2017. November 22. Szerda, 20:58:56
Mai névnapos
Ma 2017. november 22. szerda,
Cecília napja van.
Holnap Kelemen napja lesz.
Navigáció
Szllslehetsg!
DMRV ZRT

DMRV ZRT gyflszolglat

A víz a jövnk tükre!
Online Statisztika
Online vendégek: 1
Online tagok:
Nincsenek online tagok jelen


Regisztrált tagok: 4
Aktiválatlan tagok: 43
Legújabb tag: zoldmarti

Látogatók ma: 2411
Online látogató: 1
Max. Onlinerekord: 17
Max. napi rekord: 4388
Látogatók tegnap: 2556
Látogatók a hónapban: 72718
Összes látogatók: 98203

Utolsó 24 órában: 
























Magyarország időjárása
Hőtérkép

Hőtérkép

Felhőtérkép

Felhőkép

Széltérkép

Széltérkép

UV térkép

UV térkép

Előrejelzés

Időjárás előrejelzésidokep.hu

Rlunk

A falu történetéb?l

?sagárd és környéke már az ?skorban is lakott vidék volt. Az ásatások során k?kori kovapengéket és egyéb k?eszközöket találtak. Az ?skori edények a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek.
A XIII. század els? éveiben a kereskedelem fejl?dését gátolta a vámszedés terén uralkodó feudális z?rzavar. A földesurak gyakorta jogtalanul szedtek vámot. Az áldatlan helyzetet kívánta megszüntetni Zsigmond király azzal, hogy felülvizsgálatára királyi biztosokat küldött. Nógrád megyébe Businczi György érkezett. Megállapításait 1405-ben közölte Nógrád és Hont vármegyék alispánjaival a megyegy?lésen. A vámfizetés alól bonyolult kivételek voltak. Nem fizettek például Agárdon adót azok a keresked?k, kik nagyvadkerten át Bánkra, onnét Peténybe, majd Agárdon át Gutára, vagy Nógrádon, Tolmácson át Vácra mentek.
?sagárdot a középkorban alapították. Nevéb?l arra következtethetünk, hogy els? lakosai a királyi udvarban szolgálatot teljesít? agarászok, pecérek voltak, akik agarakat tenyésztettek a településen. 1424-ben Zsigmond király feleségének, Czillei Borbálának adományozta a falut. 1439-ben Szanda várának birtoka volt. 1467-ben a Serkei Lorántffyak és a Szapolyaiak perlekednek egymással e helység birtokáért. 1454-ben a Zagorhidai Tárnok család is igényt tartott reá.
A báró és nemes Berzeviczei család ?sét, Rutkert a "százados régi szájról szájra terjesztett hagyomány a tiroli havasok jeges bérczeir?l a Kárpátok közé költözteti". Berzeviczei Jánost az okmányokban Schwarz (fekete) névvel jelölik azon okból - sejti B. Mednyánszky Alajos - mivel Dunajecz mellett nagy fenyves erd?ket bírt, melyeket birtikaiban lakó német alattvalói Schwarzwalder-eknek (Fekete erd?knek) neveztek. Ezen János (niger) többi közt Albert királytól 1439-ben Agárd falut kapta adományul Nógrád vármegyében. Az adomány miatt azonban több támadást szenvedett, miért is 1446-ban az ország rendeinél, 1461-ben pedig magánál Mátyás királynál esedezett oltalomért. Az oltalmat el is nyerte. 1470. körül azonban utód nélkül halt meg, s birtokai - rokonainak minden próbálkozása dacára- az akkor hatalmas Szapolyai Imre által elfoglaltattak. Berzeviczy "tetemei a nagy-lomniczi egyházban nyugszanak hol sír ravatalán a Berzeviczy czimer következ? felirattal áll: "Hic obiit Egreguis vir Dominus Joannes Schwarz de Berzevicze".
A XVI. század elején Szapolyai János lett a tulajdonosa, aki 1526-ban, a mohácsi csatavesztés évében átadta Werb?czy Istvánnak, ki Nógrád megyében számos falu legf?bb birtokosa volt, s a hagyomány szerint a közeli Alsópetényben írta nevezetes Hármaskönyvét, a kor jogi szabályait összefoglaló m?vét.
A hódoltság alatt fennmaradt, és adózik a püspöknek és a törököknek is. A XVI. század közepén a budai szandzsákhoz tartozott. 1559. évi összeírás idején a váci náhije területéhez tartozó Agárd a budai mirmirán hász-birtokaként Ali Diváne tímár tulajdonában volt. Ebb?l az összeírásból ismerjük a falu családf?inek névsorát. Az alábbi vezetéknevekkel találkozunk: Andrus, Bagyi, Csete, Csiszod, Gerei, G?cs, G?z, Gontor, Gutyor, Istikó, Isztári, Izsapol, Kerek, Királ, Lagunard, Lénárd, Máté, Mester, Mógor, Nagy, Pócs, Sápi, Szabó, Szonbod, Sz?cs, Taljánó, Tód, Tomása, Zud. A dzsizje-adót fizet?k száma 20. A régi összeírtak (1546-ban volt ezt megel?z?leg összeírás) száma 49, ebb?l meghalt 29, jelen van 20, az újonnan összeírtak száma 39. Nem tudni, hogy honnan érkeztek az újonnan összeírtak de jellemz? a hódoltság korának nehéz körülményeire, hogy 13 évvel korábbi összeírásban szerepl?inek több mint a felét már nem találta az él?k sorában.
A szandzsák 1562-63. évi h?bér számadáskönyvei szerint, Ibrahim bin Hasszán, Esztergom mizlivája kezébe került át. 1598-ban Paczoth András, 1660-ban pedig Balassa Imre volt a földesura, N?tincshez hasonlóan.
A hódoltság kora mérhetetlen terheket, végeláthatatlan üldöztetést, szegénységet hozott. Mint azt számos példa igazolja, nem csupán a török maga volt, ki kegyetlenkedéseivel megkeserítette az életet, hiszen neki is szüksége volt a földet megm?vel?, adófizet? lakosságra. Nógrád megye népe nagyrészt annak esett áldozatul, hogy területe 1541-t?l - Buda elestét?l - 1687-ig - Eger visszafoglalásáig - folytonos végvidék, ütköz? zóna volt a királyi Magyarország és a török között. A végvárak birtoklásáért folytatott gyakori csatározások, az átvonuló török, német és magyar seregek pusztítása tetéte a kiszolgáltatottságot. A hatalmas seregek ellátásához pedig élelemre volt szükség. A megélhetés biztosításául szolgáló csekélyke állatállományát, ha kellett er?szakkal vették el a jobbágytól, s ha netán nem adta szépszerével, bizony gyakran életével fizetett érte. A vármegye nagy pusztulására 1682. és 1687. között került sor. Két nagy hadjárat is veszedelmet hozott Nógrád népére. El?bb Fülek ostromára indult a török, majd a felszabadító Sobieski János lengyel király vonult keresztül a térségen. A fegyveresek kegyetlenkedései, fosztogatásai földönfutóvá tették a lakosságot, de szörny? ráadásként a hadak nyomán kitört a legrettegettebb baj, a pestisjárvány. A megmaradt lakosság fejvesztve menekült arra a vidékre, hol nagyobb biztonságot remélt. A török hódoltság miatt elpusztult falut felvidéki szlovák telepesek építették újjá a XVIII. században. A vész elmúlta után Gömörb?l és Hontból tótok telepedtek ide, akik rövid id? alatt magukba olvasztották az itteni csekély számú református vallású magyarokat. A betelepülés többnyire nem szervezett formában, hanem spontán történt. A s?r?n lakott északi szlovák területr?l az éj leple alatt elszökve érkeztek a bevándorlók. Mihelyst ugyanis észrevették a távozásukat, azonnal jelezték a szomszédos vármegyék felé, kérve azokat, hogy a szökevényeket szolgáltassa vissza. A menekül?k félelmükben gyakran megváltoztatták éppen ezért a nevüket. Arra azért nem volt példa, hogy a megyénkbe érkez?ket visszaküldte volna valaki is, hiszen a birtokosok örültek, hogy földm?ves nép érkezett elnéptelenedett falvaikba. Nógrádba több bevándorló érkezett, mint amennyit a földje el tudott volna tartani, éppen ezért a szlovákok jelent?s hányada néhány év múltán tovább vándorolt a délibb, kecsegtet?bb vidék felé.
1715-ben még hat magyar és három tót háztartást írtak itt össze. A jobbágycsaládf?k: Kovács Mihály, Kovács Mátyás, Tiszvoczky Mátyás, Benyov Péter, Leszkowszky János, Mihály Márton, és Galawiech Jakab voltak. A zsellércsaládf?k: Varga János bíró és Varga Mátyás. A gazdasági jellemzésnél olvashatjuk, hogy kétnyomásos gazdálkodási módot folytatnak, az elvetett mag a négy-ötszörösét termi, s mindennem? gabonafélét termelnek. A rét sásos. Az erd?ben t?zifa és épületfa van elegend?. A legel? elegend? a falu állatállományának. A sz?l?hegyet három éve telepítették újra. Ez utóbbi bejegyzés annak igazolása is, hogy a hódoltság alatt a korábbi virágzó sz?l?kultúra elpusztult, elvadult m?velés hiányában. Fabó Andrásnak egy b? századdal kés?bb kelt feljegyzése azt igazolja, hogy a telepítés sikerült, s a sz?l? visszanyerte fontosságát a falu és a környék életében.
1720-ban ellenben már csak három magyar de hat tót háztartást találtak az összeírók. 1740-ben a Jeszenszky család volt a földesura, 1770-ben Révay Kristóf, Bacskády Pál, Gyurcsányi Ignácz, Dobóczky László, Podhorszky János és Hodossy György, kés?bb pedig a Gyurcsányiak és a somogyi család. A XX. század elején Scitovszky János örököseinek és Berczel Lipótnak volt itt nagyobb birtokuk. A községhez tartozott a Sándormajor. 1785-ben a váci káptalan volt határának részleges birtokosa.
1820-ban Mocsáry Antal ezt jegyzi fel ?sagárdról: "Szép fekvés? evangélikus tót falu, ámbár hegyek kerítették körül, mégis termékeny. Sz?l?hegye is van, de abban középszer? el?menetellel munkálkodnak.

A szabadságharc id?szakában

A honvédseregbe való toborzást nem minden esetben kísérte lelkesedés. A településre az összlakosság arányában kivetett létszámot többnyire sorshúzás által választották, de gyakorta el?fordult, hogy - aki megtehette - volt, aki pénzért fogadott maga helyett - gyakorta más községb?l - bevonulót. Rétság mai körzete túlnyomórészt az egykori Kékk?i járáshoz tartozott. Az 1848. augusztus 29-én tartott vármegyei választmány hat századra osztotta a nemzet?röket. A nógrádi honvédek a VI. századba kerültek. A szeptember 21-én, Balassagyarmaton tartott teljes hatalmi választmányi ülés döntése szerint az egész járásnak összesen 944 újoncot kellett kiállítania.
A szabadságharc után - mintha nem lett volna elegend? a sok megpróbáltatásból - újabb csapás várt a volt honvédekre. 1849. októberében a császári hadsereg f?parancsnoksága elrendelte, hogy "a felkel? seregben szolgált minden egyén el?állítandó és a hadsereg állományába osztályozás nélkül besorozandó". Akik 1850. január 30-ig nem jelentkeztek önként, azokat dezert?röknek nyilvánították, s haditörvényszék várt reájuk. Valóságos hajtóvadászat indult meg a volt honvédek után, kik közül sokan inkább vállalták a bujdosó életet, hogy szegénylegénykényt, betyárként a Börzsöny rengetegeibe menekültek. Valószín?leg így tett az alábbi listán szerepl? Varsányi Ferenc is, ki nem vállalta tovább a hosszú évekig tartó katonaság keser? kenyerét.
A szabadságharc bukását követ?en összeírták a volt honvédeket. Az 1850. január 22-én kelt feljegyzés szerint ?sagárdról összesen kilencen szolgáltak a honvédseregben.
Fabó András
Fabó András
Jegyzék azon Agárd h.sége honvédekr?l, kik cs. k. hadseregbe bésoroztattak.

Neve

Származása

Volt-é

Besoroztatott

Észrevétel vizsgálat alatt

1. Molnár Imre

helybeli

volt

be

--

2. Varsányi Ferenc

helybeli

nem

nem

nem tudatik hol van

3. Blasko Isván

helybeli

volt

be

--

4. Kmety István

helybeli

volt

be

--

5. Darida György

helybeli

volt

be

--

6. Csizmár János

helybeli

volt

be

--

7. Löbel Mózes

idegen

nem

nem

nem tudatik hol van

8. Ocsenás János

idegen

nem

nem

nem tudatik hol van

9. Mlinárcsik József

idegen

nem

nem

nem tudatik hol van

 

Kelt Agárdon Január hó 22. 850.

Vidovits András bíró
Kovács György törvénybíró
Följegyeztette: Országh......... Agárd helység jegyz?je.

A felsorolás utolsó három tagja ,,idegen" volt, azaz nem ?sagárdi származású. Valószín?leg ?k valamennyien pénzért fogadott honvédek volta, akik a szabadságharc bukása után hazamentek falujukba, vagy elbujdosva próbálkoztak megmenekülni a császári mundértól.A helyi elöljáróknak ez alkalommal nem kellett jelenteniük azokat, kik nem a helységre kivetett létszámhoz tartoztak.
Fabó András síremléke
Fabó András síremléke.


A szabadságharc után
1900-ban feljegyezték , hogy a község lakóinak száma a legutóbbi népszámlálás szerint 527. Ezek közül 468 ágostai evangélikus, 45 római katolikus, 3 református és 11 izraelita. A tankötelesek száma 83; ezek közül mindennapi 56, ismétl? 27. A gyermekek vallására nézve: 5 római katolikus, 74 ágostai evangélikus, 1 református és 3 izraelita. A tankötelesek közül iskolába járt: 70 evangélikus, 3 katolikus 1 izraelita.
A községben egykor egy evangélikus elemi vegyes iskola m?ködött egy tanítóval és egy tanteremmel.
Volt a községnek népkönyvtára, melyet a nógrád megyei Nemzeti Intézet alapított. A népkönyvtárral egy id?ben olvasókör is létesült. ,,Az iskola keletkezése igen régi.
Adataink szerint a XVIII. század végén az itteni evangélikus egyházzal egyidej?leg újra alapíttatott.
Els? ismert tanítója Valentinyi Pál (1745-1801.) volt. Utána még kilenczen tanítottak itt. A forrás közlésének id?pontjában (1900-ban) Pittner Pál okleveles tanító m?ködött Agárdon, ki a tótajkú községben kizárólag magyarul tanít. Az iskolát az ágostai evangélikus hitfelekezet tartja fent. A tanterem eléggé megfelel?, 1871-ben épült azonban a tanítólakon meglátszik az id? vasfoga.
A legszükségesebb tanszerek és taneszközök megvannak , az elemi iskola tanulóinak átlagos 50, az ismétl?ké
25. Az iskola pártfogói: Scitovszky János, ki 100 forintos alapítványt tett az iskola támogatására; dr iglói Szontagh Antal, az egyház mostani felügyel?je, ki szintén hathatósan pártfogolja az iskolát és magát az egyházat, mint iskola fenttartót. ,,Az egyház mostani papja Gaál Mihály kitartó munkatársa a tanítónak, ? tanítja az ismétl?ben a vallást már több év óta.
Hazáért Az els? világháború emléktáblája

1906-ban az addigi agárd megkata az "?s" jelz?t, megkülömböztetve az ország más, azonos nev? települését?l.
Ugyanazon évben egy monográfia így jellemzi: "98 házzal és 538 tótajkú, ágotai evangélikus vallású lakossal,
Postája N?tincs, távírója Rétság, vasúti és hajóállomása Vácz"

Az els? világháború ?sagárdon számos áldozatot követelt. A hadba vonuló 101 katonából a harctéren maradt 25.Egy új korszak kezd?dött ?sagárd életében is, mikor 1944. december 7-én a településre is megérkeztek az orosz csapatok.

Híres emberek

Fabó András

Fabó András

Ágostai evangélikus lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelez? tagja volt.
1810. március 10-én született Losoncon, szegény szül?kt?l.Ugyanott kezdte meg tanulmányait is, majd Pozsonyban az evangélikusok f?iskoláját végezte el. Ezt követ?en Szontágh Pálhoz, Nógrád megye meghatározó
politikai személyiségéhez, Madách Imre jó barátjához ment nevel?nek. 1833-ban tanárként dolgozott Losoncon.
Két év múlva Agárdon lett lelkész, hol lelkészi hivatásának és a tudománynak élt.
Esperességi s kerületi jegyz?, tanácsbíró, több bizottság tagja s szorgalmas tollvezet?je volt.
Székács Józsefnek, kivel kora ifjúságoktól fogva a legszorosabb baráti viszonyban állott, superintendes korában jobb keze, legh?bb támasza, eszméinek gyakran tolmácsa volt.
Amit Székácsnak az elnöki székb?l nem lehetett indítványozni, azt Fabó az ülnökök sorából indítványozta s vitte is többnyire keresztül. Ez a barátság egész életén keresztül végigkísérte.
A bányakerületi egyházi utasítások kidolgozása is rá bíztatott és ez volt e téren utolsó munkája. Agárd ahol
lelkészkedett, tót falu, és ? 38 éven át tót pap volt; de amellett magyar író.
Mint ember szerény, igénytelen, de nyájas a társalkodásban eleven, mint barát h?, mint keresztény adakozó.
Élete végéig szorgalommal olvasott s írt, bár szemei meggyengültek. Meghalt 1874. március 18-án Agárdon.
Könyv-és oklevélgy?jteményét végrendeletileg a pesti ágostai evangélikus iskolának hagyományozta.
A Magyar Tudományos Akadémia 1864. január 20-án választotta ?t levelez? tagjai sorába.
Értekezése, mellyel a m. tud akadémia ülésében, 1864.május 9-én tartotta meg székfoglaló beszédét, Beythe
István életrajzáról szól.Rendkívül termékeny író volt. 1830-ban jelent meg Tudományos Gy?jteményben az
els? cikke majd ezt követ?en több folyóiratba s hírlapba írt saját neve alatt, vagy álnéven. kedvelte az álneveket. Többnyire Ligetfy Andor, Ipolytáji, Hegylaki, Daru, Garády álnevekkel, illetve névtelenül közölt
számos eredeti írást vagy fordítást.
Önálló mukái közül kiemelked? a Víg Dezs? álnéven 1858-ban megjelent Czigány adomák, az 1859-ben napvilágot látott Szent történelem tankönyve, az 1861-hez köt?d? Vallásos elmélkedések protestánsok számára
cím?, az 1868. évi Rajzok a magyar protestantizmus történelméb?l.Több munkája jelent meg latin és német nyelven az evangélikus vallásról.A XVIII. század politikai és erkölcstörténetével foglalkozik Vitnyédy István levelei 1652-64 cím? írása. Történeti munkái a magyar és erdély országi mind a két vallású evangélikusok
okmánytára és az 1662-iki országgy?lés cím?. ?sagárdon hunyt el 1874. március 18-án.
Egy 1900-ban megjelent forrás így emlékezik reá: ,, Egy országos hír? tudósunk Agárdon m?ködött 39 éven át s itt is halt meg. Kilétét megmondja az Agárdi temet?ben lev? következ? sírfelirat:Itt nyugszik Fabó András Agárdi ev. lelkész, a magyar tudományos akadémia tagja, a Történelmi társulat tagja, született Losonczon 1810-ben, meghalt Agárdon 1874-ben. Siratják ?t mint jóltev?jöket Agárd és vidéke, mint írót a magyarhoni evang. egyház, mint legjobb barátját: Székács József.



Fabó András: az ,,Agárdi nép"

Munkánk szempontjából legfontosabbnak Fabó András Agárdi nép cím? írását tarthatjuk. A tanulmány 1854-ben jelent meg a Magyarország és Erdély képekben cím? könyv második kötetében. Egy nagyszer? munka Agárd hétköznapjairól, ünnepnapjairól. Másfél évszázad távlatából csodálatos dolog visszatekinteni egy falu életére. Az írás minden apró részletre figyel. Írója kritikusan ítél, megdorgálja a hibákat, de at egész írásból átsüt az a szeretet, mellyel a falu lelkipásztora szemléli szeretett híveit. Közel két évtizede köztük él már ekkor
Fabó, részese életüknek, tudója örömeiknek, bánataiknak. M?veltsége, tapasztalatai révén mégis pontosan tudja megítélni tetteiket, rácsodálkozik ?si szokásaikra, melyeket talán még a felvidéki ?shazából hoztak. Az írás mai olvasója mintegy ráadásként még Fabó ízes, kissé régies szóhasználatában is gyönyörködhet.
Élvezetes olvasmány, s nem csupán a helytörténet iránt érdekl?d?k számára. Az írást megjelentet? szerkeszt?i megjegyzést f?z a tanulmány után. Követésre méltó példaként ajánlja mindenki figyelmébe. ,,Ezen népismertetés példányúl szolgálhat arra: mint lehet és köll e nagy fontosságú tárgyban a legkisebb részletekig
kimerít?en, s a mellett mégis eleit?l végéig érdekesen írni. E téren legtöbbet várhatunk szerz? pályatársaitól, hazánk lelkes papjaitól, kik a néppel mint ennek atyjai, lelki vezérei, legközelebbi viszonyban: érintkezésben állanak."
Az írás a falu bemutatásával kezd?dik. ,, Lakosainak száma, legújabb országos összeírás szerint 511 lélek, köztök 252 férfi, 260 n?, egyházi tanitóikat s pár kézmívest kivéve, mindnyájan földmível?k. Nyelvökre: 58 magyar, 422 tót, kik azonban magyarul majd mindnyájan értenek, beszélnek, s mint alább láthatjuk, szellemben és szokásokra nézve is egészen elmagyrosodtak, 5 zsidó, 3 czigány; vallásukra: 48 r.kath., 435 evang., 5 zsidó."
Sorra veszi az élet legjelent?sebb állomásait, a születést?l, a gyermek-, majd ifjúkor szokásait. Az általa igen hasznosnak tartott fonókról például így ír: "Fonodának nevezzük azon házat, hol téli hónapokon át a leánysereg fonás végett, szombatot, vasárnapot s más ünnepeket kivéve, esténkint, legyen bár a legnagyobb sár vagy zúgjon a legdühöng?bb zivatar, összegyül. Alig hozzák t.i. az asszonyok rendbe a paszkoncza v. virágos kendört, september dereka táján, hosszabodván már az esték, egy vasárnap néhány meglöttebb leány szertenéz a faluban s kiszemel néhány házat, melyeket fonodául alkalmasaknak vél.
A népélet bizony - különösen a dolgozat keletkezésének távlatában - tele volt a múltból örökölt babonás szokásokkal, termékenységvarázsló, b?ségbiztosító, gonosz?z? cselekedetekkel. A korabeli egyház is gyakorta elítélte, s?t tiltotta ezen szokásokat. Fabó azonban felülemelkedik ezen, s a szakember szemével nézi faluja népét. Kissé irigykedve olvashatjuk a feledésbe merült szép lakodalmi szokásokat, s hogy a falu egy nagy család volt, melyben figyeltek az emberek egymásra. Érdekes lenne párhuzamot vonni a másfél évszázados és a mai falu képe között. Fabó András írása egy olyan tükröt állít olvasója elé, melyb?l valaha élt eleink intenek bennünket arra, hogy a jó szándékú emberi kapcsolatoknál nincs fontosabb. Az írás talán legérdekesebb része az, hogy miként szervezte meg egy falu saját m?ködését. Fabó leírja, hogy ki lehetett a bíró. Olyan ember, aki "foganatba véteti a fels?bb rendöleteket, intézkedik az adó bészedésér?l, a pörleked?knek kiszabott korlátok közt ? szolgáltat igazságot, a helység közügyeir?l ? gondoskodik. De az utóbbiakat illet?leg hagyományos szokás maga mitsem határoz, hanem a falu véneivel egyetért?leg. Ezek tanácsa s beléegyezése nélkül mibe fog, mitsem végez. S e részben annyira tiszteli a nép jogait, hogy azoknak magát zúgolódás nélkül alájok veti s a nép vénei is ragaszkodnak e jogukhoz elannyira, hogy voltak már esetek, miszerint a rossz vagy kihágó bírót a vének kalodába tétették s ? az ítéletet magán végrehajtatá."
Megismerhetjük a törvénybírót, kinek tisztje a bírónak segítségére lenni, s a kimondott ítéletét, vagy végézsét "kijelenteni", a polgárt, kinek kötelessége a gazdákat kijelölni a községi feladatok végrehajtásához. Bemutatja a kisbírót, akivel a leveleket küldözték, a tizedest, aki a tudnivalókat viszi házról házra, s aki a bírónak "keze és lába", az adószed?t, kit az írástudó zsellérek közöl választottak, a hajtóbírót, aki arra ügyel, hogy a jószágok ?rz?i el ne mulasszák teend?iket, a cs?szt, ki a mez?re felügyel, s az éji ?rt. Ez utóbbi felel?sségteljes feladata, hogy nyaranta este tízkor, télen pedig egy órával korábban hangos énekszóval figyelmeztessen az éj beköszöntére, a hajnal elérkeztére, de ? ellen?rzi a kémények állapotát, harangozik a templomban, "húzza" az orgonát, és ingyen ás sírt a rokonok közrem?ködésével. Fizetése mindezért "10 kila rozs, 10 ft, váltóban, egy pár csizma". olvashatunk a legénybíróról, kinek egész tiszti kara van, s ki arra ügyel, hogy a legények illend?en viselkedjenek, a templomban a fonóban, a táncos alkalmakkor, s egyáltalán mindenütt. Eligazítja a perpatvarokat, megfenyíti a kihágókat, s rendet tart az ifjak körében.
A falu lakóiról szólva írja, hogy "E nép munkás, szorgalmatos. nemcsak kis határát és számas sz?leit megmíveli, hanem azonfelül alig van egy-kett?, kinek szomszéd alsópetényi, de különösen a penczi határban, Nógrádnak egyik legnagyobb fejér bort term? helyén, legalább egy sz?l?je ne volna."


Gaál István

?sagárdon született 1877. november 10-én. geológus, paleontológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa volt. Ez utóbbi címét 1953-ban kapta. Egyetemi tanulmányit Kolozsváron kezdte és a budapesti egyetemen fejezte be 1905-ben természetrajz-földrajz szakon. 1911-ben kapcsolódott be az Erdélyi-medence területén folyó földgázkutatásba. Paleontológiai kutatásai és azok eredményei alapján a kolozsvári egyetem magántanárrá habilitálta. El?ször a dévai f?reáliskola tanára volt, közben geológiai, paleontológiai kutatásokat végzett. A hunyadmegyei Rákosd szármata korú csigafaunája (megjelent Budapesten, 1916-ban) az els? olyan magyar nyelv? szakmunka, amely egy földtani korszak csigaállatvilágát részletesen leírta. A kolozsvári egyetemen magántanári képesítést nyert. 1912-t?l Budapesten tanított, 1919-t?l 1924-ig a szegedi egyetemen helyettes tanárként m?ködött. Igen hosszú frontszolgálat után leromlott egészségi állapotban került haza az I. világháborúból, így látott neki 1919- 1923 között el?ször Budapesten majd Szegeden a Ferenc József Tudományegyetem Ásvány-földtani Intézetének szervezéséhez illetve vezetéséhez. Betegsége miatt 1923-ban Budapestre költözött és a Nemzeti Múzeum ?slénytárában vállalt munkát. Itt dolgozott 1934-ig, nyugdíjazásáig mint múzeumi igazgató. F? kutatási területe az ?sállattan volt, e területen érte el legjelent?sebb eredményeit. legf?bb m?vei. Az erdélyi metángáz-kutatás kritikai megvilágításban (Kolozsvár, 1913); A Föld története (Bp., 1924); Amit roszul tudunk (Bp., 1943). Munkásságát szinte haláláig folytatta. Budapesten hunyt el 1956. április 25-én.

 

A templom és egyház történetéb?l

Pongrácz Informatió-jában így olvashatjuk:"Agard Calv.", ezek szerint tehát lakói reformátusok lettek. Pozsonyba megidézett prédikátora Balthasar Niclesius. Mivel a falu a hódoltság alatt nem pusztult el, és most evangélikus; ezért Pongrácz megállapítását - egyetértve Varga Lajos egyháztörténésszel - tévesnek kell min?sítenünk. A térség múltjával foglalkozó másik egyháztörténész Chobot Ferenc szerint is a falu evangélikussá és nem kálvinistává lett. Templomról Chobot nem beszél. A mai evangélikus templom csak II. József alatt 1786-ban épült. (Más forrás szerint egy évvel korábban.) Tornyát azonban csak 1820-ban emelték. A Cassa Parochorum szerint 1734-ben a régi templom romjai, mely egy katolikus templom romjainak látszik, még megvannak. Valószín?, hogy az ?si katolikus templomot a lutheránus lelkész elfoglalta, de a lelkészség a XVIII. század elején megsz?nvén a templom romba d?lt. Ma a kevés számú katolikus a n?tincsi plébániához tartozik.
Mocsáry azt írja, hogy anyatemplomuk volt 1702-ben, s jeles prédikátoruk ekkor herman Sámuel. Az ellenreformáció megpróbáltatásairól szólva így ír: "Nem sik id? telvén, a´ köz veszedelem ezen falut is felkereste, valamint ezen egész környéket, tudniillik a´ meg nem elégedettek dúlása ezeket is elfogyasztotta oly annyira, hogy a´ lakosok akkori papjokat Michalides Jánost tovább is letartani elégtelenek lévén, azt 1714. eszt.eleresztették, magok pedig Bánkhoz affiliáltattak, ´s oda tartoztak egész a´ tolarentialis id?-szakaszig, azólta ismét anya-templomjok vagyon magoknak. 588 lélek találtatik itt; mostani Prédikátorjok Holiczi Mátyás."
A török után a protestáns egyház kettévált reformátusokre és evangélikusokra. A királyi jóváhagyással megalakult a pozsonyi rendkívüli törvényszékre csupán megyénkb?l 41 protestáns papot és tanítót ídéztek meg. Börtöm, üldöztetés, gályarabság várt rájuk. Köztük az agárdi Balthasar Niclesiusra is. Voltak egyházak, kik elbújtatták, letagadták papjukat. A nógrád vári basa ugyanakkor az uralma alá es? terület papjainak egyenesen megtiltotta, hogy Pozsonyba menjenek, s?t az idéz? szolgabírót és esküdtet meg is botoztatta. Csak 20-20 arany váltságdíj fejében bocsátotta szabadon.
Bár a szécsényi országgy?lés 1705. szeptember 30-án kimondta, hogy a katolikusok által 1687. óta lefoglalt templomokat vissza kell adni, a Rákóczi szabadságharc bukása után újból kezdetét vette az er?szakoskodás. 1718-ban elvették az agárdi protestáns templomot, s megtiltották a szabad vallásgyakorlást. Megyeszerte kényszerítették a protestánsokat a katolikus vallás gyakorlására. A számszer? többségében protestáns f?urak úgy igyekeztek visszavágni, hogy birtokaikra protestáns vallású parasztokat telepítettek az északi megyékb?l. Így tett Agárd földesura Jeszenszky Miklós is, s így kerültek a faluba a szlovák telepesek.


A hagyományok mai ápolói

A falu zártsága miatt a helybelieknek sikerült meg?rizniük a szlovák folklór értékeit, az ?si szlovák nyelvet, szókincset és archaizmusokat. A községben alakult Faluszépít? és Hagyomány?rz? Egyesület nagy gondot fordít a hagyományok ápolására. Helytörténeti Gy?jteményt hoztak létre, a Faluházban pedig különböz? programokat szerveznek a falu lakóinak. A falunak napköziotthonos óvodája, m?vel?dési háza, könyvtára és orvosi rendel?je van. A helyi önkormányzat a szlovákiai Jasenie-vel ápol testvér települési kapcsolatot.

Idézetek
(Vicc): Muszáj hinnünk a szerencsében. Egyébként mi mással magyarázhatnánk azok sikereit, akiket nem szeretünk?
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
zelt kpeinkbl
Támogatónk
Ősagárd Község Önkormányzatát a Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatja

Magyar Élelmiszerbank Egyesület honlapjának megtekintéséhez kattintson IDE

Hrek

Tv műsor
Most megy a TV-ben