nyomástól még egy lyuk keletkezik a zacskón, akkor a másik végén lyukasztom ki, és ott folytatom, ezen el?z?t pedig bekötöm.

Kb.1 napig hagyjuk száradni a kész süteményt, de lehet, hogy hamarabb is megköt a díszítés. Majd fémdobozba tesszük /narancshéjat tehetünk mellé/. 2-3 hét múlva lesz a legfinomabb - ha megvárja a süti és nem kapkodjuk be! -, ha a narancshéj megszáradt, újat tehetünk a dobozba. Ugyanis, ha nem nyitogatjuk folyton a dobozt, akkor sokáig elállna benne…..!!

A díszít?krémb?l ha marad szintén h?t?ben megvárja, míg megsütjük a következ? adag tésztát.

Ha kérdésed lenne sütés vagy díszítés közben, nyugodtan hívj telefonon, vagy érdekl?dj e-mail-ben………….

A karácsonyi recepttárért köszönet Kalácska Béláné Marikának!


A kis gyufaárus lány

 

(Hans Christian Andersen)

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztend? utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötéted? utcákat, hajadonf?tt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi el?l a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcs?nek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány. Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek t?le, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegt?l reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndöröd?, hosszú sz?ke hajára, de nem is gondolt vele. Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében. Behúzódott egy zugba, egy kiszögell? ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tet? hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket. Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét. Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetej?, rézcsöv? vaskályha el?tt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, elt?nt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében. El?vett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terít?vel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal. Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyör? szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag keresked? szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündökl? csillag lett bel?le. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.

- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta \"Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé.\"Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, elt?nsz, mint a meleg kályha meg a sült liba, meg a gyönyör?séges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen er?s. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség. A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új esztend? reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.

- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyör?séget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.


Felhívás!

2009-ben újra folytatódik a Delikát kiírásában a „F?zzön 8 játszóteret”. Igaz az idén nem nyertünk, de kérjük a lakosságot amennyiben módukban áll, gy?jtsék az üres Delikát ”8”tasakokat. A tasakokat továbbra is le lehet adni a boltban vagy az óvodában.


F E L H Í V Á S

Kérjük azon olvasóinkat, akik közérdek? információkat vagy személyes gondolataikat írásos formában szeretnék közölni a helyi újságban, írásaikat névvel ellátva az önkormányzat hivatalába, az óvodába vagy a következ? e-mail címre jutassák el. osagardi.kronika@gmail.com

Köszönjük!


Karácsonyi melléklet

 

KarácsonyVianoce

20082008

A karácsonyi ünnepkör kialakulásának rövid története

A keresztyénség az els? három évszázad során nem ünnepelte december 25-én a karácsonyt, ugyanis az evangéliumok Jézus születésének pontos dátumát nem közölték. Az ?skeresztyén egyház kezdetben csak a passió eseményeire „fókuszált”, a megfeszített és feltámadott Jézusra. Így korán kialakult a húsvéti ünnepkör. Az els? évszázadokban több hittudós – pl. Origenes - elutasította Jézus születésének ünnepét mondván, hogy csak pogány uralkodók születésnapját szokták ünnepelni /egyiptomi fáraók, Heródes stb./. Mivel az ?segyház Jézus megkeresztelkedését látta jelent?snek, mert ez tekinthet? m?ködése kezdetének, és ezt a mennyei szózat is hitelesítette, így a húsvéti ünnepkör után a vízkereszt ünnepe /január 6./ már a második században elterjedt a keleti egyházban. Kés?bb a vízkereszti ünnepkör b?vült és magába foglalta a keleti bölcsek és a kánai menyegz? ünnepét is.Ezt nevezték görögül „epiphania” ünnepének., amely utal Titusz 2,11 igeszakaszra: „Megjelent /epephané/ az Isten üdvözít? kegyelme minden embernek.” A keleti bölcsek ünnepe a gyermek Jézus születését is magába foglalta.

 

Az epiphania ünnepkör a negyedik század elejére már a Nyugati Egyházban is általánossá vált, majd fokozatosan Jézus születésének és megkeresztelkedésének ünnepét szétválasztották. Így Jézus születésének ünnepét december 25-ére tették. Mi okozta ezt a szétválasztást és az új dátumot?

A római birodalomban a téli napéjegyenl?ség idején, a téli napforduló után a „legy?zhetetlen Nap” /dies invicti Solis/ ünnepe az egyik legnagyobb pogány ünnep volt. Nagy Konstantin császár /306-336/ uralkodása alatt a napkultusz ünnepét a „világ világossága”, Jézus születése váltja fel. Augustinus /Szent Ágoston 354-430/ felhívja hívei figyelmét, hogy dec. 25-én ne a napot imádják, mint a pogányok, hanem azt, aki a Napot teremtette.

Róma fokozatosan arra törekedett, hogy az epiphania ünnepét?l független karácsonyi ünnepek a Keleti Egyházban is általánosan elterjedtté váljanak. Ebben nagy szerepe volt Chrysostomusnak /Aranyszájú Szent János 354-407/, aki a konstantinnápolyi templomban arra hívta fel hívei figyelmét december 20-án, hogy öt nap múlva, 25-én ismét jöjjenek el a templomba és ünnepeljék meg jézus születését, „amely minden ünnep bölcs?je…. minden ünnepnél nagyobb tiszteletet és megillet?dést vált ki”. Mindenki „hagyja ott hajlékát, hogy lássuk a jászolban fekv?, bepólyált Urunkat”. Felhívására hatalmas tömegek gy?ltek össze, akiket arról iparkodott meggy?zni, hogy december 25-én kell ünnepelni Krisztus születését.

Origenes azt írja 215 körül, hogy „Betlehemben megmutatják azt a barlangot, ahol Krisztus született, és a barlangban a jászolt, ahová pólyába takarva fektették”.

Hieronymus /Szent Jeromos/ aki latin nyelvre fordította le a Bibliát, Betlehembe költözött és 25 évet töltött ott, azt írja, hogy „ma is /386-ban/ e barlangban imádkoznak a hív?k”. Ez id?tájt említi Crysostomus: „…az egész világ Betlehembe özönlik, hogy lássa Krisztus szül?helyét…” /Ez így van manapság is./

A negyedik század közepére általánossá vált december 25-én Jézus születésének ünneplése. A karácsonyi ünnepkör kialakulásakor nem egy dátumot ünnepeltek, hanem egy fontos tényt, ami nem volt egy naphoz kötve, vagyis azt a tényt - mondja Cullmann -, hogy Krisztus megjelent a földön.

Jézus születésének id?pontját kutatva nem hagyhatjuk figyelmen kívül az égi jelenségeket sem. A három királyok, a babilóniai mágusok, asztrológusok fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. Heródesnek el is mondják, hogy látták az ? /Jézus/ csillagát felt?nni. A kés?bbi csillagászati kutatások is igazolták a Jupiter és a Saturnus bolygók konstellációját, vagyis azt, hogy a két bolygó egymáshoz viszonyított helyzetére gondolhattak a keleti asztrológusok.

Összegzésként megállapíthatjuk - a karácsonyi ünnepkör kialakulását vizsgálva - Oscar Culmann fent említett teológus kutatásait is figyelembe véve a következ?ket:

„Nem kívülr?l jött az indítás Krisztus születésének megünneplésére, hanem az a megfontolás motiválta, hogy Isten Jézus Krisztusban emberré lett. Nem a pogány ’legy?zhetetlen Nap-isten’ december 25-i Mithrasünnepb?l n?tte ki magát Jézus születésének ünnepe, hanem ezt az ünnepet Jézus születésnapjának alárendelték”.

1.„Karácsony emlékeztet minket az Újszövetség Krisztus-központú jellegére, ahol minden, a teremtésre is Krisztusra vonatkozik, mert a teremtett világ Benne vár megváltásra /Róm 8,19 kk./”.

Végül jó tudni, hogy manapság az egész világon dec. 25-én ünneplik Jézus születését a római katolikusok, a protestánsok és az ortodox egyházak jelent?s része. Ezzel szemben kitartottak január 6-a mellett a jeruzsálemi ortodox egyházak - mondván -, ?k jobban tudják Izraelben, hogy mikor látta meg a napvilágot Jézus. Továbbá az orosz, szerb, bulgár, etióp, kopt, stb. ortodox egyházak a januári vízkereszti ünnepkörben ünneplik Jézus születését.

A szívekben megszületett Krisztus áldott ünneplését kívánom a karácsonyi ünnepkörben ?sagárd lakosságának.

Kalácska Béla

ny. esperes


Karácsonyi gy?zelem

Jézus azért jött, hogy a föld b?nös békétlenségében – üdvös békétlenségen át – igazi békességet teremtsen. Isten és ember közt éppen úgy, mint ember és ember közt. Nevét „Békesség Fejedelmének” mondják, és ? valóban az. Hatalmas arra, hogy békességet teremtsen a legnagyobb ellenségek közt is.

I. Ottó császárnak uralma kezdetén nehéz küzdelmei voltak. Különösen ellen lázadó testvérével szemben. Már kétszer is megbocsátott ugyan Henriknek, de az harmadszor is összeesküvést szított ellene. Húsvét ünnepén akarták ?t megölni Quedlinburgban. Tervük azonban kipattant és a császár haragja olyan féktelen lett, hogy kegyelemr?l hallani sem akart többé. A hálátlan testvért halálra ítélték. Csak annyi id?t kapott az ingelheimi börtönben, hogy b?nös tettét és életét megbánhassa.

Közeledett 941. év karácsonya. Most is a legnagyobb pompával ünnepelték. Ottó teljes császári fényben ül a frankfurti dómban. Kezd?dik a karácsonyi vecsernye. A császár szívét?l azonban távol maradt az öröm. Az áldatlan testvérharcra gondol s Henrik közeled? kivégzésére. Amint így gondolkodik és gyötr?dik, felhangzik az imádságra hívó ige. Térdre borulnak. Nyomban utána a karácsonyi evangéliumot olvassa a pap a Megváltó kegyelemteljes születésér?l Eközben hirtelen megnyílik a templomkapu és egy férfi fut be b?nbánati ruhában mezítláb. Átfurakodik a tömegen és a császár el?tt térdreveti magát. Ottó feltekint és felismeri az ismételten életére tör? lázadó testvért, aki kegyelemért, b?nbocsánatért esedezik. A császár arca kemény és merev, amint felel neki: „Kétszer is megbocsátottam neked, de eljátszottad a kegyelmet. Az ítéletet végre kell hajtani!” Hangtalan csend üli meg a dómot. Henrik arca holtsápadtra vélik. Ebben a szorongató csendben azonban hirtelen szelíd és ünnepélyes szó hangzik az oltár fel?l. A pap megindultan olvassa Máté 18-ból: „Ekkor hozzámenvén Péter, mondta: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Mondta néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenszer hétszer is.”

Az Üdvözít?nek erre a határozott szavára s Betlehem mezejének imént elhangzott angyali békesség-evangéliumára megtörik a jég Ottó szívében. Sírva emeli fel Henriket a földr?l és felderült arccal öleli a keblére. Ólomsúlyú teher szakad le minden szívr?l és csodálatos ujjongással hangzik fel és tölti be a dómot a kórus éneke: „ Dics?ség a magasságos mennyekben az Istennek!” Mint mennyei felelet zendül fel utána az ige: „Békesség a földön és az emberekhez jóakarat”

Ottó most gy?zte le igazán a testvérét, - amikor gy?zött fölötte a néki is megszületett Jézus békessége. Innent?l teljes békesség volt köztük. Egy szív és egy lélek lettek. Mintha csak ketten együtt kormányozták volna az országot egész életükön át.

Vajon a békesség Fejedelme nem kíván-e beleszólni a te éltedbe is, - nem kíván-e beleszólni a te valaki felé békétlen, szeretetlen indulatodba? A békesség karácsonyi evangéliuma hozza el az üdvösséges békétlenséget; ne engedjen nyugtot, amíg hálásan-elégedett nem leszel Istennel szemben, és szeretettel nem békélsz meg azzal az emberrel is, akire a legnehezebb gondolnod. E nélkül kizárod magad a karácsonyi evangéliumból. Ne feledd el: ? úgy bocsát meg, amiképpen mi megbocsátunk…

Gondolj ?reá, aki azért született meg, hogy békességünk büntetését magára vegye. ?reá, aki vére árán akar megbocsátani most is – vagy most el?ször – néked.

Ne akadályozd meg ?t! Legyen tiéd Ottó karácsonyi gy?zelme és öröme!

? a mi békességünk!

(részlet: Pásztorokkal vagyok útban c. könyvb?l)

Beküldte: Misják Mihályné

Az óvodások és az óvoda dolgozói áldott karácsonyi ünnepeket kívánnak minden kedves olvasónknak.
Idézetek
(Szerelem): A szerelem olyan, mint egy kád forró víz. Nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
zelt kpeinkbl
Támogatónk
Ősagárd Község Önkormányzatát a Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatja

Magyar Élelmiszerbank Egyesület honlapjának megtekintéséhez kattintson IDE

Hrek

Tv műsor
Most megy a TV-ben